Kismama, ha nyaral. :)

Szállásos Timi megkért, hogy írjak néhány sort az Éva magazinban megjelenő cikkéhez, amely a kismamák üdülésével foglalkozik. (Timinek természetesen  a foglalkozása a szállásos nem a neve, pont ahogy én sem a Bársonysex nevet kaptam a apámtól, meg a keresztanyámtól, de valahogy be kell bújni az emberek fejébe!) A lényeg, hogy azóta megjelent a cikk, nem tudom mekkora terjedelemben vágással, de itt most az egészet elolvashatod. Ha van bármi kérdés, természetesen nagyon szívesen válaszolok!

 

Válasszuk szét a muszáj utazást, és a tervezettet. Van a mondás, hogy ha menni kell, akkor menni kell. Akár családi ok, akár munkaügy miatt kell messzire, akár másik földrészre utazni. Akkor mérlegelés, előkészítés, felkészülés után megoldás van.

De ha tervezett üdülésről beszélünk akkor azt valóban igazíthatjuk a várandósság alatt is a legoptimálisabb időpontra. Ez a másállapot közepe, a második trimesztere. Ha elosztjuk a 40 hetet 3 felé, akkor azt mondhatjuk, hogy a 13-és 30 hét közé kerüljön. Erre az időre általában elmúlnak a korai terhességre jellemző tünetek. A reggeli hányinger, émelygés, ájulás érzés, sápadás. Már megerősödött, biztonságban van, de még nem akkora a pocaklakó, hogy fizikailag zavarná, édesanyját akár a mozgásban, akár az alvásban. Ez majd a 32 hét után lesz jellemző.

Különböztessünk meg problémamentes, és veszélyeztetett terhességet. Azt mindenki tudja magáról, van-e kizáró oka az üdülésnek. Itt gondolok korai vérezgetésre, fenyegető vetélésre, görcsölésre, esetleg méhszáj összevarrásra. Ők maradnak szépen otthon, pihennek, és ágyban fekve növesztik a pocakjukat.

Mi legyen a célállomás?
Én Magyarországot preferálnám, esetleg Európát. Annyi minden megváltozik az anyai szervezetben hormonálisan, hogy félnék kitenni egy időeltolódással, éghajlat változással, idegen táplálkozási kultúrával, hosszú utazással, védőoltási kötelezettséggel járó sokknak.

Magyarországnak nincs olyan szeglete, ahol baj esetén fél órán belül ne lehetne szaksegítséghez kerülni, és csodálatos tájaink vannak.
 

Utazás bármilyen járművel.
Arra figyeljen a kismama, amire egyébként is, csak egy picit jobban. Jól szellőzött legyen a jármű, de nem huzatos. Ha buszon vonaton utazik ne üljön hosszú ideig egy helyben. Álljon fel időnként, mozgassa át a tagjait, ezzel segítse vérkeringését. Ha kocsiban ül álljon meg legalább 2 óránként ugyanezért. A hólyagja egyébként is ennyire van kalibrálva. Döntse hátra az ülést, ha nem ő vezet, lábát nyújtsa ki, pocakját nyomja ki, ne görnyedjen.
 

Mi legyen a program?

Ez nagy mértékben attól függ, hogy milyen életformát élt a kismama eddig. Ha tevékeny, sportos volt az életvitele, nyugodtan folytathatja ezt a vonalat. Ha eddig úszott, lovagolt, kerékpározott, akkor most sem tilos. Ha hegyet mászott, most is meg fogja tenni, de egy városlakó kismamának elegendő lesz bármelyik hegyvidék erdei sétája.
Ha eddig nem volt Sziget fesztiválon, akkor ne most menjen. Válassza helyette a hangulatos vacsorát, tánccal és akár egy pohár vörösborral. Ha nyugisabb, fizikailag kényelmesebb volt, akkor ne most akarjon megtanulni síelni, rafftingolni. Ha már máskor vett részt vízitúrán, és aludt sátorban  természetesen azt is bevállalhatja, ha akarja, mert van tapasztalata.

