Nem egy tematikus blogot nézegetsz, amit látsz az Én vagyok. Írogatok mindent, ami nem fér belém. Így könnyítek magamon. Leírom. Itt vannak az érzéseim, emlékeim, történéseim. Politizálok is, bár sokszor megfogadtam, hogy befogom a szám. Enyém a barsonysex weboldal, meg a blog. Véleményt szívesen fogadok, de kérem a mondandót kulturáltan megfogalmazni! Cserébe én sem köpök nálad a szoba közepére, ha meghívsz vendégségbe! :)
2013. november 28., csütörtök
Karácsonyi csomaggyűjtés a csángó gyerekeknek
A Keresztszülők a Moldvai
Csángómagyarokért Egyesület a tavalyihoz hasonlóan, idén is karácsonyi
csomagokat gyűjt és juttat el a Csángóföldön élő gyerekeknek.A csomagok mérete, tartalma
Aki teheti, készítsen el egy cipősdoboz
méretű karácsonyi csomagot. Amit a gyerekek szívesen látnak a csomagban
az játék, édesség, téli zokni, sál, sapka, tisztasági szerek (sampon,
szappan, tusfürdő, fogkefe, fogkrém stb.), a kislányok szeretik az apró
kis bizsukat, hajpántot, hajcsatot, mellette iskolaszereket, tolltartót,
ceruzát, tollat, füzeteket s nagybetűs gyerek mesekönyveket. Tehát
minden olyan dolgot, aminek egy itteni kisgyermek is örülne
karácsonykor.
A csomagok címzése
A csomagokat nagybetűvel, a falu, a
tanár és a gyermek nevével ellátva címezzék meg, így még véletlenül sem
fordulhat majd elő, hogy más faluba, vagy gyermekhez kerül a csomag.
Amennyiben nem konkrét névre szól a csomag, úgy azt írják rá, hogy
milyen nemű és korú gyermeknek szánják a csomagot.
A csomagok eljutattása
A csomagokat december 3-ig lehet leadni a
Smart Electronic Kft.-nél (Budapest XIII. kerület, Kisgömb utca
25-27.). A december 3. után leadott csomagokat már nem tudják eljuttatni
karácsonyig.
Akinek lehetősége van rá, kérjük, segítsen.
Forrás és további információ: keresztszulok.hu
Akiknek én gyűjtök ők Frumószán élnek. A tanárnő neve Máthé Krisztina.
Kérem ezt a két infót ráírni pluszban a csomagokra!
Köszönöm Brigi
2013. november 25., hétfő
2013. november 21., csütörtök
Bukott nők. Lendvai Ildikó írása
Na tessék. Megint a nőkkel van a baj. Folyton megbuknak. Mondták is a
kereszténydemokraták a parlamentben, hogy még a hajléktalanságról is ők
tehetnek. Merthogy elválnak, meg távoltartási határozatot kérnek az
erőszakoskodó párjukkal szemben. És még van képük - igaz, a renitens
férfiakkal együtt - megakadályozni a fővárosi önkormányzat munkáját,
amikor az éppen a hajléktalanmentes övezetek kijelölésére készül,
államférfiúi bölcsességgel.
Lehet, hogy az ország jobban teljesít, de csak a fele. A női fele folyton csak problémákat okoz. Egy-két héttel ezelőtt ez megint bebizonyosodott. A "bukott nők" magukkal rántották az egész országot. Tulajdonképpen Magyarország bukott meg, de természetesen a nők miatt. A Világgazdasági Fórum közzé tette legfrissebb felmérését, amelyből kiderült: az Európai Unióban ma Magyarországon a legrosszabb nőnek lenni, nálunk a legnagyobb a különbség a férfiak és a nők esélyei és helyzete között.
Az unión kívüli Európában is csak Albánia, Örményország és Azerbajdzsán vannak lejjebb. Ha még egy kicsit szorosabbra fonjuk az Azerbajdzsánnal való baráti szövetséget, amelyet a baltás gyilkos tett igazán meghitté, talán osztozhatunk velük egy még rosszabb helyezésen is. Hiszen tavaly óta máris hat helyet csúsztunk vissza. Még mielőtt a Világgazdasági Fórum is a nemzetközi baloldali összeesküvésben való részvétellel volna megvádolva, gyorsan közlöm, hogy pocsék helyezést értünk el egy hasonló célú ENSZ-rangsorban is.
A Fórum felmérésében mérték a nők lehetőségeit a gazdaságban, az oktatásban, részvételüket a politikai döntéshozatalban és egészségügyi ellátásuk színvonalát, mindezt az adott ország férfi állampolgáraihoz képest. A magyar végbizonyítványt elsősorban az húzta le, hogy nálunk a nők alig-alig férnek hozzá a valódi közéleti döntéshozatalhoz. Ebből a szempontból a 136 ország közül a 120-ikak vagyunk, még a nem a női emancipáció élharcosaként ismert Szaud-Arábia is előttünk jár.
Pedig a férfiak és nők közti esély- és vagyonkülönbségek világméretekben is elrémisztőek. Első látásra alig hihető, de az ENSZ összesített adatai szerint a világban végzett összes munka háromnegyedét a nők produkálják, míg a munkabérek egy tizede és az összvagyon 1 százaléka jut csak nekik.
Érthetővé válik a hátborzongató statisztika, ha tudjuk: számoltak a nem szervezett foglalkoztatásban történő háztartási, otthoni, a családi gazdaságban vagy a család önellátása érdekében végzett munkával és a harmadik világ kontinenseivel is. A mezőny tehát erősnek nem mondható, és mi még ebben is rosszul teljesítünk. A nők nálunk 17,6 százalékkal kevesebbet keresnek, mint az ugyanolyan munkakörben dolgozó férfiak. Ez nem valamiféle posztkommunista átok: Szlovéniában O,9 százalék, de Romániában is csak 8,8 százalék a különbség.
A hagyományos női szakmákban, a kereskedelemben, az egészségügyben, kirívóan alacsonyak a bérek, de legalább a pultoknál és bolti pénztárgépeknél dolgozó nőket - ha az a megtiszteltetés érte őket, hogy a CBA alkalmazottai lehetnek -, szabad idejükben még el is hajtják a békemenetre. Alacsony fizetésből aztán alacsony nyugdíj lesz, és noha a kemény munkában negyven évet lehúzott nők nyilván örülnek, hogy kedvezménnyel nyugdíjba mehetnek, az örömük jócskán leapad, ha a nyugdíj-szelvényen az összeget látják majd.
Magyarország ugyan több évtizede joggal büszkélkedik a GYES-sel, ám azzal már kevésbé dicsekedhetünk, hogy az új Munka Törvénykönyve csökkentette a munkavállaló nők jogait, az anyák védettségét. De ha egy nőnek kedve volna a Kerényi-féle illusztrációkkal ékesített Alaptörvény díszkiadását forgatni, hát attól sem lesz boldog. Lehet, hogy Magyarország Mária országa, de az biztos, hogy jóval kevésbé országa a hétköznapi, mai Máriáknak, Katalinoknak vagy Erzsébeteknek. Az Alaptörvény nem csak a gyermekvállalás feletti döntési jogukat korlátozná, ha véletlenül nem a hagyományos házasságban élnek, hanem élettársak, vagy egyedülálló anyák, végképp másodrendűvé fokozza le őket. Ha nem is "bukott nők", de minimum egy osztályfőnöki intő jár nekik, ahogy a Mikola által szent borzadállyal emlegetett szingliknek is.
Ilyen körülmények között ült össze Magyarországon a Nőkongresszus. Az "Egy milliárd nő ébredése" mozgalom vezetője, a Nőkongresszus díszvendége, Eve Ensler világossá tette: "minden félelem nélkül élő, felszabadított nő mellett felbukkannak a felszabadított és erőszakmentes férfiak, és az egész világ jobbá válik általuk". Éppen erről van szó. Intelligens férfinak is rossz olyan országban élni, ahol a macsóság a kulturális minta. A Nőkongresszusnak szóló üzenetében éppen egy férfi, Bárdos András fogalmazta meg: "Észre kell venni, hogy ez a szotyizós, köpködős, sörözős meccsnéző macsóvilág véget ért."
A hatvanas években Amerikában a nők jogaiért demonstrálók kelléke volt a "Szabadság Kuka". A nők alárendeltségét jelképező tárgyakat dobálták bele: felmosórongyot, konyharuhát, szoros fűzőt, műszempillát, és mi tagadás, az általam is kedvelt kozmetikai szereket is. A púdert és a szemfestéket nem dobnám ki. De ezt a bizonyos otromba, agresszív és nagyképű macsó politikai kultúrát igen. Hol a magyar Szabadság Kuka?
Lehet, hogy az ország jobban teljesít, de csak a fele. A női fele folyton csak problémákat okoz. Egy-két héttel ezelőtt ez megint bebizonyosodott. A "bukott nők" magukkal rántották az egész országot. Tulajdonképpen Magyarország bukott meg, de természetesen a nők miatt. A Világgazdasági Fórum közzé tette legfrissebb felmérését, amelyből kiderült: az Európai Unióban ma Magyarországon a legrosszabb nőnek lenni, nálunk a legnagyobb a különbség a férfiak és a nők esélyei és helyzete között.
