Kedves én ismerőseim!
Azt már tudjátok rólam, hogy mennyit kínlódok magammal, a testemmel a lelkemmel.
Azt is tudjátok, hogy vannak gyerekeim.
( Róluk csak nagyon korlátozottan szabad beszélnem, írnom, elvégre felnőttek meg egyébként is!) :) Azonkívül vannak keresztgyerekeim is.
Itthoniak, magyarok, felnőttek. Élik a maguk magyar valóságát.
De van csángó keresztgyerekem is. Frumószában él, kislány Valerika. Aki szintén MAGYAR.
Bár az állampolgársága és az anyanyelve román, és nagyon nehezem értem amit mond, de fejlődünk. :)
Sokat nem tudtam a csángókról sokáig, csak amióta Ő van.
Mára igazi szórvány nemzetté váltak, mert őseik elcsángáltak Erdélyből.
Most nem állok neki sem az életüket bemutatni, sem a mai magyar kormány képmutató politikáját ecsetelni. Akkor amikor határon túli embereket iskolákat támogatnak, tőlük elvonják az egyesületi pénzeket, lehetetlenné teszik, hogy azt valóban a rászorulók kapják meg. Mondom, most nem megyek bele ilyesmibe. Csak bemásolom Valerika magyar tanárának Máthé Krisztinának a levelét.
Kedves frumószai Keresztszülők!
Rövid helyzetjelentés következik, mert ismételten
bizonytalanságban hagytuk Önöket, hagytunk Titeket. Mi történt velünk az elmúlt
2 hétben:
- 21 nap kihagyás után
valóban van víz és villany a frumószai magyar házban
-
Márton Attila kiküldetett 2km2 száraz fát az apósával
- Továbbra
sincs postabélyeg, így lassan kidobhatom a sok levelet
Még annyi, hogy megszavazódott, hogy frumósza 200 lejt kap
házfenntartásként havonta, azt már nem mondták, hogy mikor, de mivel május óta
nem jár, így nem is foglalkozunk ezzel. Minden más helyszín tanára megkapta…
Valójában pedig így állunk:
- egy kedves támogatónak köszönhetően a Napsugár és Szivárvány
gyerekfolyóiratok egész éves megrendelése végre megtörtént
- 5 tanárkollégám kérte, hogy kisgyermeke járjon hozzánk magyar órára. Azt
sem tudom csángók-e, de akarnak jönni
- 14 új gyerekünk lett a nagyok közül, ami döbbenetes
- kedden ellenőrzése volt egy kollégámnak, ilyenkor itt óriási ebédet
szerveznek, engem az iskola mindkét bejáratánál vártak, hogy nehogy haza menjek
s ne fogyasszak.
Ezzel voltunk elfoglalva mostanában...
Mindenkinek szívből köszönjük az aggódást és a
bátorító szavakat. Többen kérdezték, hogy akkor hova utaljanak? Továbbra is az
a kérésünk, hogy sehova. Dolgozzon meg a támogatásért az, akire költik, akkor
jobban is értékelné.
Üdvözlettel,
Máthé Krisztina,
Frumósza
Nem kommentelem!
De kérem, hogy aki teheti ajándékozza meg Őket avval amije van. December elején szokott kocsi kimenni ami kiviszi a cipős dobozba rejtett ajándékokat. Mindennek örülnek! Akár tartós élelmiszer, meleg ruha, lábbeli, csokoládé, kakaó, iskolaszer, magyar mesekönyvek, tisztálkodási eszközök szappan, bármi!
Vagy ehhez kérek segítséget, adományt, vagy pénzbeli felajánlásokat is szívesen vennék.
Nem írok sem számlaszámot, sem címet. Aki szeretne segíteni itt megtalál, és beszélünk! Köszönöm! Brigi
Nyári táborozáson Valerika és a bátyja Gábriel 2010.ben. Az alsó képen pedig a tanár házaspár, Krisztina és Adrián.
Újabb levelet kaptam. Csak a döbbenet, amit megtudok első blikkre fogalmazni. Meg a fájdalom, a félelem, és a kétségbe esés. Tényleg nem beszélhet nyíltan már senki?
On Wednesday, October 16, 2013 11:16
Kedves frumószai
Keresztszülők!
Féltek Önök valaha attól, hogy kinek, mit és mikor mondanak?
Én a magam 34 évével ezidáig nem éltem
ilyet. De ma, amikor egy nagyon kedves Keresztszülő leveléből értesültem az
Adrián kirúgásáról, majd rá 3 perccel jött is a postás a felmondó levéllel,
bizony átszaladt az agyamon, hogy bárcsak hallgattam volna.
Aztán eszembe jutott Édesanyám, Isten nyugosztalja, aki úgy
élt és tanított, hogy a szabályokat be kell tartani: a külsőket is, a belsőket
is. Én így élek, a lányunk is ilyen lesz.
Én mondtam és írtam Önöknek, Nektek, hogy ne fizessetek
többet. Nem bírta már a gyomrunk. Két éve kellett volna megírni, hogy fölösleg.
De halasztgattuk, mert más helyszínnek is jutnia kell belőle, mert hátha
mégiscsak lesz valami rend.
Közben egyre mentek el a régi kollégák. Mindahányan
kicsinálva, földbe döngölve. Most rendezvényszervezőnek mondtak fel, Neagu
Adrián 6 alkalommal szervezte meg a Frumószai Szavalóversenyt, Petres László 3
alkalommal a Mesemondó versenyt. Mi is történik itt? Űzzünk el mindenkit,
akinek csak egy kis önálló elképzelése is van?
Itt esély sem volt tárgyalni, postán jött felmondás. 2013-at
írunk, Adrián 8-dik éve tanít Frumószán, talán csak az én elképzelésem, hogy
nem így kéne működjenek a dolgok?
Mert bizony döbbenetes arányban csökkennek a hivatalos
magyar órák a moldvai iskolákban, de szemrebbenés nélkül közi az RMPSZ a hamis óraszámokat a támogatóknak, a
sajtónak.22 tanórával van több lejelentve, mint ami valójában van. Nincs új
helyszín, nincs új ingatlan, nincs új elfogadott iskolai magyar óra, de kezdik
kidobigálni a régi embereket. Nincs fa, olykor hetekig nincs villany, de kit is
zavar ez, a Csíkszeredai Székelyföldi központ ablakán biztosan nem fúj be a
szél.
Egy dolog történt, kapott Márton Attila egy új autót. Répás
Zsuzsanna meg arról regél a sajtónak, milyen nagyon szépen és jól mennek a dolgok
itt.
Azt várják, hogy mondjunk fel és menjünk el.
Egyértelmű, hogy én ezektől az emberektől többet nem
fogadhatok el fizetést, de mit csináljunk?
Arra is fel vagyunk készülve, hogy kidobnak a Magyar Házból.
Segítségeteket kérem, ötleteket, javaslatokat,
elképzeléseket küldjetek nekünk.
Az frumószai ingatlan Böjte Csaba Atya tulajdona, ismeri
valaki jól Önök közül, hogy közben járjon a megmaradásunk érdekében?
Nem vagyok szomorú, inkább megdöbbent a félelem, mert most értettem
meg, hogy egyszerű bábok vagyunk, nem szerzel pénzt, repülsz. De én a szabályok
szerint élek. A gyereklétszámunk, iskolai óraszámunk nem csökkent 2006 óta, a
támogatásunk igen ebben a hónapban, és lám, ez az eredménye. Mi is ez? Én
kértem, hogy ne fizessetek, én bolygattam meg az anyagi biztonságát a
rendszernek, én írtam alá azokat a leveleket,
akkor miért dobják ki Adriánt? Azért nem engem, mert az egész rendszerben két
szakképzett tanár van, abból egy én vagyok. Vagy azért nem engem, mert Adrián
hamarabb csattan? Vagy azért nem engem, mert nem bírjuk majd, s megyek én is
vele…
Nem! Mi Frumószáért és a frumószai gyerekekért vagyunk itt!
Nem a hírnévért, nem a mítoszért, kacskaringós, homályos öntömjénező sorokért.
Kérem szépen, segítsetek, s bármi is jöjjön ezután, higgyétek
el nekünk, hogy mi jól és tiszta szívből végeztük a munkánkat itt. Végezzük,
nem végeztük.
Krisztina
Ezt a levelet október 27-én kaptam.
Tisztelt Keresztszülők!
Mint
tudják, kirúgtak, tették mindez olyan emberek, akik soha nem jártak
Frumószán. Én 2006-tól vagyok itt, de valahogy lejárt a 30 napos
próbaidőm. Most ne akarok beszélni arról , hogy az RMPSZ mekkora
rombolást végez a csángó oktatási programban, mert unalmas és hosszú
lenne, én úgy gondolom , hogy aki nem hisz valamiben, az nem is vigyáz
rá. Itt nagy felelőtlenség volt ezt a jól működő programot az RMPSZ-re
bízni, mindegy, akik megtették azok előbb utóbb felelni fognak érte, én
ebbe nem tudok beleszólni.
Már beszéltem egy pár keresztülővel
és arra a nagy elhatározásra jutottunk , hogy megcsináljuk a
frumószai helyszíni egyesületett. Nekünk ehhez van nyolc év
tapasztalatuk, asztalra letett eredményeink, nincs szükségünk semmilyen
dilettáns koordinálásra. Ezt már egyszer felajánlotta nekünk az MCSMSZ
is annak idején, de nem éltünk vele.
Most viszont élni fogunk
ezzel , mert szép, szép a sokban az erő, ha abból mindenkinek jut. De
így hogy , hol vizünk , hol villanyunk , hol fánk nincs, nyolc év után
harmincnapos próbaidő stb. Mindez úgy, hogy az iskolai magyar órák száma
változatlan évek óta, a magyar házba történő foglalkozásra minden
gyerek jár és biendul megint egy teljesen kezdő csoportunk is.
Tehát aki külön a frumószai oktatást szeretné támogatni az ezentúl megteheti, külön is. Közvetítő szervezetek nélkül.
Természetesen az iskolán kívüli oktatást azt folytatom addig is, míg elrendeződnek a dolgok körülütünk
Tisztelettel Neagu Adrián Frumósza