Artemisia Gentileschi Madonna

Artemisia Gentileschi a neves festő, Orazio Gentileschi és Prudentia Montone első gyermeke volt. Apja a Caravaggio által teremtett festészeti iskola egyik legnagyszerűbb reprezentánsa. Artemisia apja műhelyében tanulta a rajzot, a színkeverést és a festészetet, és nagyobb tehetséget árult el, mint öccsei, akik szintén ott tanultak.
Első jelentős munkáját (Zsuzsanna és a vének) 17 évesen készítette valószínűleg apja segítségével. 1612-ben, vitathatatlan tehetsége ellenére, elutasította felvételi kérelmét a művészeti akadémia. Apja ebben az időben ismerte meg Agostino Tassit, akit szerződtetett Artemisia oktatására. A férfi visszaélt a bizalommal, s a lányt megerőszakolta. Bár házasságot ígért, ezt nem tudta betartani, ugyanis nős volt. Orazio feljelentette, s ezzel hét hónapig tartó per vette kezdetét.

Judit lefejezi Holofernészt, második változat (1620)

Mivel Tassi prostitúcióval vádolta Artemisiát, a lánynak nőgyógyászati vizsgálaton kellett részt vennie, ezenkívül tortúrának vetették alá. Az akkori hit szerint aki a tortúrán is azt vallja, amit a kínzás előtt, az igazat mond. A lány ujjait bőrszíjakkal fokozatosan szorították el, ez különösen kegyetlen büntetés volt egy festővel szemben. A per végére megállapították, hogy Tassi valóban megerőszakolta a lányt, ezenkívül eltervezte felesége megölését, Gentileschi néhány képének elrablását, és - az akkori megítélés szerint vérfertőző - viszonyt folytatott a sógornőjével. Mindezekért mindössze egy év gályarabságra ítélték, amit szintén sikerült elkerülnie.
Ezek után Artemisia nem maradhatott Rómában. Apja feleségül adta egy szerény képességű firenzei festőhöz, Pietro Vincenzo Stiattesihez, s az ifjú pár Firenzébe költözött. Ott Artemisia sikeres és elismert udvari festő lett, aki élvezte a Medici-család támogatását. Az akadémia a tagjai közé fogadta, és sok jelentős művésszel ismerkedett meg. Hosszú ideig jó kapcsolatban volt Galileo Galileivel, és rajongói közé tartozott Michelangelo unokaöccse is, aki megbízta a Casa Buonarroti festménygalériájának díszítésével.

Keresztelő Szent János születése (1635 körül)

A házaspárnak Firenzében egy lánya és négy fia született, de csak a lány, Prudenzia élte meg a felnőttkort. Annak ellenére, hogy Artemisia Firenzében rendkívül sikeres volt, költséges életmódjuk miatt sok gondja volt a hitelezőkkel és a férjével. Ezek a problémák oda vezettek, hogy 1621-ben visszatért Rómába, ahol otthont teremtett és gyermeket nevelt. Prudenzia mellett valószínűleg 1627-ben házasságon kívül született még egy lánya. Belépett az akadémia tagjai közé. Azonban művészi hírneve, erős személyisége és számos jelentős kapcsolata ellenére Róma nem váltotta be reményeit, nem kapott jelentős megrendeléseket. Valamikor 1627 és 1630 között Velencébe költözött, ahol megfestette egyetlen ismert portréját egy városi elöljáróról. 1630-ban átköltözött Nápolyba, mert a város gazdag volt műhelyekben és műpártolókban. Sok híres festő, mint Caravaggio vagy Annibale Carracci, töltötte életének egy szakaszát itt.