A fürdőzés akár nyílt vízben, akár uszodában nagyon egyedi. Ilyenkor megváltozik a hüvelyváladék minősége, és mindenféle fertőzés nélkül is jelentősen növekedhet, de könnyebben betegedhet egy kismama hüvelygombától vagy trichomonástól. Szerencsés, ha a nő már a terhesség előtt alaposan megismeri a szervezetét. Most úgyis másként fog reagálni. :)

Aki wellnesst, szeretne igénybe venni, persze menjen! Ússzon, tapossa a köveket, pezsgőfürdőzzön, de tartózkodjon a szaunától a szolariumtól, a túl meleg jakuzzitól. Ha masszázst kér, feltétlenül szóljon a masszőrnek az állapotáról, így a szakember meg fogja találni a megfelelő pózt és technikát. Ha a Balatonban szeretne úszni, tegye azt, de mindig legyen mellette valaki. Napozzon, mert fokozott mértékben szüksége van a D vitaminra, de fa alatt árnyékos helyen, fejfedőben. Kerülje a déli napsütést, ne égesse magát pecsenyére!
 

Mi legyen nála?
Utazás alatt, meg mindig folyadék, leginkább víz.
A terhes kiskönyve
Az orvos vagy szülésznő telefonszáma.
A megszokott terhes vitamin, vas készítmény.
B6 vitamin, hányinger ellen.
Valamilyen magnézium készítmény görcs esetére. Ne legyen rá szükség, de legyen kéznél!

A B6 vitamin segíti a magnézium felszívódását. Tehát külön is lehet szedni.

Ha nincs magnézium, de görcsöl a kismama elsősegélynek fél deci pálinkát tessék meginni! Nem vicc! Ellazítja addig amíg orvoshoz kerül.

Fertőtlenítő hüvelykúp megelőzésnek (Betadin)
Glicerines végbélkúp. A terhesség, a vas plusz az idegen környezet székrekedésre hajlamosít. Minden reggel 10 percet rá kell szánni a normál ritmus fenntartására.

Lázcsillapító tabletta.

Calcium (ha valami véletlenül megcsípi, vagy allergiás lesz ételre.)

A szélsőségektől és az első dolgoktól óvnám a terhes anyukát.
Amit eddig nem próbált az ráér a szülés után is.
Általános szabály, hogy a másállapot nem betegség.
Aki az első gyermekét várja, élvezze ki az ebben rejlő csodát.
Utoljára ennyire szabad, felhőtlen az üdülése. :)

Álom

Jaj, de rosszat álmodtam!

Úgy kezdődik, hogy beállítom a telefon ébresztőjét 1óra 59-re, akkor kiírja, hogy a riasztásig van 2óra 49 perc.
Azután következő hang effekt a remegés. Nem szól csak zümmög. Odanyúlok kikapcsolom, 1 óra 59 percet mutat. Töltés szint 4 %. A qrva életbe, hogy semeddig nem bírja! Tisztára fejnehéz, nem győzi az akkuja.

Kimegyek a fürdőszobába, mint Belfegor. Bebocsátást nem nyerek csak 5 perc elteltével, mert a gyerekem borotválkozik. Nem fekszem vissza, csak bóbiskolok az ágyszélén. Pisilés fogmosás, hideg vizes mosakodás következik, hogy felébredjek, mert vinnem kell őt dolgozni 3-ra.
Gyors öltözés, kiállok a kocsival, beszáll. Kulturált beszélgetés az úton.
Néha megszólal, "cica", azután azt mondja "süni", majd én "róka"?
Jaj csak őzike ne! Az elég volt egyszer még a bogárral.

Sikeresen leparkolok objektum előtt, néhány perc várakozás után gyerekem kiszáll, én indulok haza.
Az elmúlt 8 hétben a kocsi önjáróvá vált. Tudja az utat, mint a részeges kocsis lova.
Mesélte férjem, volt Füreden egy ember, akinek a lova a Magyar Tenger nevezetű korcsmai intézmény előtt ha kellett ha nem leparkolt. Persze többször kellett, mint nem, tehát nem volt egy bolond jószág, csak így lebuktatta a gazdáját azon ritka alkalmakkor amikor, a feleség is a bakon ült.
Szóval az én pici pónim is annyira megtanulta, merre kell mennie, hogy nem szól, hogy hékám kanyar, most nem Budakeszi az irány, hanem home a sweetebbik fajtából.
Csak megy egyenesen tovább. Egyszer baloldalon furcsa világító tábla. De érdekes ezt még nem láttam! Biztosan újonnan tették ki, vagy mindig világosban jártam erre?

Közben olyan nagy igazságok járnak eszemben, hogy nem kell az út végét látnod ahhoz, hogy elindulj az úton, meg csak a következő lépést lásd a céljaid eléréséhez, mert igazából marhára nem tudom hol járok.
Látom a felezőt, az utat, meg azt a területet amit bevilágít a fényszóró és semmi mást.
Amikor a Tököl táblát elhagyom sem tűnik fel, hogy izé, nem jó felé megyek.

