Meséltem már, hogy apám, nagyapám és az ő egész rokonságuk asztalos volt?
Amikor én megszülettem nagyapám már nem Magyarországon élt, és nem volt sem műhely sem ipar, csak az emléke. Abban az 5x4-es szobává átalakított műhelyben élt az 5 tagú családunk, amiben még együtt dolgozott apám és nagyapám. Ott tanulta ki a mesterséget apjától apám, majd odavitte feleségnek anyámat. A hely szelleme ezért biztosan befolyásolt, és a mai napig csodálattal vegyes irigykedéssel tölt el, minden ami az asztalos munkával együtt jár. Amikor gyerekként ritkán meglátogattam műhelyükben, az újpesti Tavasz utca pincéjében, nagyapám testvéreit, meg a gyerekeiket, akik második, harmadik unokatestvéreim voltak, nem győztem magamba szívni a különböző fák, enyvek, lakkok, elegyének illatát. Gyönyörködtem az ívekben, amiket egy egy bútorban létrehoztak, a fa eredeti erezetében, és a lakkozás utáni fényekben.
Sajnálom is a mai "asztalosokat" akiknek alapanyagul a gyantázott lapok, szakmunkául a méretre vágás, és az élvasalás jutott.
Ez a videó nem asztalos munka. Őket faesztergályosoknak neveztük a 70-es években, de eredeti fával dolgoznak. A természethez csak hozzátesznek, megtartva annak autentikusságát. Nem tudom most mi a megnevezésük, én leginkább művész úrnak szólítanám őket, nem csak faesztergályos mesternek.
Nézzétek meg ezt a 3 percet és dicsérjétek velem együtt a alkotó embert! :)
