Radnóti Miklós
RAZGLEDNICÁK
1
Bulgáriából vastag, vad ágyuszó gurul,
a hegygerincre dobban, majd tétováz s lehull;
torlódik ember, állat, szekér és gondolat,
az út nyerítve hőköl, sörényes ég szalad.
Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban,
tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan
s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál,
vagy korhadt fának odván temetkező bogár.
1944. augusztus 30. A hegyek közt
2
Kilenc kilométerre innen égnek
a kazlak és a házak,
s a rétek szélein megülve némán
riadt pórok pipáznak.
Itt még vizet fodroz a tóra lépő
apró pásztorleány
s felhőt iszik a vízre ráhajolva
a fodros birkanyáj.
Cservenka, 1944. október 6.
3
Az ökrök száján véres nyál csorog,
az emberek mind véreset vizelnek,
a század bűzös, vad csomókban áll.
Fölöttünk fú a förtelmes halál.
Mohács, 1944. október 24.
4
Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. -
Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.
Szentkirályszabadja, 1944. október 31.
(Kép: Varga Imre alkotása: Radnóti Miklós Halálmenet)
------------
Radnóti Miklóst Borba (Jugoszláviába, Szerbiába), egy rézbányába vitték
dolgozni. Ott írta talán a legszebb verseit, a képeslapokat, a
Razglednicák-at. Ezek a munkatábornak, a koncentrációs tábornak a
légkörét közvetítik. Radnóti még a legszörnyűbb sorsban is, a fizikai
kétségbeesettség állapotában is megmaradt költőnek, és magyar költőnek.
Amikor aztán már Borból Magyarországon át gyalogmenetben indították
útnak őket Nyugat felé egy másik koncentrációs táborba, ő is azok közé
tartozott, akik fizikailag úgy legyengültek, hogy nem tudtak tovább
menni és ezért agyonlőtték útközben. ő ezt az agyonlövést megírta előre
versben, mert már látta másoknál, hogy mi történt velük; akkoriban ő
maga is többször elesett már, de még felkelt. A legmegrendítőbb
verseket, amelyeket erről az útról, a halálmenetről írt, az 1946-ban a
tömegsírból kiásott holttestén találták meg a viharkabátja zsebében.
Radnóti Miklós
RAZGLEDNICÁK
1
Bulgáriából vastag, vad ágyuszó gurul,
a hegygerincre dobban, majd tétováz s lehull;
torlódik ember, állat, szekér és gondolat,
az út nyerítve hőköl, sörényes ég szalad.
Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban,
tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan
s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál,
vagy korhadt fának odván temetkező bogár.
1944. augusztus 30. A hegyek közt
2
Kilenc kilométerre innen égnek
a kazlak és a házak,
s a rétek szélein megülve némán
riadt pórok pipáznak.
Itt még vizet fodroz a tóra lépő
apró pásztorleány
s felhőt iszik a vízre ráhajolva
a fodros birkanyáj.
Cservenka, 1944. október 6.
3
Az ökrök száján véres nyál csorog,
az emberek mind véreset vizelnek,
a század bűzös, vad csomókban áll.
Fölöttünk fú a förtelmes halál.
Mohács, 1944. október 24.
4
Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. -
Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.
Szentkirályszabadja, 1944. október 31.
(Kép: Varga Imre alkotása: Radnóti Miklós Halálmenet)
------------
Radnóti Miklóst Borba (Jugoszláviába, Szerbiába), egy rézbányába vitték dolgozni. Ott írta talán a legszebb verseit, a képeslapokat, a Razglednicák-at. Ezek a munkatábornak, a koncentrációs tábornak a légkörét közvetítik. Radnóti még a legszörnyűbb sorsban is, a fizikai kétségbeesettség állapotában is megmaradt költőnek, és magyar költőnek. Amikor aztán már Borból Magyarországon át gyalogmenetben indították útnak őket Nyugat felé egy másik koncentrációs táborba, ő is azok közé tartozott, akik fizikailag úgy legyengültek, hogy nem tudtak tovább menni és ezért agyonlőtték útközben. ő ezt az agyonlövést megírta előre versben, mert már látta másoknál, hogy mi történt velük; akkoriban ő maga is többször elesett már, de még felkelt. A legmegrendítőbb verseket, amelyeket erről az útról, a halálmenetről írt, az 1946-ban a tömegsírból kiásott holttestén találták meg a viharkabátja zsebében.
RAZGLEDNICÁK
1
Bulgáriából vastag, vad ágyuszó gurul,
a hegygerincre dobban, majd tétováz s lehull;
torlódik ember, állat, szekér és gondolat,
az út nyerítve hőköl, sörényes ég szalad.
Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban,
tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan
s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál,
vagy korhadt fának odván temetkező bogár.
1944. augusztus 30. A hegyek közt
2
Kilenc kilométerre innen égnek
a kazlak és a házak,
s a rétek szélein megülve némán
riadt pórok pipáznak.
Itt még vizet fodroz a tóra lépő
apró pásztorleány
s felhőt iszik a vízre ráhajolva
a fodros birkanyáj.
Cservenka, 1944. október 6.
3
Az ökrök száján véres nyál csorog,
az emberek mind véreset vizelnek,
a század bűzös, vad csomókban áll.
Fölöttünk fú a förtelmes halál.
Mohács, 1944. október 24.
4
Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. -
Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.
Szentkirályszabadja, 1944. október 31.
(Kép: Varga Imre alkotása: Radnóti Miklós Halálmenet)
------------
Radnóti Miklóst Borba (Jugoszláviába, Szerbiába), egy rézbányába vitték dolgozni. Ott írta talán a legszebb verseit, a képeslapokat, a Razglednicák-at. Ezek a munkatábornak, a koncentrációs tábornak a légkörét közvetítik. Radnóti még a legszörnyűbb sorsban is, a fizikai kétségbeesettség állapotában is megmaradt költőnek, és magyar költőnek. Amikor aztán már Borból Magyarországon át gyalogmenetben indították útnak őket Nyugat felé egy másik koncentrációs táborba, ő is azok közé tartozott, akik fizikailag úgy legyengültek, hogy nem tudtak tovább menni és ezért agyonlőtték útközben. ő ezt az agyonlövést megírta előre versben, mert már látta másoknál, hogy mi történt velük; akkoriban ő maga is többször elesett már, de még felkelt. A legmegrendítőbb verseket, amelyeket erről az útról, a halálmenetről írt, az 1946-ban a tömegsírból kiásott holttestén találták meg a viharkabátja zsebében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése