szept. 7 Bill koncert.

Érdekesek a szeptemberi éjszakák, meg nappalok. Vasárnap reggel van és varjúkárogásra ébredtem.
Az ablakunk egész éjjel nyitva, így fél hétkor még jól esett visszabújni a takaró alá.
Lesz még meleg napközben, úgy ahogy tegnap is.
Szombat lévén kezelés nem volt, így megint tudtam kinn napozni.
Akkor azt éreztem nyár van, és el sem múlik soha!
Mennyi mindennel van így az ember! Akár jó, akár rossz, azt feltételezi örök és halhatatlan.

Délelőtt mostam, meg bementünk az oxigén szobába, délután napozás fürdés, úszás, vizitorna, vízben futás, és készültünk a koncertre.

Deák Bill Band játszott a nagy parkolóban a magyar dal napja alkalmából. (Ma Rúzsa Magdi lesz!)
Nagyon szeretem Deák Bill Gyula zenéjét, de koncertjén még sosem voltam. Korát tekintve a generációm, fiatalságom jut róla eszembe. Igaz akkor lázadónak majdnem üldözöttnek számítottak. Lemezem sem volt tőlük, és lehet inkább Hobó az aki miatt szimpatikussá vált a muzsikájuk. A blues, mint műfaj, nagyon bejön. Néhány pohár ital elfogyasztása után, vagy egy szomorú élethelyzetben rendesen haza tudja vágni az ember lelkét meg könny csatornáit.

Szép volt, jó volt, de nem leszek a törzsközönségük.
Kedvesemmel negyed nyolc körül indultunk el a szanatóriumból. Normál körülmények között 15 perc séta az út. Szerintem 19. 50-re érkeztünk a parkoló elejére, ahol le tudott ülni. Ez nagy szó, mert egy végtében mentünk le, sehol nem kellett megállni, leülni, megpihenni. Ott viszont gyorsan hamar. Leizzadt, és nem tudtuk mitől a fizikai munkától, vagy hipozik, ezért elmentem fagyit venni.
Ott hagytam a fagyijával és bementem a sűrűjébe, csápolni egészen a rácsokig.
Majdnem az első sorban álltam.
A színpad már, és még üres volt, illetve  berendezve nekik.
A hangfalakból barátságos hangerővel szólt a zenéjük.
Elérkezett a 8 óra, a tömeg már énekelte a cd-vel együtt a nótát. A színpad mellett oldalt feltűntek a zenészek. Ezt nem sokan láthatták, csak az a néhány ember, aki körülöttem állt.
A sziluettből jól beazonosítható volt Bill, meg az is, milyen jó szívűek egymáshoz.
Vagy szegények, nem futja nekik külön cigire?
 A sötétben felparázslott a cigaretta fénye.
Körbejárt egy szál, kettőt szívtak belőle, és adták tovább.
Igazán megható milyen szolidárisok egymással!
Feljöttek, belecsaptak a húrokba, Bill kiengedte a hangját, és onnan vagyok megsüketülve.
Annyira hangos volt, remegtek még a belső szerveim is, így 4 számot bírtam ki azon a helyen, ha nem akartam, hogy leszakadjon a májam a helyéről.
Közben körülöttem jöttek mentek különböző tudatállapotú emberek. Hol a nyakamba borították a sört, hol a lábamra. A cigi tilalom ellenére hol jobbról, hol balról fújták a képembe a füstöt, olyan kendős fekete ruhás alakok akiknek nem volt kedvem szóvá tenni, hogy ez engem zavar, kérem ne tegye!
Kétszer végig simogatott egy erősen ittas, magának helyet kereső rajongó, akinek sikerült is közvetlenül az első sorba jutnia. Ezt tette akkora közvetlenséggel, hogy amikor hozzáért a vállamhoz megfordultam, mert annyira ismerősnek tűnt, mind a helyzet, mind az illat, hogy nem tételeztem fel, hogy idegen így hozzám merjen érni.Nagyon érdekes élmény volt. Furcsa, hogy nem kellemetlen.

Bill nyomta a koncertet, mérhetetlenül profin, teljes beleéléssel, mégis mindent tudott csinálni közben.
Az óráját megnézte, ahogy az első hangot énekelte. Majd levette a vastag keresztesláncot a nyakából és hátra adta a mögötte álló nem zenésznek, hanem a személyi titkárának. Akkor az vette a nyakába. Utána lecsatolta az óráját, később vissza, és rendszeresen megnézte mennyi az idő. Nem feledkezett meg a közönséget megdicsérni, majd bemutatni a zenekari tagokat, a dobos kivételével.
Majd megnézem a neten ha érdekel!
Azt nagyon szerette, ha a közönség azt kiabálta BILL A KIRÁLY, és mindezt ütemesen, hozzá kezüket rázva.
Na, mondom az a fél órácska elég volt amit ott töltöttem abban a miliőben ahhoz, hogy beérjem ezután a youtubos Bill hallgatással és szeretettel.
Ez lehet már a kor? Elképzelhető, de vállalom.

Visszafelé nem volt annyira sima az út, mert 3 helyen is meg kellett pihenni, hogy visszaérjünk, ráadásul hűvös is volt pólóban, meg ingben.
Ma veszünk fel kardigánt, de az is lehet, csak egyedül megyek le Rúzsa Magdit meghallgatni..

Most viszont irány az uszoda, meg a vízben futás! :)