Ez már egyszerűen borzasztó!
Semmire nincs időm! Kezelésekre járok délelőttönként, azután folyton enni kell menni, meg úszni. Társasági életet élek a beutaltakkal. Beszélgetünk, röhögünk, iszunk, (persze csak ásványvizet meg kávét, végül is kórházban vagyunk, vagy mi fene!:)) kártyázunk, olvasok. Manikür, pedikür nekem semmi, csak a kedvesemnek. Hiába vetettem meg a körömlakk lemosót, meg hordom a zsebemben a vatta korongokat, hogy ma már tuti, meg biztos, hogy leszedem a lakkot, és újat húzok fel! Netezek is persze, de nem haladok sem a barsonysexxel, sem a könyvemmel, sem evvel a bloggal. Közbeszólt egy születésnap, meg annyit levelezek privátban, hogy nem marad időm a drága közönségemre! :)
Na ennek vége, és felállítom (nem, azt nem most!), hanem a fontossági sorrendet!
Ezt tegnap mosás közben gondoltam így ki, ahogy a lavór fölé hajolva azon sopánkodtam, hogy a mosónők milyen korán halnak!
Engem a fizikai munka közben találnak meg a világ megváltó ötletek, meg az emlékek.
Mintha a mosószer habjából emelkedne ki Afroditéhoz hasonlóan egy múzsa, és csókolna úgy homlokon, hogy a fal adja a másikat!
De tényleg! Gyerek és fiatal korom mosásai jutottak eszembe, itt a z 5 literes tálban, meg csapban mosás közben.
Mert mi van manapság? Minden családban hideg meleg víz, fürdőszoba, automata mosógép, sok helyen szárítógép, esetleg humán segítség a vasaláshoz, a bejárónő személyében. A mai gyerekek vagy fiatalok (ide behelyettesíthető némely helyeken a férj szó is!) egy bugyit vagy zoknit nem tudnak kimosni a kezük között. Sokuknak az megterhelő, hogy a levetett szennyesüket a szennyes tárolóba dobják a padló helyett. Ha valamit mégis sürgősen tisztának akarnak és nincs otthon segítség, akkor a mosógépet nagy kínok, és telefonálgatás után sikerül beindítani, de vagy egy szál pulóver a mosógép tartalma, vagy bekerül orvul egy piros pántlika, amitől minden szép rózsaszínű lesz, vagy 60 fokba a kötött pulóver, és onnantól nincs gond hogy milyen rongy kerüljön a kutya alá.
És milyen volt nálunk, gyerekkoromban Újpesten a mosás?
Egy szobánk volt, egy 5x4-es. Ez barátok között is 20 négyzetméter, amiben változó létszámban élt 4-7 ember. Konyha az udvarban másik bejárattal, budi kinn pottyantós, szenes román kályha fűtés, vízcsap az udvaron. A vizet zománcos vödörben hordtuk be a szobába, iváshoz, főzéshez, mosdáshoz, mosáshoz.
Egy nagy fém lavórunk volt, aminek lepattogzott egy helyen a zománca. A helyére, és a formájára is emlékszem. Volt egy horganyzott nagy fazék, amiben melegítettük a vizet, vagy a kályhán, vagy egy 1 lapos villany rezsón. Mosógépünk körtárcsás volt ugyan, de azt csak az ágyneműkhöz használta anyukám, tekintettel, hogy hordani, melegíteni abba is kellett a vizet. Az öblítést kinn az udvaron végeztük. Télen nyáron a csapnál vödörben. Engedtük a ruhára a vizet és nyomkodtuk, gyömöszöltük, csavartuk. Teregetni télen is kinn igyekezett anyukám, még ha megfagyott fél órán belül akkor is, mert a szobában nem tudott kicsöpögni, hiszen centrifugánk sem volt. De magát a kézi mosást mégis szerettem. Volt amikor csak mosószappant reszelt anyukám a lavórba, de ha jól ment akkor Ultra mosókrém is került. Ennek is volt technikája. Mennyi ruhát és melyik részét tartsa a bal kezében, mennyit a jobban, és hogy dörzsölje az ember. A lavórban félre kellett tolni az ázó ruhát, helyet csinálva magának a mosásnak. Ritmusa volt, és hangulata. A nyakat, kézelőket, bugyi közepét kitüntetett figyelemmel. A zoknikat a bal kézre ráhúzva, szappannal bekenve esetleg körömkefével is súrolva. Élveztem, hogy a mosás közben is nőtt a hab a lavór másik oldalán. És egyáltalán örömmel töltött el, hogy a kezem nyomán valami megtisztul, jobbá válik.
Manapság már ez is személytelen. Berakom a gépbe a ruhát. Ha tudom valahol van folt, oda löttyintek valami nedűt, vagy gélt. Azután megvárom, míg lejár a gép. Kiveszem, látom semmit nem változott, mert akármennyi oxigént tesznek is bele a csoda folttisztítóba, nem találja meg a foltot, még ha ráöntöm sem. Akkor jöhet elő a szappan, meg a körömkefe, meg a körmöm, meg a bőröm, és meglátjuk ki a makacsabb!
Na elég lesz mára ennyi filozófia! Megyek és a gyakorlatban bizonyítok! Már áznak a gönceink! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése