szept. 7 Bill koncert.

Érdekesek a szeptemberi éjszakák, meg nappalok. Vasárnap reggel van és varjúkárogásra ébredtem.
Az ablakunk egész éjjel nyitva, így fél hétkor még jól esett visszabújni a takaró alá.
Lesz még meleg napközben, úgy ahogy tegnap is.
Szombat lévén kezelés nem volt, így megint tudtam kinn napozni.
Akkor azt éreztem nyár van, és el sem múlik soha!
Mennyi mindennel van így az ember! Akár jó, akár rossz, azt feltételezi örök és halhatatlan.

Délelőtt mostam, meg bementünk az oxigén szobába, délután napozás fürdés, úszás, vizitorna, vízben futás, és készültünk a koncertre.

Deák Bill Band játszott a nagy parkolóban a magyar dal napja alkalmából. (Ma Rúzsa Magdi lesz!)
Nagyon szeretem Deák Bill Gyula zenéjét, de koncertjén még sosem voltam. Korát tekintve a generációm, fiatalságom jut róla eszembe. Igaz akkor lázadónak majdnem üldözöttnek számítottak. Lemezem sem volt tőlük, és lehet inkább Hobó az aki miatt szimpatikussá vált a muzsikájuk. A blues, mint műfaj, nagyon bejön. Néhány pohár ital elfogyasztása után, vagy egy szomorú élethelyzetben rendesen haza tudja vágni az ember lelkét meg könny csatornáit.

Szép volt, jó volt, de nem leszek a törzsközönségük.
Kedvesemmel negyed nyolc körül indultunk el a szanatóriumból. Normál körülmények között 15 perc séta az út. Szerintem 19. 50-re érkeztünk a parkoló elejére, ahol le tudott ülni. Ez nagy szó, mert egy végtében mentünk le, sehol nem kellett megállni, leülni, megpihenni. Ott viszont gyorsan hamar. Leizzadt, és nem tudtuk mitől a fizikai munkától, vagy hipozik, ezért elmentem fagyit venni.
Ott hagytam a fagyijával és bementem a sűrűjébe, csápolni egészen a rácsokig.
Majdnem az első sorban álltam.
A színpad már, és még üres volt, illetve  berendezve nekik.
A hangfalakból barátságos hangerővel szólt a zenéjük.
Elérkezett a 8 óra, a tömeg már énekelte a cd-vel együtt a nótát. A színpad mellett oldalt feltűntek a zenészek. Ezt nem sokan láthatták, csak az a néhány ember, aki körülöttem állt.
A sziluettből jól beazonosítható volt Bill, meg az is, milyen jó szívűek egymáshoz.
Vagy szegények, nem futja nekik külön cigire?
 A sötétben felparázslott a cigaretta fénye.
Körbejárt egy szál, kettőt szívtak belőle, és adták tovább.
Igazán megható milyen szolidárisok egymással!
Feljöttek, belecsaptak a húrokba, Bill kiengedte a hangját, és onnan vagyok megsüketülve.
Annyira hangos volt, remegtek még a belső szerveim is, így 4 számot bírtam ki azon a helyen, ha nem akartam, hogy leszakadjon a májam a helyéről.
Közben körülöttem jöttek mentek különböző tudatállapotú emberek. Hol a nyakamba borították a sört, hol a lábamra. A cigi tilalom ellenére hol jobbról, hol balról fújták a képembe a füstöt, olyan kendős fekete ruhás alakok akiknek nem volt kedvem szóvá tenni, hogy ez engem zavar, kérem ne tegye!
Kétszer végig simogatott egy erősen ittas, magának helyet kereső rajongó, akinek sikerült is közvetlenül az első sorba jutnia. Ezt tette akkora közvetlenséggel, hogy amikor hozzáért a vállamhoz megfordultam, mert annyira ismerősnek tűnt, mind a helyzet, mind az illat, hogy nem tételeztem fel, hogy idegen így hozzám merjen érni.Nagyon érdekes élmény volt. Furcsa, hogy nem kellemetlen.

Bill nyomta a koncertet, mérhetetlenül profin, teljes beleéléssel, mégis mindent tudott csinálni közben.
Az óráját megnézte, ahogy az első hangot énekelte. Majd levette a vastag keresztesláncot a nyakából és hátra adta a mögötte álló nem zenésznek, hanem a személyi titkárának. Akkor az vette a nyakába. Utána lecsatolta az óráját, később vissza, és rendszeresen megnézte mennyi az idő. Nem feledkezett meg a közönséget megdicsérni, majd bemutatni a zenekari tagokat, a dobos kivételével.
Majd megnézem a neten ha érdekel!
Azt nagyon szerette, ha a közönség azt kiabálta BILL A KIRÁLY, és mindezt ütemesen, hozzá kezüket rázva.
Na, mondom az a fél órácska elég volt amit ott töltöttem abban a miliőben ahhoz, hogy beérjem ezután a youtubos Bill hallgatással és szeretettel.
Ez lehet már a kor? Elképzelhető, de vállalom.

