Nem olyan kemény, mint gondolod! :)

Az elválás Micimackó Róbert Gida



 

                 - Micimackó! Mi van, ha egyszer elkövetkezik egy olyan nap, amikor el kell válnunk?

- Ha együtt válhatunk el, akkor semmi kifogásom ellene.
- Na igen-igen, úgy könnyű. De... ha nem lennénk együtt? Hogyha én máshol lennék?
- Jajj... de nem lehetsz máshol, hiszen nélküled egészen elvesznék. Kinek szólnék egy olyan bizonyos holnapon, amikor épp nem vagyok elég erős, vagy elég bátor?
-Hát tulajdonképpen...
- És kitől kérnék tanácsot, amikor nem tudnám, hogy merre tovább?
- Micimackó, mi van, ha mégis?
-Mégsem, az nem fordulhat elő... Ha mégis eljön az idő, amikor nem leszünk együtt, akkor nagyon fontos, hogy megjegyezz valamit!
- Mi az a fontos megjegyezni való?
- Hogy bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb vagy, mint sejted és okosabb, mint véled. De a legfontosabb az, hogy ha el kell válnunk, én akkor is mindig veled leszek... veled leszek!

Részlet A.A. Milne Micimackó cimű könyvéből.

A bátor kiscica

Mai macskás! Sírtam a nevetéstől! Nézd meg Te is!

A legnagyobb csoda

Karácsonyi képeslap

Ezüst szánkót hajt a dér hófehér határon
Deres szánon didereg, fázik a Karácsony.

Zendül a jég a tavon, amin által jönnek
Decemberi hópihén fénylik már az ünnep.

A kályhánkban láng lobog. Gyere be, Karácsony
Gyújtsd meg gyertyád, fényszóród a fenyőfa ágon!

Melegedj meg idebent, légy vendégünk mára
Karácsonyi csillagod tedd a fenyőfánkra!

Artemisia Gentileschi Madonna

Artemisia Gentileschi a neves festő, Orazio Gentileschi és Prudentia Montone első gyermeke volt. Apja a Caravaggio által teremtett festészeti iskola egyik legnagyszerűbb reprezentánsa. Artemisia apja műhelyében tanulta a rajzot, a színkeverést és a festészetet, és nagyobb tehetséget árult el, mint öccsei, akik szintén ott tanultak.
Első jelentős munkáját (Zsuzsanna és a vének) 17 évesen készítette valószínűleg apja segítségével. 1612-ben, vitathatatlan tehetsége ellenére, elutasította felvételi kérelmét a művészeti akadémia. Apja ebben az időben ismerte meg Agostino Tassit, akit szerződtetett Artemisia oktatására. A férfi visszaélt a bizalommal, s a lányt megerőszakolta. Bár házasságot ígért, ezt nem tudta betartani, ugyanis nős volt. Orazio feljelentette, s ezzel hét hónapig tartó per vette kezdetét.

Judit lefejezi Holofernészt, második változat (1620)

Mivel Tassi prostitúcióval vádolta Artemisiát, a lánynak nőgyógyászati vizsgálaton kellett részt vennie, ezenkívül tortúrának vetették alá. Az akkori hit szerint aki a tortúrán is azt vallja, amit a kínzás előtt, az igazat mond. A lány ujjait bőrszíjakkal fokozatosan szorították el, ez különösen kegyetlen büntetés volt egy festővel szemben. A per végére megállapították, hogy Tassi valóban megerőszakolta a lányt, ezenkívül eltervezte felesége megölését, Gentileschi néhány képének elrablását, és - az akkori megítélés szerint vérfertőző - viszonyt folytatott a sógornőjével. Mindezekért mindössze egy év gályarabságra ítélték, amit szintén sikerült elkerülnie.
Ezek után Artemisia nem maradhatott Rómában. Apja feleségül adta egy szerény képességű firenzei festőhöz, Pietro Vincenzo Stiattesihez, s az ifjú pár Firenzébe költözött. Ott Artemisia sikeres és elismert udvari festő lett, aki élvezte a Medici-család támogatását. Az akadémia a tagjai közé fogadta, és sok jelentős művésszel ismerkedett meg. Hosszú ideig jó kapcsolatban volt Galileo Galileivel, és rajongói közé tartozott Michelangelo unokaöccse is, aki megbízta a Casa Buonarroti festménygalériájának díszítésével.

Keresztelő Szent János születése (1635 körül)

A házaspárnak Firenzében egy lánya és négy fia született, de csak a lány, Prudenzia élte meg a felnőttkort. Annak ellenére, hogy Artemisia Firenzében rendkívül sikeres volt, költséges életmódjuk miatt sok gondja volt a hitelezőkkel és a férjével. Ezek a problémák oda vezettek, hogy 1621-ben visszatért Rómába, ahol otthont teremtett és gyermeket nevelt. Prudenzia mellett valószínűleg 1627-ben házasságon kívül született még egy lánya. Belépett az akadémia tagjai közé. Azonban művészi hírneve, erős személyisége és számos jelentős kapcsolata ellenére Róma nem váltotta be reményeit, nem kapott jelentős megrendeléseket. Valamikor 1627 és 1630 között Velencébe költözött, ahol megfestette egyetlen ismert portréját egy városi elöljáróról. 1630-ban átköltözött Nápolyba, mert a város gazdag volt műhelyekben és műpártolókban. Sok híres festő, mint Caravaggio vagy Annibale Carracci, töltötte életének egy szakaszát itt.

Hiszel a csodában?

Hiszel a csodában? És az őrangyalokban? Ha eddig nem hittél, akkor nézd meg ezt a videót!