2013. november 5., kedd

Családtervezés?

 
Egy asszony elmegy a nőgyógyászhoz, és így szól:
-Doktor úr, óriási bajban vagyok és nagyon nagy szükségem lenne a segítségére. A gyermekem még nincs egy éves, és megint terhes lettem. Nem akarok ilyen közeli korú gyerekeket.
- Rendben, mit szeretne tőlem?
- Azt szeretném, hogy szakítsa meg a terhességemet, nagyon számítok Önre.
Az orvos gondolkodóba esik, majd így szól:
- Azt hiszem, van egy jobb megoldás, ami az Ön számára is kevésbé veszélyes. A nő elmosolyodott, gondolván a doki megértette, mit szeretne.
Az orvos folytatta:
- Nézze, hogy ne kelljen egyszerre két kisbabára vigyáznia, öljük meg azt, amelyik az ölében van most. Így tudna egy kicsit pihenni, mielőtt a másik megszületik. Ha meg akarjuk ölni az egyiket, mindegy melyik az. Az Ön testére semmi veszélyt nem jelentene, ha az ölében lévő babát választaná.
A hölgy elszörnyedt.
- Na de, doktor úr! Milyen szörnyű! Megölni egy gyereket, az bűn!
- Szerintem is, - mondta az orvos - de nekem úgy tűnt, ez Önnek nem probléma, és azt gondoltam, akkor ez a legjobb megoldás.
Az orvos elmosolyodott, érezte, érthető
volt az álláspontja. Sikerült meggyőznie a mamát arról, hogy nincs különbség aközött, hogy egy már megszületett gyereket ölnek meg, vagy
azt, aki még az anyaméhben van. A bűn ugyanaz!

A szeretet azt mondja: Feláldozom magam, hogy a másiknak jobb
legyen. Az abortusz azt mondja: Feláldozom a másikat, hogy nekem jobb legyen.
Egy asszony elmegy a nőgyógyászhoz, és így szól:
 -Doktor úr, óriási bajban vagyok és nagyon nagy szükségem lenne a segítségére. A gyermekem még nincs egy éves, és megint terhes lettem. Nem akarok ilyen közeli korú gyerekeket.
 - Rendben, mit szeretne tőlem?
 - Azt szeretném, hogy szakítsa meg a terhességemet, nagyon számítok Önre. 
Az orvos gondolkodóba esik, majd így szól: 
- Azt hiszem, van egy jobb megoldás, ami az Ön számára is kevésbé veszélyes. A nő elmosolyodott, gondolván a doki megértette, mit szeretne. 
Az orvos folytatta: 
- Nézze, hogy ne kelljen egyszerre két kisbabára vigyáznia, öljük meg azt, amelyik az ölében van most. Így tudna egy kicsit pihenni, mielőtt a másik megszületik. Ha meg akarjuk ölni az egyiket, mindegy melyik az. Az Ön testére semmi veszélyt nem jelentene, ha az ölében lévő babát választaná. 
A hölgy elszörnyedt. 
- Na de, doktor úr! Milyen szörnyű! Megölni egy gyereket, az bűn!
 - Szerintem is, - mondta az orvos - de nekem úgy tűnt, ez Önnek nem probléma, és azt gondoltam, akkor ez a legjobb megoldás.
 Az orvos elmosolyodott, érezte, érthető
volt az álláspontja. Sikerült meggyőznie a mamát arról, hogy nincs különbség aközött, hogy egy már megszületett gyereket ölnek meg, vagy
azt, aki még az anyaméhben van. A bűn ugyanaz!

A szeretet azt mondja: Feláldozom magam, hogy a másiknak jobb
legyen. Az abortusz azt mondja: Feláldozom a másikat, hogy nekem jobb legyen.

Nagyok ha találkoznak! :)

2013. november 4., hétfő

:)

 
A férfinak meg kell tennie, amit egy férfinak meg kell tennie. 
Amit meg nem tud, azt a nőnek kell megtennie.
 