Visszafelé nem volt annyira sima az út, mert 3 helyen is meg kellett pihenni, hogy visszaérjünk, ráadásul hűvös is volt pólóban, meg ingben.
Ma veszünk fel kardigánt, de az is lehet, csak egyedül megyek le Rúzsa Magdit meghallgatni..

Most viszont irány az uszoda, meg a vízben futás! :)

Ez most egy igazi blog Hévízről.

szeptember 4.,

Útban Hévíz felé. Gyönyörű napsütés, pont jó hőmérséklet, szép táj, előöszi színek, és wifi a buszon. 

szeptember 6.

Tegnap "csak" orvosi vizsgálat, két úszás, vízben futás, és a levitáció volt dolgom. Ma viszont belecsapok a lecsóba. Megyek, sarat dobálnak rám és jól el is kenik rajtam. Azután becsavarnak mindenféle takarókba, azt hagyják hadd főjek saját levemben!

Hú ez nagyon ott volt! Minden úgy történt, ahogy megjósoltam, csak elfeledkeztek rólam! Körülöttem cserélődtek a népek meg nemzetek, én meg csak lapítottam, múmiáskodtam, azon el nem itélhető egyszerű oknál fogva, hogy azt akartam sokáig legyen jó! Meglett! Már a térdeimet is megmászatták a hangyákkal. Folyt köv. ebéd után 

Hát ez az iszappakolás!!! Már elfelejtettem milyen zavarba hozó is a körülmény ahogy felteszik. Meztelenül kell közlekedni a férfi fürdő vagy masszázs mesterek között, de ráadásnak még minden be is van tükrözve! Mintha nem lenne elég az embernek a maga baja, még folyamatosan szembesül is vele.

A hölgy aki elvette a kezelőlapomat mondta, feküdjek a 4-es ágyra. Megtörtént. Anyaszült meztelenül hanyatt feküdtem az ágyon és igyekeztem láthatatlanná lenni. Annyira nem sikerült! Jöttek a férfiak tolták a nehéz meleg iszapot, valami tartályban. Amikor az ágyamhoz ért az ember, végig mért és azt mondta:

Sitzen sie bitte! Mondom magyar vagyok. Ja, akkor fel kéne ülni! Felültem, de forrongtam, hogy a kurva életbe akkor már nekem nem jár a kérem? Rákente a gerincemre az iszapot, és visszafeküdhettem.

Ezután a vállaim, a térdeim és a bokám következett. Azt kérdi jó? Mondom legyen szíves a könyökömre is. Akkor le kéne tenni a karját! Letettem, majd oda is és a csuklómra is kent. Most jött a jó rész, amikor betakartak. Jó sokáig tudtam az erőmet gyűjtögetni, mert ott felejtettek a dunsztban. és amikor visszajött a csávó a hideg anyagért, akkor direkt beszélgetésbe elegyedtem vele, csak hogy leplezzem a zavaromat.

Ebéd után vízalatti masszázs meg másik pakolás. Aztán egy tök új free bio naturális szolariumot teszteltem. 

Magyarul kifeküdtem napozni. :) Kis idő múlva mellém telepedett egy német nő. Egy darabig nem tudtam, hogy az, csak azt láttam, akkora hasa van, mint nekem mégis kétrészes ruhában süttette a hurkáit. Ahogy belenézett a napba tüsszentenie kellett, és megszólalt az alsó fertály is. Alig bírtam nevetés nélkül! Azután a szó fosás is elkapta volna, de nem hagytam magam! Megkérdezte

-Sprechen sie deutsh? 

-Nein! 

Mondtam neki villámgyorsan olyan nemzeti öntudattal, mint eddig még soha! :)

Na, megsajnáltam azután szóbaálltunk és azt hazudtam neki, hogy egy kicsit beszélek németül, de csak nem akartam megérteni mit mond!

Lehet a következő húzása ennek volt következménye, mert megfordult, hogy másképp érje a nap, de akkor meg az orrom alá eregette a beleinek minden gáz tartalmát. Így inkább mentem a medencébe.

Később gyógyvízben levitáció, és tényleg inkvizícióhoz hasonlatosan sírásig csavargattam a vállam a vízben.

Ott már teljes a funkciója úgy érzem. Ki tudom teljesen nyújtani, és hátra is megy, ha húzom a másikkal, igaz majd beszarok közben, de hátha megnyúlnak még egyszer rendesen az inak izmok. Még mindig 5 centivel vastagabb a törött karom, meg lóg a vállam, de idegen nem vesz észre semmit.

  

bogárkanapé

csicsabogár

A hölgy egy kissé bogaras