Egy nőgyógyászati vizsgálat margójára!

Mi a fenének megy a hóhér az akasztófa alá? Azért, hogy jól felkössék? 
Vagy. Vagy azért, hogy megnézze a gerendák eresztékét.
Nem önszántából, hanem mert muszáj! A muszáj az pedig muszáj.
A parancs meg értettem!
Így tehát álruhában ugyan, mint Mátyás király időpontot kértem, és kaptam nőgyógyászati szűrővizsgálatra.
Nincs semmi bajom, de ezt papírral is bizonyítanom kell. Mert kis hazánk a nagy papírok országa. Mostanra érett meg az idő, hogy egyenruhát húzhatok, már nem zsenge, de még mindig hab testemre. Ennek örömére bizonyítanom kell mind pszichikai, mind egészségi, mind fizikai állóképességemet, terhelhetőségemet. Ugyanazt a munkát és munkakört fogom ellátni, amit 14 éve, de most jött el az ÉN IDŐM. A korombeli nők otthon az unokákat döcögtetik a lábukon, a tőlem 13 évvel fiatalabb férfiak ennyi szolgálati idővel, nyugdíjjal a zsebükben keresik, és valósítják meg önmagukat, jó esetben. Én meg most akarok J. I. Jane-t játszani.
Na, nem ez a téma, ez csak az ok, és a bevezetés.

Szóval illő módon, megfelelő tisztelettel, még nagyobb alázattal, frissen fürödve, beretválva, kencézve, fújva, illatozva, mint bazsarózsa befáradtam néven nem nevezett, de területileg mindenképpen illetékes szakrendelőbe. A kapott időpont után egy negyed órával. A váróban ember hegyek, és tömegek. Gyors létszám ellenőrzés után megállapítottam, hogy osztható legalább kettővel a várakozók száma, mert képviseltették magukat férjek, gyerekek, sőt egész családok is. Igaz az össz életkoruk nem tette ki az én egyedülimet, de nem is kor függvényében lettünk szólítva. Tehát türelmesen kulturáltan várakoztam, ha már megnyertem a paciens nevet. A várakozás nem volt több, mint kereken 60 perc. Belefér, nem gond, ez az idő erre van szánva. Nem számít, hogy éjszakás voltam előtte, és nem volt érdemes lefeküdni, mielőtt ide jöttem. Bírom a kiképzést, már megszoktam a megjegyzéseket, hogy mi a f..omnak kell ennyit várni, meg látod, hogy a fehéreket veszik előre, meg menjünk a p..ába, majd kérünk hétfőre időpontot, stb.
Délidő lévén, jön pizzafutár az étteremből doki bácsinak friss ebéddel, nővérke a folyosón forró vizes bögrével szlalomozik a betegek között. Lóg a tea filter madzagja ki a pohárból, viszi be a rendelőbe.
Ismerős arc.
Másik rendelésen én, mint aggódó hozzátartozó és kísérő, ő mint szakasszisztens felállásban játszottunk. Köszöntjük egymást bemegy, majd 30 perc múlva behív. Piros pont, hogy van már benn ismerősöm, támaszom, cimbim, bizalmasom. Van még benn egy humanoidnak tűnő de inkább robot csaj is aki a gépek embere. És a nagy fehér varázsló az ORVOS.
Ha bárki a gúnyt és iróniát meri az írásomból kiolvasni az nagyon téved! Minden tiszteletem az övék. Vagy mégsem? Dolgoztam annyit közöttük, tapasztaltam, láttam annyi mindent, hogy csak egyéneket, embereket legyek képes becsülni, és ne az egész orvos társadalmat?
Napszaknak megfelelő köszönés után, mi a panasza, illetve vetkőzzön le, ne ott, hanem ahol bejött. 3 egész mondat a doktor szájából.
Levetkezem ruháimat, meg a szemérmemet. Naná, hogy a papucsot elfelejtettem elhozni, így mezítlábasan megyek a csikóra. Nem tudok visszabújni csizmámba. Felfekszem, felveszem az alkalomhoz leginkább illő pózt, és várok. Ismerős nővérke mellém áll. Nem látom, de hallom és tudom,  mit csinál. Kiveszi a steril fém csipesszel a fém dobozból a fém kacsát.
Megjön a FÉRFI. Kesztyű csattan a kezén. Nővérke mondja hideg lesz, mondom nem baj, csak történjen meg a dolog, és akkor szárazon, keresztbe belémnyomja az a vad barom a műszert. Ha valaki nem tudná mi a kacsa, vagy szebb nevén hüvely tükör, annak elmondom, hogy legjobban a kacsa csőrére emlékeztető  eszköz. Amelyet a hüvelybe helyezve azt kitágítva, falait szétnyitva látótérbe kerül a méhszáj. Onnan a sejt vizsgálathoz szükséges kenetet egy picike seprűvel nyerik és tárgylemezre kenik. Ezt laboratóriumban mikroszkóp alatt sejt tanászok vizsgálják meg. Ez a nőgyógyászati rákszűrés egy része. Mert ez még csak a citológia, de ilyenkor kell hüvelyen át tapintásos vizsgálatot is végezni, és szintén tapintással az emlőket is át kell nézni! Ez a komplex vizsgálat.