Ez egyébként nem is tudom betegség-e vagy normális, de gyakran riadok fel útközben, hogy fogalmam sincs hol járok. Mindent észlelek magam körül, tehát látom a gyalogosokat, táblákat, autókat, csak éppen azt nem tudom hol vagyok. Néha még az útirány is elvész. Nem tudom merre vagyok arccal. Súlyos másodpercek eltelnek amire rájövök, hogy hová is indultam és mi célból. Lehet fáradtság, dekoncentráció, vagy csak annyira bele tudok mélyedni a saját gondolataimba, hogy megszűnik a külvilág számomra. Remélem nem az alzheimer első tünete, mert akkor felkötöm magam, már ha eszembe jut hova is tettem a kötelet.

Na most megint ezt élem át, ezt álmodom, hogy uram Isten hol vagyok? Jön a kanyar, de nagyon!
Ez nem jobbos, ahogy következne, hanem balos!!! Fék, fék, fék!
És itt a reptér vasúti sínjeinek a maradéka. Amit évtizedek óta nem képesek  megjavítani, hanem dadadadam, bevettem. Húúúú! Jaj, nekem! Nagy levegő!

A kerekeim a helyükön, a fogam is jól rögzítve, a nyelvem sem vérzik. Nagy szerencse, hogy senki nem jött se szembe se oldalt se sehol.

Hova is megyek? Mi van ma? Hol vagyok? Ki vagyok én? Mégis kinek az élete? Mi dolgom a világon? Lenni vagy nem lenni?
Az élet minden nagy kérdését megoldom egy másodperc tört része alatt. Na persze álmomban. Úgy könnyű! A körforgalomban visszafordulok, és erősen figyelem az utat. A rádiót is bekapcsolom, hátha ébren tart. Szokott segíteni, ha éneklést szimulálva vonyítok az előadóval együtt.

Nyuszi! Elszaladt!

Hazaérek, még a garázs kaput is kinyitom, mielőtt beállnék. Akkor kongatja a templom a fél négyet amikor csukom a kocsit. Szintidőn belül vagyok. Senki nem veszi észre azt a pár kilométer kerülőt, amit megtettem.
A telefonom persze a lakásban wellnessezik, amíg én futom az ámokot. Tök mindegy!
Telefonos segítőm nem lenne, se így se úgy!
Visszabújok meleg ágyíkómba és alszok tovább.

8 óra, ébresztő! Jaj, de szép idő van!
Mi is a mai napi teendőm? Igen írnom kell egy csomót. Várnak a hírleveleseim, meg a kampányt is nyomatnom kell, azután a cikk a nővér újságba, el kell menni a postára, éjszakára megyek dolgozni.
És milyen baromságot álmodtam! Na ezt leírom amíg el nem felejtem!

Pogány Juditot a híres magyar színésznőt sírására kényszerítették.

Színházban voltam 2014. március 19-én. Sima kijelentő mondat, nem túl súlyos tartalommal.

Nekem mégis sokat jelent.

Valaminek a vége, és más valaminek a kezdete.

Nagyon szerettem színházba járni, még a gyerekek előtti időszámításomban. Azután ők csak jöttek jöttek és jöttek, mi meg mentünk a fővárosból vidékre, ráadásul tanyára. Volt egy kósza szinházlátogási próbálkozásom 89 tájékán, de onnan csak gumicsizmában lehetett közlekedni. 

A báli cipellő még szurok nélkül is lecuppant a lábamról.

A gyerekek zenei művészeti iskolába jártak, így velük, általuk kiélhettem összes művészi ambíciómat. Voltam én minden. Öltöztető, sminkes, kellékes, fodrász, világosító, berendező, díszletező, bábkészítő, korrepetítor, versmondó, énektanár, súgó, sofőr, közönségszervező, koreográfus, rendező. Mindezt persze csak így szerényen alanyi, anyai jogon.

Gyakran mentünk közös általános iskolás, osztályos színházlátogatásra. Jó darabokat láttunk, de egy idő után a Halász Judit, Levente Péter, Padlás, Dzsungel könyve már túl zenés lett. Szeretem a zenét is nincs vele baj, mégis volt bennem valami hiányérzet. Amikor meg középiskolások lettek és komolyabb darabokat néztek ciki lett volna anyucival színházasdizni, így hamar lekoccoltak.

Tehát mostanra jött el az én időm.

