márciusi szaranya

Idegen tollakkal és gyerekszájjal ékeskedem, de ezt nem tudom ma nem elmesélni nektek!

Tag vagyok a fb-on egy olyan titkos csoportban, ahol főleg kisgyerekes anyukák, gyerek mellől, otthonról kezdenek bele leginkább online vállalkozásba. Fehér hollóként persze van nagymama meg apuka is köztünk. Az a közös bennünk, hogy kisebb nagyobb bizonytalanság esetén tudunk kihez fordulni, tudunk kitől kérdezni, bánatunkat megosztani.

Mi Vida Ági Gazdagmamijai vagyunk.

Rendkívül segítőkész egymást tisztelő emberekről van szó, akik igazi támogató közösségként működünk. A csoportból nem szokás infót kihozni, de ez napi off volt, tehát nem üzleti infót tartalmaz, csak egy kis lelki támogatásra volt valakinek szüksége. Egyelőre név nélkül, a hozzászólókat sem nevesítem, mert még nem kaptam felhatalmazást, de természetesen ha kéri felfedem a történet gazdáját. :)

Olvassátok szeretettel a bejegyzést és a válogatott hozzászólásokat is!

Napi off.:
Minden tiszteletem azoké a mamiké, akik a háztartás, a céges meló és minden mellett képesek szülinapi tortát gyártani... Gondoljátok el, mennyi mindenhez kell egy nőnek érteni, ha teljesíteni szeretné a gyereke kérését... Én egy délután alatt szánalmas, hebegő, sírógörcsös ronccsá váltam, pedig a gyereknek csak annyi kérése volt, hogy eperkrémes rózsaszínű tortája legyen az oviban, unikornissal a tetején... Szervezzetek ki minden olyan munkát, amit tehernek éreztek, bármi áron, mert ezt az érzést nem kívánom senkinek... Megint túlságosan látom a korlátaimat... Eddig röhögtem a Csipkerózsikában a tündéreken, mikor varázspálca nélkül borult a torta... Baromira becsüljétek meg, ha valamihez jól értetek, legyen az bármilyen nevetségesen egyszerűnek tűnő dolog... Én a tortakrém kikeverésén és a fondant felrakásán véreztem el, minden vegyészi és mérnöki tudásom és kézügyességem ellenére.
 
hsz. 
A fondan 2 éve áprilisban rajtam is kifogott. Az alapanyagot az 5. kiló porcukor hozzákeverésekor kezdtem el árulni karácsonyra szaloncukornak. Akkor hülyeségből kiírtam a fb-ra, hogy időben gondoskodjon a házi szaloncukorról mindenki és volt érdeklődés! Ne keseregj! Adj neki valami fantázia nevet, el fog fogyni a torta! Boldog születésnapot!

hsz.

Ugyanígy voltam, eperkrémes-habos tortát kért a fiam, Pókemberrel, a fondantnal én is azt hittem, hogy sírógörcs, agyérgörcs, mindenféle görcs és sikítófrász fog el. Harmadjára már nem próbálkoztam, bevágtam a kukába. A torta elég jó lett, bár a Pókmanusz gyertya beleájult a habba égés közben, de megbocsátottuk neki. Boldog szülinapot és most már relax!

 

hsz.

Cserébe, majd 50 évesen kérj egy négy emeletest, aminek a tetején te állsz majd meg a papa szkafanderben.

 

Napi off.:

Hátra van még egy gyerekzsúr, de már lesz@rom, mennyibe kerül egy cukrászdai példány...

 

hsz. 

Mindig is én sütöttem mindenki szülinapi tortáját. Szeretem csinálni, nem gond. A hosszú évek folyamán gyártottam dínósat (többet is) yodásat (ó jeah) és futósat meg karatésat triatlonosat. Erre tavaly a kisebbik sarjam azt mondja. Anya, mi miért nem a cukrászdából vesszük a tortát, mint mindenki más? ....... Tavaly először a cukiból volt a torta. Nesze nekem.........grrrrrrrrrrrrrrrr

 

Napi off.:

Egy dolog miatt vágtam bele ebbe a hülyeségbe: Ételallergiásan nem olyan egyszerű cukrászdai tortát rendelni sem... de már nem érdekel, ha Miskolcon csinálja meg egy hozzáértő, már az sem zavar...

 

hsz.
Úgy veszem a fondantot. A házival már nem is kísérletezem, azzal viszont szinte elronthatatlan:-)

Félek, hogy idén Star wars Angry Birds lesz a kívánság:-)

 

Napi off.:

Nekem sikerült elrontani, ne aggódj 

 

hsz. 

Nincs az a pénz, hogy nekiállnék házilag, olyan fakezű vagyok, hogy kalapács nélkül is tudnék diót törni. Minden elismerésem! (A cukrászdai torta csak akkor drágább, ha 1 db házival vetjük össze. Mikor már az 5. sk torta megy a kukába, kiegyenlítődik az ár. Az agyvérzés elmaradása pedig felbecsülhetetlen!