Az unión kívüli Európában is csak Albánia, Örményország és Azerbajdzsán vannak lejjebb. Ha még egy kicsit szorosabbra fonjuk az Azerbajdzsánnal való baráti szövetséget, amelyet a baltás gyilkos tett igazán meghitté, talán osztozhatunk velük egy még rosszabb helyezésen is. Hiszen tavaly óta máris hat helyet csúsztunk vissza. Még mielőtt a Világgazdasági Fórum is a nemzetközi baloldali összeesküvésben való részvétellel volna megvádolva, gyorsan közlöm, hogy pocsék helyezést értünk el egy hasonló célú ENSZ-rangsorban is.
A Fórum felmérésében mérték a nők lehetőségeit a gazdaságban, az oktatásban, részvételüket a politikai döntéshozatalban és egészségügyi ellátásuk színvonalát, mindezt az adott ország férfi állampolgáraihoz képest. A magyar végbizonyítványt elsősorban az húzta le, hogy nálunk a nők alig-alig férnek hozzá a valódi közéleti döntéshozatalhoz. Ebből a szempontból a 136 ország közül a 120-ikak vagyunk, még a nem a női emancipáció élharcosaként ismert Szaud-Arábia is előttünk jár.
Pedig a férfiak és nők közti esély- és vagyonkülönbségek világméretekben is elrémisztőek. Első látásra alig hihető, de az ENSZ összesített adatai szerint a világban végzett összes munka háromnegyedét a nők produkálják, míg a munkabérek egy tizede és az összvagyon 1 százaléka jut csak nekik.
Érthetővé válik a hátborzongató statisztika, ha tudjuk: számoltak a nem szervezett foglalkoztatásban történő háztartási, otthoni, a családi gazdaságban vagy a család önellátása érdekében végzett munkával és a harmadik világ kontinenseivel is. A mezőny tehát erősnek nem mondható, és mi még ebben is rosszul teljesítünk. A nők nálunk 17,6 százalékkal kevesebbet keresnek, mint az ugyanolyan munkakörben dolgozó férfiak. Ez nem valamiféle posztkommunista átok: Szlovéniában O,9 százalék, de Romániában is csak 8,8 százalék a különbség.
A hagyományos női szakmákban, a kereskedelemben, az egészségügyben, kirívóan alacsonyak a bérek, de legalább a pultoknál és bolti pénztárgépeknél dolgozó nőket - ha az a megtiszteltetés érte őket, hogy a CBA alkalmazottai lehetnek -, szabad idejükben még el is hajtják a békemenetre. Alacsony fizetésből aztán alacsony nyugdíj lesz, és noha a kemény munkában negyven évet lehúzott nők nyilván örülnek, hogy kedvezménnyel nyugdíjba mehetnek, az örömük jócskán leapad, ha a nyugdíj-szelvényen az összeget látják majd.
Magyarország ugyan több évtizede joggal büszkélkedik a GYES-sel, ám azzal már kevésbé dicsekedhetünk, hogy az új Munka Törvénykönyve csökkentette a munkavállaló nők jogait, az anyák védettségét. De ha egy nőnek kedve volna a Kerényi-féle illusztrációkkal ékesített Alaptörvény díszkiadását forgatni, hát attól sem lesz boldog. Lehet, hogy Magyarország Mária országa, de az biztos, hogy jóval kevésbé országa a hétköznapi, mai Máriáknak, Katalinoknak vagy Erzsébeteknek. Az Alaptörvény nem csak a gyermekvállalás feletti döntési jogukat korlátozná, ha véletlenül nem a hagyományos házasságban élnek, hanem élettársak, vagy egyedülálló anyák, végképp másodrendűvé fokozza le őket. Ha nem is "bukott nők", de minimum egy osztályfőnöki intő jár nekik, ahogy a Mikola által szent borzadállyal emlegetett szingliknek is.
Ilyen körülmények között ült össze Magyarországon a Nőkongresszus. Az "Egy milliárd nő ébredése" mozgalom vezetője, a Nőkongresszus díszvendége, Eve Ensler világossá tette: "minden félelem nélkül élő, felszabadított nő mellett felbukkannak a felszabadított és erőszakmentes férfiak, és az egész világ jobbá válik általuk". Éppen erről van szó. Intelligens férfinak is rossz olyan országban élni, ahol a macsóság a kulturális minta. A Nőkongresszusnak szóló üzenetében éppen egy férfi, Bárdos András fogalmazta meg: "Észre kell venni, hogy ez a szotyizós, köpködős, sörözős meccsnéző macsóvilág véget ért."
