Mese a választásról?

Figyu! Mutatok valamit!
Ezt a határozatot a képviselőválasztás másnapján kaptam meg.
Nem is értem miért fehér papírra írták, miért nem narancsra:

És most mesélek valamit. Ezt még biztos nem hallottad, mert én írtam.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy, nagyon nagy ország, az Óperenciás tengeren túl. Mindenféle szedett vedett népek lakták, Olyanok akik mentek oszt maradtak. Őslakosokat  tették ahova tették vagy a föld alá, vagy rezervátumba, de attól még szabadnak gondolták magukat is meg mindenkit.
Vallásuk az volt. Igaz az is elég különböző, ha már annyi helyről érkeztek azt vitték magukkal a tarsolyukban. Valamelyest csak olvadoztak összefelé a pár száz év alatt és kialakítottak maguknak egy valamelyest egységes szemléletet, tanokat, elveket is.
Na de hogy egyik szavam a másikba öltsem, volt ennek a nagy, nagyon nagy országnak egy vezetője. Snájdig ürge, deli tartással, 64 foggal, őszűlő hajkoronával. Megvolt neki mindene, szép és okos felesége, gyereke, kutyája, fehér háza, ovál dolgozó szobája, titkárnője. Ebből lett azután a baj.
Ebből a fehércselédből. Merthogy ő nő volt a férfi meg férfi.
Azután tudjuk hogy van ez nem csak faluhelyen még városon is. Ha nem is volt lángoló, meg sírig tartó szerelem egy laza pipa meg szivarozás összegyütt nekik. Mindkettőjüknek. Orál az oválban.
Megesett azt kész, mehetett volna mindenki a maga dolgára egy fogmosás, smink igazítás, cippzár felhúzás után, de csak nem így történt. Merthogy híre ment a dolognak, hetedhét határon innen és túl.
Ez már nem az irgum burgum kategória, hanem a tűrhetetlen és skandallum és levele!
Lehetett ez a nép akármilyen liberális, meg szociáldemokrata, meg ki tudja még milyen sokféle szabadelvű párt van arrafelé. Azt mondták ez tűrhetetlen, mert hova lesz akkor a gyerekek erkölcse, meg a példamutatás, meg minden ilyesmi elhangzott. Szegény feleség is próbálta menteni a menthetőt, hiszen megbocsátott, elnézett, éppen csak azt nem mondta ő kérte fel Mónikát, szívja meg a trombitát.
De nem volt kegyelem. Ki kellett költözködnie a fehér házából ennek a vezetőnek.

Na most akkor egy másik helyszín, sok hasonlatossággal.
Hol volt hol nem volt, Üveghegyen innen, ahol a kurta farkú malacka túr, a két Duna, mármint a kicsi meg a nagy köziben volt egy tündérváros. Egy icike picike ékszerdobozka.  Itt, ha nem is minden bokorban, de a kukoricásban születnek olykor olykor Jancsik, akikből akár még János Vitéz is lehet. Sok sok toronnyal és legalább három templommal. Mert hogy vallásos emberek lakják e gyöngyszemet. Már nagyon régen laknak is meg nagyon régen vallásosak is. Erre fenemód büszkék, fennen hangoztatják. Van nekik szentségük hét is, ebből egyik a házasságé, a családé. A hűség is elől jár a sorban, ja meg az önmegtartóztatás. Ezt már majd elfelejtettem, én balga.
Mondom jó elvannak az istenesek, csak azokat nem szeretik akik nem akarnak egyik sorba sem beállni. Nem azért nem állnak be egyik sorba sem ezek a mihasznák, mert hitetlenek, hanem mert gondolkodnak.
Ez mint tudjuk az egyháznak, már ha nem templomkövön csúszó pap az illető, nem annyira szokott tetszeni. Mert, ha valaki gondolkodik akkor kérdez. Abból meg csak a baj származik, igazából mindkét félnek.
Na már megint az öltögetés a nyelv vagy szó öltögetés jön.
Szóval ez a kisváros is vezetőre szorult. Nem mintha nem lett volna neki 2010-ig egy derék narancs pulóveres vezetője, de a muszáj az nagy úr, és azt mondták föntről a népnek, hogy válasszatok, így hát választaniuk kellett!
Kapóra jött egy helyi legényke. Ismerte szerette a nép. Közülük való volt. Okos, bátor, jó sportoló, jó tanuló, tökös legény. Ma már nem tudni vak volt-e vagy vakmerő. Nekiszaladt egyedül, függetlenül, hátszél nélkül, szembe mindenkivel és megugrotta. Ő lett a győztes. Nem volt könnyű helyzetben, mert a "segítői" az előző gárda emberei voltak és ott pakoltak alá, ahol csak tudtak.Talán egy év is eltelt, mire helyettese lett. Kemény ember lévén bírta sokáig, még a szél ellen hugyozást is. A várost jól irányította, hiszen gazdasági szakember lévén tudta hova kell nyúlni.
Ja. Azután oda is nyúlt ő is.Mert neki is volt titkárnője. Meg felesége. Meg gyereke. Azután még egy gyereke, meg másik felesége, az aki a titkárnője volt. Ebben sincs semmi. A szívnek nem lehet parancsolni, meg a hormonoknak, meg mondtam, hogy tökös szép legény volt, meg mással is megeshet, ahol nők és férfiak dolgoznak együtt ott meg pláne. A nép meg is bocsátott. Vallásos vallásos, de annyira mégsem bigott. Jó gyerek ez azért mert egyszer félrekacsintott, meg szerelembe esett, még érti a dolgát.
Marad a helyén akárki meglássa 2014-ben is. El is jött a választás ideje.
Hirtelen azután csak azt látta a városnépe, hogy egyik reggel felkelve kiplakátolva egész város szerte narancsba borult az eddig független vezér választási plakátja.
Kell-e hozzá túl nagy fantázia, hogy mi történt?
Elkapták a mogyoróit, és megszorongatták? Esetleg tán megzsarolták? Urambocsá megvették?
Az egyetlen valamire való induló volt a vezéri helyre. Ha nem adja be a derekát is nyer. Vagy mégsem?
Árulónak gondolja a gondolkodó ember, közben lehet, hogy áldozat?
Lehet nem is a székéhez ragaszkodik, hanem az életéhez, vagy a gyerekéhez?
Errefelé is vannak kivilágítatlan utak, ahol öregecske osztrákok száguldoznak, oszt hamar meg van ám a baleset.
Így azután megy tovább ebben a pötyike városban a keresztényi gondolkodás, a hit, a remény meg a szeretet.
Boldogan élnek amíg meg nem halnak.