A csillagok szerencsés együttállása úgy hozta, hogy azonos napon beszéltem unokaöcsémmel, mint amikor megérkezett a számlámra vállalkozásomból az első bevétel! Unokaöcsém  Takács Zalán idén érettségizik a Madách gimnáziumban és színész lesz belőle, akárki meglássa! Pici korától annak készül. Látja magát a vörös szőnyegen, ahogy veszi át a filmes Oscart. Nagyon elhatározott, céltudatos, és mindehhez még tehetség is szorult belé, ami talán nem akkora hátrány! Szóval Ő mondta, hogy az Örkényben a Hamletben fog szerepelni. Egyből kedvet kaptam megnézni. A zsebemet meg már égette az egyébként számlámon lévő pénzem. Így hamar online gazdát cserélt a jegy ára.

Ez volt már több mint 1 hónapja. Azóta legalább husszor bántam meg! Mi a francnak vettem meg a jegyet? Mindent azonnal akarok, eldöntök és kész. Minek heveskedni, át kell  a dolgokat rágni rendesen. Most bezzeg szabadságot kell kivennem, nincs színházba járó ruhám, hol fogok parkolni, éjszaka kell vezetnem, későn van, amikor már nem fog az agyam, ott fogok horkolni a nehéz Shakespeare szövegen, nemhogy megértsem a szóvirágait, meg sok hasonló és csupa "pozitív" gondolat járt az agyamban. Igazából a szabadságvágyam és az, hogy egyedül is képes vagyok valamire vitt rá, hogy csak 1 darab jegyet vegyek. Jutalomnak szántam magamnak, magamtól. Azért még délelőtt is vacilláltam rendesen, hogy menjek-e vagy maradjak? Azután nagy levegő, felszívtam magam, és nekiálltam készülődni. A kis fekete mindenhová illő ruhácska helyett egy kicsit nagyobb, de szintén fekete megoldást választottam, abból a meggondolásból, hogy körbe érjen, és takarjon. Az utolsó csekkoláskor még memorizáltam, hogy mindent megmostam, felvettem, eltettem, amikor beugrott, hogy hoppá a toll, meg  jegyzetfüzet nincs a táskában.

Hát tényleg rég volt, amikor színházi ELŐADÁSON voltam és nem jegyzetelősön.

A logisztikát magamhoz képest prímán megoldottam, parkoltam és utaztam tovább metróval, hogy ne kelljen szerencsétlenkednem benn a belvárosban parkolóhelyet keresve.

A Deák-téri metróból kifelé az aluljáró szokásos arcát, hangját mutatja. Siető emberek, két gitáros utcazenész előttük a gitártok, kevés apróval, meg két virágárus nénike. Egy férfi éppen vásárol az egyiktől. Rámagasodik szinte a csöpp összeaszott nőre, de akkora alázattal számolja a férfi a pénzt a néni markába, hogy melegség önti el a szívem.

A felszínen sokan ülnek a kávéházak neylonnal elválasztott teraszán, hogy szabadon dohányozhassanak. Kellemes a hőmérséklet is.

A színház portálján előadások képei. Auuu! Nem is tudtam milyen nagy nevű színészek alkotják a társulatot. Gálffi László például akit még az Equus-ban láttam 30 valamennyi éve. Örök kedvencem Pogány Judit, akit meg Pinokkióként ismertem meg. Őt rokonlelkemnek tartom, mert vele sem tartja a hangja a korát, pont mint az enyém. Azután meglátom a Hamlet képeit, amin a díszletet egy stadion lelátó képezi. Ajjaj, mi lesz itt megfizetve? Lehet ehhez meg már öreg vagyok?

Benn a csarnokban megint meglepi, mert hogy nincsenek jegyszedőnénik. Illetve jegyszedők vannak, de fiatalok, csinosak, lányok, inkább hosstesek, kezükben a vonalkód olvasó. Már nem a műsorfüzet, elemlámpa és látcső a tartozékuk.

Bemegyek leülök. Nagyon szép, de annál kényelmetlenebb a szék. Csak az ülőke meg a háttámla kárpitozott. Na ezen kibírni x időt? Már megint előjön a rosszindulatom. Nézegetem a nézőket ahogy szállingóznak be. Két dolog tűnik fel. Az egyik a ruházkodásuk, a másik a koruk. Nagyon enyhén kifejezve magam sincsenek kiöltözve. Van a tornacipőtől elkezdve a farmer nadrág, farmer szoknya, terepmintás nadrág, kockás flanel ing, csikós pólón keresztül minden. Rendes tiszta ruha, és látszik, hogy a viselője abszolút jól érzi benne magát, pont, mint amikor leszalad a boltba, vagy elmegy  munkába.

A másik a korosztályos megoszlás. Először a fiatalok tűnnek fel, mármint hogy milyen sokan vannak. Közép esetleg főiskolások lehetnek.  Azután az 50+ korosztályom ugyanannyian. 30- 40 évest alig alig látni közöttük. Hol van a középkorosztály azon agyalok, azután rájövök. A matinén a gyerekükkel, vagy valamelyik állatkertben zoo csemegét vásárolva.

Hát én hol a francban voltam eddig? Igen gyereket neveltem, tanultam, dolgoztam, nem értem rá soha magamra. Na, ez változik meg innentől fogva.

Az előadás?  Csodálatosan nagy élmény! Tényleg nem találok rá szavakat, meg nem is akarok! Minden percét értettem, élveztem, sírtam, nevettem. Olyan koncentrációval, figyelemmel, odaadással játszott kicsi, nagy, főszereplő és statiszta, hogy csak szuperlativuszokban lehet róluk beszélni. Találjátok ki, ki volt az egyik sírásó! Igen Pogány Judit.

Nézzétek meg az előadást, megéri!

Ahányan vagyunk annyiféle igazságot, okulni valót tudunk belőle leszűrni. Ne tévesszen meg senkit, hogy 400 éves a darab, és Dánia a helyszín! Két szereplőt a fiatalok közül kiemelek, mert megérdemlik! Hamlet és Ophelia. Polgár Csaba és Kókai Tünde. Mindkettő megríkatott.

http://www.orkenyszinhaz.hu/index.php/eloadasok/bemutatok?view=szinlap&id=881:shakespeare-hamlet&catid=36

Ez a darab oldalának a linkje, a színház weblapjáról. Minden fontos infóval.

Legalább 15 perces vastapssal ünnepeltük az alkotókat.

Kifelé az utcán az esti Budapest fogad. 1 sarokra a színháztól készenléti rendőrség nagy autója. Oldalán a húzós ajtó nyitva, valakit bilincselnek befektetnek. A fal mellett a két utcazenész elárvult gitártokja. Remélem nem őket zsuppolják be! Sietek tovább nem akarok bámészkodni, hiszen nem idegen nekem ez a fajta intézkedés. Az aluljárólépcső tetejéről már hallom, hogy lenn valaki gitározik, énekel, nem is rosszul. Haladok felé, látom a földön ül a piszkos kövön, előtte is gitártok, benne apróval. Szembejönnek velem fiatal lányok, szedik elő a pénzüket, na neki adok felkiáltással mennek hozzá. Közelebb érek, én is veszem elő az aprót, és ránézek a srácra. Sovány, beesett arcú, hosszú kócos hajú fiatalember. Uram ég! Ez a kis Bodnár Attila, akit sikeresen felkapott az x faktoros média, hogy most megint itt muzsikáljon.

-Te megint itt vagy?

Kérdezem tőle, de csak a szemével válaszolja, ez van, és pont azt énekli: never forever.

Ő a mai magyar valóságos Hamlet, a magyar királyfi?

Jól megmondta ez a vén róka Shakespeare:

"Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő!"

Időnként megváltozik ugyan a szereposztás, hiszen a sors meg a legnagyobb mókamester és rendező.

Nem olyan kemény, mint gondolod! :)

Az elválás Micimackó Róbert Gida



 

                 - Micimackó! Mi van, ha egyszer elkövetkezik egy olyan nap, amikor el kell válnunk?

- Ha együtt válhatunk el, akkor semmi kifogásom ellene.
- Na igen-igen, úgy könnyű. De... ha nem lennénk együtt? Hogyha én máshol lennék?
- Jajj... de nem lehetsz máshol, hiszen nélküled egészen elvesznék. Kinek szólnék egy olyan bizonyos holnapon, amikor épp nem vagyok elég erős, vagy elég bátor?
-Hát tulajdonképpen...
- És kitől kérnék tanácsot, amikor nem tudnám, hogy merre tovább?
- Micimackó, mi van, ha mégis?
-Mégsem, az nem fordulhat elő... Ha mégis eljön az idő, amikor nem leszünk együtt, akkor nagyon fontos, hogy megjegyezz valamit!
- Mi az a fontos megjegyezni való?
- Hogy bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb vagy, mint sejted és okosabb, mint véled. De a legfontosabb az, hogy ha el kell válnunk, én akkor is mindig veled leszek... veled leszek!

Részlet A.A. Milne Micimackó cimű könyvéből.

A bátor kiscica

Mai macskás! Sírtam a nevetéstől! Nézd meg Te is!

A legnagyobb csoda