A hatvanas években Amerikában a nők jogaiért demonstrálók kelléke volt a "Szabadság Kuka". A nők alárendeltségét jelképező tárgyakat dobálták bele: felmosórongyot, konyharuhát, szoros fűzőt, műszempillát, és mi tagadás, az általam is kedvelt kozmetikai szereket is. A púdert és a szemfestéket nem dobnám ki. De ezt a bizonyos otromba, agresszív és nagyképű macsó politikai kultúrát igen. Hol a magyar Szabadság Kuka?
Lendvai Ildikó országgyűlési képviselő
2013. november 19., kedd
A császár metszés elkerülésének egyik alternatívája
"Egy gyereket kihúzni sem más, mint a borosüveg dugóját."
Egy argentin autószerelő találmánya nagy előrelépést jelenthet a szülőcsatornában elakadt magzatok világra segítésekor.
Az új eszköz alkalmazása nem jár azokkal a veszélyekkel, melyekkel az eddig használt orvosi módszerek.
S honnan jött az ötlet?
Jorge Odón szó szerint álmában jött rá a megoldásra. Egy Youtube videóban látta, hogy a palackba szorult dugót milyen könnyen ki lehet szedni, és arra a meggyőződésre jutott, hogy ugyanez az
egyszerű trükk alkalmazható a szülőcsatornában megrekedt babára is.
Odón
úr, egy 59 éves argentin autószerelő a konyhájában építette az első
prototípust, egy befőttesüveg és kislánya játékbabájának
felhasználásával. Hihetetlennek
tűnhet, de a számítógépes terveket látva találmánya lelkes támogatókra
talált a WHO-nál, és egy amerikai orvosi eszközöket gyártó cég
engedélyezte is a fejlesztését. Az
eszköz működése a következő: egy síkosított műanyag "zacskót" a baba
fejére illesztenek, és a benne lévő levegő kiszívásáva után megfelelő
fogást érnek el, így a baba biztonsággal
világra segíthető.
"Ez
a találmány azért is izgalmas, mert a szülést ilyen mértékben segítő új
eszközre rég nem volt példa" - mondta a WHO egyik koordinátora. Dr.
Merialdi hozzátette, világszerte a szülések 10 százalékánál lép fel
valamilyen komplikáció, ami főleg akkor fordul elő, ha a baba feje túl
nagy, és emiatt elakad a szülőcsatornában. A
fejlett országokban az ilyen nehézségekre ott a műtő, ám a szegényebb
területeken a nők magukra vannak utalva, mert nincs megfelelő
felszerelés a segítséghez. Az
Odón-készülék a doktorok elmondása szerint - az alapvető gyakorlat
elsajátítása után - nemcsak orvosok, de bábák kezében is biztonsággal
használható.
Az eszközt eddig 30
argentin nővel tesztelték, nagy sikerrel. A WHO jelenleg tovább
folytatja a teszteket Kínában, Indiában és Dél-Afrikában.
Mr.
Odón egy telefonos interjúban mesélt az ötlete eredetéről. "Hét éve a
munkatársaim mutatták a videóból tanult trükköt a zacskóval és a
borosüveggel. Aznap este nyertem is ezzel egy fogadást a vacsoránál.
Hajnali négykor felébredtem, és felkeltettem a feleségem, hogy
elmeséljem neki az ötletemet, de ő bolondnak tartott, és visszafeküdt
aludni. "Másnap egy szkeptikus barátja
bemutatta a módszert egy szülésznek, akinek tetszett az ötlet, és
bátorította a folytatásra. Polietilénre cserélte a felesége által varrt
zacskót, és a befőttesüveg helyett pedig egy műanyag anyaméhet
alkalmazott. Mr. Odón találmánya összes stádiumát szabadalmaztatta. Dr.
Merialdi, a WHO egyik koordinátora elmondta, egy ilyen eszköz talán
eszébe se jutott volna egy szakmabelinek. "Egy szülész biztosan a már
létező eszközök alapján indult volna el, de úgy látszik, erre a
feladatra egy szerelő kellett."
forrás: nytimes.com
forrás: nytimes.com
Saját szülésznői meglátásaim, véleményem:
Érdekes, hogy egy műszaki beállítottású nem szakember ráadásul férfi jött rá erre a megoldásra.
Ez a módszer csak abban az esetben lehet életképes, ha az előző, (fogós és vákuumos) technikákhoz képest kevesebb a szövődménye. Erre minden esély megvan, hiszen nagy felületen tud kapaszkodni a zsák, nem nyom a baba fején pontokat, területeket, így nem okoz.
Hajrá!
Sok sikert kívánok, mind a feltalálónak, mind a kismamáknak, akik így elkerülhetik a fogós vákumos szülést vagy a császár metszést.
Egy volt vákuumos szülőnő! :)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)