Adrián levele

Kedves Keresztszülők !
Meg hánytuk-vetettük a dolgokat, és arra a következésre jutottunk , hogy nincs más kiút, ahhoz hogy Frumószát is ne tegyék tönkre, mint sok más  helyszínt - példa: Kalagor, hol Laci kollégámat szintén kirúgták és nem érdekelte őket , hogy mi lesz azzal a negyven akárhány gyerekkel- önállósodnunk kell. Már hét embert távolítottak el a programból, nem érdekelte senkit , hogy ez milyen következménnyel járhat, és még egy ugyan annyi elment, mert már nem bírta a terrort.
Mi ezt a sok munka után nem engedhetjük meg magunknak és a falu gyerekeinek sem, tehát be fogunk jegyezni ebbe a hónapban egy egyesületet , és folytassuk, most próbáljuk összeszedni valahogy az alaptőkét, mit le kell tenni a bankban.
Remélem , hogy a júniustól visszatartott pénzünkből legalább a villanyszámlát kifizetik.
Beszéltem erről a Tilós Rádióban is , egy kicsit makogós lett mert ideges voltam, de azt hiszem a lényeget sikerült elmondanom . Itt lehet meghallgatni http://tilos.hu/archivum/ ki kell választani 28. -át 22 óra Keszthelyi Imre barátom népzenei műsorát.
Tehát röviden ez lenne, és ehhez kérném a segítségüket.
Tudom , hogy többen megkérdezték ezzel kapcsoltban az illetékeseket is , de gondolom, senki nem kapott választ , mint ahogy mi sem soha semmire .
Tisztelettel, N.Adrián

Ezt a levelet ma kaptam, és teljes egészében megosztom. Ha valaki az elejét nem ismerné a történéseknek, az kérem nézze meg az előző kérés című bejegyzésem.
Amit kérek az most pénz. 
A frumoszai csángó gyerekek magyar nyelű iskolai oktatása a tét. Az, hogy ez az erdélyi házaspár Krisztina és Adrián továbbra is ott tudjon maradni köztük. Fenn tudják tartani a "magyar iskolát". Tudjanak fűteni, villanyt fizetni, tisztálkodni, enni, tanítani és kézműves foglalkozásokat tartani. Kérek minden jó érzésű embert, hogy ki mennyivel tudja segítse ezt az ügyet! Van 1400 ismerősöm. Ha mindenki csak 100 forintot adna az csodás lenne! Ha 1000 forintot, az még csodásabb! Ma 1000 forint nekünk sajnos nem oszt nem szoroz. 
Nekik pedig a túlélés. Számlaszámot még mindig nem kaptam, de bárkiben megvan a hajlandóság, jóindulat segíteni vágyás, ráadásul nem fél, hogy lelépek a pénzével, akkor megadom a sajátomat, és ígérem eljuttatom hozzájuk!
Köszönöm Brigi