Bukott nők. Lendvai Ildikó írása

Na tessék. Megint a nőkkel van a baj. Folyton megbuknak. Mondták is a kereszténydemokraták a parlamentben, hogy még a hajléktalanságról is ők tehetnek. Merthogy elválnak, meg távoltartási határozatot kérnek az erőszakoskodó párjukkal szemben. És még van képük - igaz, a renitens férfiakkal együtt - megakadályozni a fővárosi önkormányzat munkáját, amikor az éppen a hajléktalanmentes övezetek kijelölésére készül, államférfiúi bölcsességgel.
Lehet, hogy az ország jobban teljesít, de csak a fele. A női fele folyton csak problémákat okoz. Egy-két héttel ezelőtt ez megint bebizonyosodott. A "bukott nők" magukkal rántották az egész országot. Tulajdonképpen Magyarország bukott meg, de természetesen a nők miatt. A Világgazdasági Fórum közzé tette legfrissebb felmérését, amelyből kiderült: az Európai Unióban ma Magyarországon a legrosszabb nőnek lenni, nálunk a legnagyobb a különbség a férfiak és a nők esélyei és helyzete között.
Az unión kívüli Európában is csak Albánia, Örményország és Azerbajdzsán vannak lejjebb. Ha még egy kicsit szorosabbra fonjuk az Azerbajdzsánnal való baráti szövetséget, amelyet a baltás gyilkos tett igazán meghitté, talán osztozhatunk velük egy még rosszabb helyezésen is. Hiszen tavaly óta máris hat helyet csúsztunk vissza. Még mielőtt a Világgazdasági Fórum is a nemzetközi baloldali összeesküvésben való részvétellel volna megvádolva, gyorsan közlöm, hogy pocsék helyezést értünk el egy hasonló célú ENSZ-rangsorban is.
A Fórum felmérésében mérték a nők lehetőségeit a gazdaságban, az oktatásban, részvételüket a politikai döntéshozatalban és egészségügyi ellátásuk színvonalát, mindezt az adott ország férfi állampolgáraihoz képest. A magyar végbizonyítványt elsősorban az húzta le, hogy nálunk a nők alig-alig férnek hozzá a valódi közéleti döntéshozatalhoz. Ebből a szempontból a 136 ország közül a 120-ikak vagyunk, még a nem a női emancipáció élharcosaként ismert Szaud-Arábia is előttünk jár.
Pedig a férfiak és nők közti esély- és vagyonkülönbségek világméretekben is elrémisztőek. Első látásra alig hihető, de az ENSZ összesített adatai szerint a világban végzett összes munka háromnegyedét a nők produkálják, míg a munkabérek egy tizede és az összvagyon 1 százaléka jut csak nekik.
Érthetővé válik a hátborzongató statisztika, ha tudjuk: számoltak a nem szervezett foglalkoztatásban történő háztartási, otthoni, a családi gazdaságban vagy a család önellátása érdekében végzett munkával és a harmadik világ kontinenseivel is. A mezőny tehát erősnek nem mondható, és mi még ebben is rosszul teljesítünk. A nők nálunk 17,6 százalékkal kevesebbet keresnek, mint az ugyanolyan munkakörben dolgozó férfiak. Ez nem valamiféle posztkommunista átok: Szlovéniában O,9 százalék, de Romániában is csak 8,8 százalék a különbség.
A hagyományos női szakmákban, a kereskedelemben, az egészségügyben, kirívóan alacsonyak a bérek, de legalább a pultoknál és bolti pénztárgépeknél dolgozó nőket - ha az a megtiszteltetés érte őket, hogy a CBA alkalmazottai lehetnek -, szabad idejükben még el is hajtják a békemenetre. Alacsony fizetésből aztán alacsony nyugdíj lesz, és noha a kemény munkában negyven évet lehúzott nők nyilván örülnek, hogy kedvezménnyel nyugdíjba mehetnek, az örömük jócskán leapad, ha a nyugdíj-szelvényen az összeget látják majd.
Magyarország ugyan több évtizede joggal büszkélkedik a GYES-sel, ám azzal már kevésbé dicsekedhetünk, hogy az új Munka Törvénykönyve csökkentette a munkavállaló nők jogait, az anyák védettségét. De ha egy nőnek kedve volna a Kerényi-féle illusztrációkkal ékesített Alaptörvény díszkiadását forgatni, hát attól sem lesz boldog. Lehet, hogy Magyarország Mária országa, de az biztos, hogy jóval kevésbé országa a hétköznapi, mai Máriáknak, Katalinoknak vagy Erzsébeteknek. Az Alaptörvény nem csak a gyermekvállalás feletti döntési jogukat korlátozná, ha véletlenül nem a hagyományos házasságban élnek, hanem élettársak, vagy egyedülálló anyák, végképp másodrendűvé fokozza le őket. Ha nem is "bukott nők", de minimum egy osztályfőnöki intő jár nekik, ahogy a Mikola által szent borzadállyal emlegetett szingliknek is.
Ilyen körülmények között ült össze Magyarországon a Nőkongresszus. Az "Egy milliárd nő ébredése" mozgalom vezetője, a Nőkongresszus díszvendége, Eve Ensler világossá tette: "minden félelem nélkül élő, felszabadított nő mellett felbukkannak a felszabadított és erőszakmentes férfiak, és az egész világ jobbá válik általuk". Éppen erről van szó. Intelligens férfinak is rossz olyan országban élni, ahol a macsóság a kulturális minta. A Nőkongresszusnak szóló üzenetében éppen egy férfi, Bárdos András fogalmazta meg: "Észre kell venni, hogy ez a szotyizós, köpködős, sörözős meccsnéző macsóvilág véget ért."
A hatvanas években Amerikában a nők jogaiért demonstrálók kelléke volt a "Szabadság Kuka". A nők alárendeltségét jelképező tárgyakat dobálták bele: felmosórongyot, konyharuhát, szoros fűzőt, műszempillát, és mi tagadás, az általam is kedvelt kozmetikai szereket is. A púdert és a szemfestéket nem dobnám ki. De ezt a bizonyos otromba, agresszív és nagyképű macsó politikai kultúrát igen. Hol a magyar Szabadság Kuka?

Lendvai Ildikó országgyűlési képviselő