Na kanyarodjak vissza az aktushoz. Szóval "jobb" helyeken, vagy egy picikét avatottabb emberek a kacsát csúszóssá teszik, ha mással nem egy kis vízzel. Két kézzel dolgoznak, egyik kézzel széthúzzák a nagyajkakat, sőt még oda is néznek, hogy jó helyre megy-e a műszer. Elfordítják a csukott állapotban lévő eszközt, és csak amikor jó helyen van akkor fordítják meg, és nyitják szét. De így végig szántotta a hüvely falamat, mert ő majd megmutatja, hogy kajakra megcsinál, és azért is benyomja tövig. Nagy nehezen túl lettünk rajta mindketten. Ő elment én maradtam és vártam, hogy visszajön és folytatjuk az aktusát.
És akkor!!!! Elment az áram.
Én fekszem fenn az asztalon, szétterpeszkedve, várom a manuális vizsgálatot, és ez az ember kétségbe esett az áram hiányában. Nem tudtam mire vélni. Már meg akartam kérdezni, hogy jó ember mit nem lát? Nem kukucsolni kell, hanem tapogatni. Ott máskor is meg mindig sötét van. Azután ja a számítógép, hogy az kikapcsolt! Értem már! Nem tudja diktálni gépíró robot kisasszonynak a leletet, azt fél, elfelejti, mire kihúzza az ujját. De nem.
Nem ért hozzám az ártatlan egy büdös kesztyűs ujjal sem, csak bottal akart vizsgálni. mert Ő a Jedi a fénykardjával, meg a hüvelyi ultrahanggal. Ezért lett pánik úrrá a termen. Én nyugodtan feküdtem. Aranyos nővérke betakart. Azután visszajött az áram! Minden ok. csak az ultrahang gép nem indul. És milyen jó, hogy ott volt műszaki zseni kisasszony, aki kitalálta, hogy a hosszabbító rossz, és már máskor is csinált ilyet. Akkor felültettek, átmentek, másik rendelőből hoztak hosszabbítót, összeszerelték, és már csak azt kellett megvárni amíg a gép ismét bemelegedett. Nem tudom mennyi ideig tartott a liesone, mert elveszti a zember lánya az idő érzéket ilyen helyzetekben, de 5 percnél biztosan több.
Na meleg a gép, lefekszem ismét. Óvszer felhúzva az ultrahang fejre, ahhh ez már legalább síkos, nem fáj, egyet jobbra egyet balra és kész!!!! Ilyen gyors tüzelő típusú lehet ez a bácsi, mert ebből Ő mindent látott! Igaz megkérdezte még közben harmadszor is, hogy van-e panaszom, na nem a vizsgálattal kapcsolatosan, hanem úgy zusamen. Nem beszéltem neki a 3 borsószem királykisasszonyomról, így az megmarad már örök kettőnk titkának az előző, igazi doktorommal. Ennek a vizsgálatnak az ideje viszont nem volt több 10 másodpercnél. És ez biztos, mert a levegőt visszatartottam, és számoltam. egész idő alatt nem hangzottak el olyan fontos kérdések, hogy hányszor szültem, mi módon, és mikor volt az utolsó menstruációm. Csak a koromra volt kíváncsi. Elindultam öltözni, és vártam, most szól utánam, igen igen, és meg akarja nézni a melleimet is. De nem! Azt mondta, ha kész vagyok jöjjek a leletért. Mentem, és vártam a papírt. Akkor szemrevételezett ruhán keresztül. Megkérdezte mikor voltam mammográfiát, azt mondta oda is el kell menni. Rendben válaszoltam. Nagyosan köszöntem, és kimentem a papírral a kezemben.
Kinn elolvasva az irományt láttam, hogy beutaló a mammográfiára.
Hékám! Hát hol a papír amiért jöttem, és még meg is dugtak érte?
Megvártam aranyos nővérkét, míg megint kijött, mondom neki bocsika, ha lehetne, akkor szeretném.
-Ja az kell magának?
-Igen.
-Jó akkor hozom.
És lőn! Leírta ez az arany ember, hogy mi mindent vitt végbe velem, és mit miért nem. Milliméter pontosan  a méhem és nyálkahártyája nagyságát, a petefészkeim is a helyükön, sőt még az egész környezetét is.
Az emlőim is rendben találta tapintásilag. Diagnózisul pedig felállította, hogy climaxolok, sorvad az urogenitáliám, és még egy heg is van a hasamon, aminek semmi köze a nőgyógyászokhoz.
Kinn a váróban majdnem hangosan elnevettem magam, de hogy mosolyogtam az biztos, és nem őszintén.
Szóval köszi doki a lelkiismeretes vizsgálatot a pontos diagnózist, és úgy egyébként a bánásmódot!
Akarod, hogy egy kicsit én legyek felül? Egy esernyőt bedugok majd nyitott állapotban neked.
A diagnózist pedig most  felállítom. Figyelmetlen, tapintatlan, tuskó, lelkiismeretlen, és sorvadt lelkű vagy!
É sírásba is adom! Ezt elírtam, de így hagyom, mert a tudatalattim akarta! :(