2013. november 2., szombat

Halottak napja kontra halloween

Eljött, sőt már el is múlt november 1. halottak napja. Ez számunkra otthon a régi és az új családomban is az egyik legszebb ünnep. Nem vagyunk temetőbe járósok, mert szeretteink az ország minden részén vannak eltemetve. Egy évben egyszer ilyenkor járjuk körbe a sírokat. Ez legalább 3x1 napos kirándulás, rokonlátogatással egybekötve. Csodálatosak a temetők ilyenkor a rengeteg virágtól mécsestől. Idén lehet nem is jutunk el mindenhová, de rájuk is gondolunk és otthon gyújtjuk meg az emlékezés gyertyáit. Igaz ezt megtesszük az év más napjain is. Nem kell hozzá össznépi megmozdulás, vagy fennen hirdetett melldöngetős megemlékezés, hogy elbeszélgessek a halottaimmal, urambocsá veszekedjek velük, vagy lehordjam őket a sárga földig. Gyertyát is gyakran gyújtok, mert szeretek belenézni a lángjába, és elmerengeni a múlton. Amiért most írok, az a halottak napja kontra halloween probléma kör.
Előre bocsátom, hogy magyar katolikus vagyok a magyar hagyományokat ápolom, és én sem szeretem a ránk erőltetett anglikán vagy amerikai ünnepeket, de!
Ez már megint politika a hovatartozás fitogtatása, alkalom a széthúzásra. A másik minősítése, amikor a facebook oldalon minden második ember azt osztja meg, hogy Magyarországon halottak napja van, nem halloween!
Tudom! Én is azt tartom! De ne legyünk már ilyen szemellenzősek, ridegek  merevek! Mi a gyerekeket elvisszük magunkkal a temetőbe, mesélünk nekik azokról akiket meglátogatunk. Sztorizunk, nevetünk is esetleg, mert örülünk, hogy élünk, és örülünk, hogy ők is éltek. Ismerhettük őket, tanulhattunk tőlük, és kaptunk tőlük rengeteget, még az életünket is. De ez az élet rendje. Mi is meg fogunk halni, és ezt a túlélőknek fel kell tudni majd dolgozni. Ezt is meg kell nekik tanítani.
És igen, voltak már halloween partin is. Kifestették magukat zombinak, és buliztak. Ettől még nem lettek rosszak, és nem váltak nem magyarrá. A felmenőiket halottaikat tisztelik, és senkiből nem űznek csúfot.
Vagy itt van a Valentin nap. Mi a baj avval, ha megköszönti két egymást szerető ember? Szerintem nagyon kedves gesztus, még akkor is, ha sokak szerint a virágárusok találták ki maguknak. Pont fordítva vagyok ellenben a nemzetközi nő nappal. Azt semmibe nézem. Engem ne köszöntsön meg azért senki, mert nőnek születtem, ha egész évben nem adja meg ugyanezért a tiszteletet.
De ha már a nagy keresztény ünnepeknél tartunk, akkor vizsgáljuk meg kicsit őket. Mit ünneplünk karácsonykor, és mivel? Jézus születését pálmafákkal, vagy a szeretet ünnepét fenyővel?
A fenyőt, mint lehetséges örökzöldet a németektől vettük át. Miért pont  december 25-26 és fix nap az ünnep, hiszen nem tudjuk valóban akkor született-e Jézus, és nem is eszerint a naptár szerint számoltak. Örültek az emberek a tavasz jöttének, hiszen karácsonykor a fényt ünnepelték, azt hogy hosszabbodnak onnan a nappalok.
Vagy, ha ennyire biztosak vagyunk ebben, akkor mikor is volt a keresztre feszítés feltámadás? Az miért nem fix ünnep? Talán mert összemosódott az évszázadok során a pogány ünneppel, és a hold járásától tették függővé.
És hogy jön Jézus feltámadásához a kis csirke, a tojást tojó nyúl, meg barika? Tavasszal a természet újjászületését ünnepelték Krisztus előtt. Ez a képzavar nem bántja a halloween tagadókat?
Volt több nagyon szép népszokásunk. Tököt is faragtak a magyarok is, akkor még büntetlenül. Anélkül, hogy lenézték volna őket. A suprikálás, a balázsolás, a betlehemezés amit hagyott ez a sok "nagymagyar" ember elhalni, elfelejteni. Lassan a húsvéti locsolkodás is erre a sorsra jut, nagyon nagy bánatomra.
Olyankor a lányos háziak  jó alaposan bezárkóznak, vagy inkább "kirándulnak", így a fiúk már el sem indulnak.
Nekem még megadatott, hogy várhassam süteménnyel, új ruhában a korombeli fiúkat, visíthassak, ha szódával jöttek, és ne mossak hajat legalább egy hétig utána, hogy mindenki érezze rajtam a többféle, de főleg krasznaja moszkva típusú kölniket. Bele kell törődnünk, hogy változik a világ. A változás az fejlődés is! Ettől nem leszünk kevesebbek, ha megismerjük azt a kultúrát is, főleg ha ennyien mennek külföldre dolgozni élni.
Sokkal fontosabb, hogy a szívünkben tartsuk meg és tiszteljük azokat akiket szerettünk és már fenn vannak az égben! A többi csak körítés és sallang!

2013. november 1., péntek

pont-mint-en

Meséltem a múltkor egy filmről, nagyon szuper a részlet. Nézzétek meg!

http://vu2278.admin.virtualpro.hu/2013/11/01/az-empatikus-rendorno-pont-mint-en/

Tisztelgés a halottaink előtt.


"Ha valakit elveszítettünk, akit szerettünk, a lélek azonosulással gyógyul. Egyszer csak észrevesszük, hogy bizonyos tulajdonságait, mozdulatait öntudatlanul is átvettük annak, akit nehéz elengedni. Valami apró gesztust, hangsúlyt vagy mindennapi szokást. Például úgy terítünk, úgy hajtjuk össze a szalvétát, ahogy az elhunyt édesanyánk tette. Valamit föltámasztunk abból, aki elment. A pszichológia ma már tudja: akkor ér véget a gyász időszaka, az elengedés folyamata, amikor az ember azt veszi észre magán, hogy valamit pont úgy csinál, ahogy a számára fontos, általa elveszített személy annak idején, és ráeszmél arra, hogy egy darabkát belőle beépített az énjébe. Őt már nem kapja vissza, de valamit belőle mégis megőrizhet haláláig. Így folyamatosan össze vagyunk kötve mindazokkal, akiket valaha szerettünk, mert a lelkünkben ott van az emlékük, és a viselkedésünkben néhány motívum, amiről tán magunk se tudunk, mert nem tudatosítottuk ezeket. De ha megfigyeljük, rájöhetünk, hogy mit támasztottunk fel azokból, akiket elveszítettünk és megsirattunk." Prof. Dr. Bagdy Emőke