 

Napi off.:

Az első rostán átment, óvónéni és a srácok a külsejétől le voltak nyűgözve... Csak a belseje állja a próbát délben és nem, nem fotóztam le, elfelejtettem! 

Köszönöm, hogy vagytok Igen, ez a "jóanyaság", ez nálam a legfőbb mumus... A családomtól soha egy büdös szó dicséret nem hangzik el, de még egy olyan tárgyilagosnak tűnő mondat is ritkán... Nem érzem úgy, hogy engem folyton dicsérettel kellene motiválni, de a folyamatos leszólás és talajbadöngölés közben azért kell néha nagy ritkán egy-egy megerősítés, hogy mégsem én vagyok a totális szaranya, ami aztán valahogy visszabillent az egyensúlyi helyzetbe, hogy én is kicsit tárgyilagosabban tudjam nézni a dolgokat... Mióta a lányom megszületett, az anyám folyamatosan harcol ellenem minden szavamat kétségbe vonva, és azért ez lássuk be, eléggé fárasztó... Köszönöm, hogy megnyugtattatok, és hogy nem vagyok egyedül ezekkel a gondokkal, és hogy nem fog összeomlani a kölök kicsi lelke, ha nem is lett tökéletes a mű.
Ma több helyről kaptam megerősítést, hogy nem kell mindig mindenben helytállnom, megfelelnem, van az úgy, hogy csak megkérem a (tortát) medvét, húzzon ki a listáról...

A vicc:
A medve halállistát készít. Odajön a róka:
- Jaj, medve, hallom halállistát csinálsz. Rajta vagyok?
- Igen.
- Nem lehetne előbb elbúcsúzni a családomtól?
- De.
Hazamegy a róka, nagy sírás rívás közepette elbúcsúzik a családtól, majd visszamegy. A medve széttépi és megeszi. Jön a farkas:
- Jaj, medve, hallom halállistát csinálsz. Rajta vagyok?
- Igen.
- Nem lehetne előbb elbúcsúzni a családomtól?
- De.
Hazamegy a farkas, nagy sírás rívás közepette elbúcsúzik a családtól, majd visszamegy. A medve széttépi és megeszi. Jön a nyuszika:
- Jaj, medve, hallom halállistát csinálsz. Rajta vagyok?
- Igen.
- Nem lehetne kihúzni?
- De.

 

hsz.   

Határozottan nem vagy szaranya, csak mert nem ment a fondantos rózsaszín torta. Én konkrétan kijelentettem a kölkemnek, hogy nem fogok ilyen-olyan faszájos tortákat gyártani mint a másik bizonyításmániás anyukája, csak hogy a többi gyerek 3 mp-ig ámuljon. Ugyanúgy fog nekik ízleni a pudinggal töltött kevert tésztás akármicsoda.

 

Napi off.:

Az óvónők megnyugtattak: a torta elfogyott, a kölkök benyomták a marcipán unikornissal együtt, a kölköm pedig az egész ünneplésből azt jegyezte meg, hogy a tűzijáték elsült az óvónéni kezében és az ijedtében seggreesett. Hogy én mekkora hülye is vagyok! 

 

Főzni se tudok rendesen, az anyósom arról is gondoskodott, hogy kellően frusztrált legyek a konyhától... Eddig nem is drámáztam rajta nagyon azzal a felkiáltással, hogy a pasik ismerik a pizzafutár telefonszámát, vagy van anyjuk...

 

Jaj, a legjobbat nem mondtam! Amikor mentem a gyerekért az oviba, tök lelkesen rohant hozzám, hogy az óvónéni azt mondta, pénteken jöjjön mindenki ünneplőben és legyen petárda is. Mondtam rendben, de így újév múltával honnan a rákból szedjek nekik petárdát ? Előkapom a telefont, felhívom Győrben a tűzszerész zsaru havert, hogy szerezzen nekem most petárdát és hozza is fel Pestre, mert pénteken kell az oviban... Erre a pasi szakmailag kezd kérdezősködni, hogy milyen színű legyen a petárda, milyen magasra menjen, stb... Hát visszaléptem a terembe az óvónénihez és megkérdeztem, hogy milyen színű legyen... Aszongya a szokásos piros-fehéér-zöld... jó, mondom rendben, Tibikém, piros-fehér-ződ legyen... És hány darab? Óvónéni mondja, hogy elég gyerekenként 1 db... Mondom Tibinek, erre mondja, hogy ne már gyerekenként, hoz fel egy komplett tűzijátékot, ne frusztráljuk a szülőket, és tesz bele mindenfélét... De nem lesz-e gond, ha azt az óvoda udvarról fellövi? 

Megkérdeztem... óvónéni kicsit megdöbbent, aztán mondta, hogy ő nem petárdát kért a szülőktől, hanem kokárdát.  

Kérdeztem, hogy akkor nem kell a tűzijáték ?  

Ááá, nem, nappal az ovi udvarán nem biztos, hogy örülnének neki a szomszédok. nyihaha! 

 

 

Na, szóval ilyenek a még egy rózsaszín fondanos habos babos tortát sütni sem tudó szaranyák és az ő gyerekeik!
 

Puszi Brigi! :)