Nem lehet persze általánosságokban beszélni, hiszen ahányan vagyunk annyi indíttatással, vagy nem. De...!
A korosztályomat veszem alapul, illetve azokat akik a kádárizmusban szocializálódtak.
Mi vagyunk még többen, illetve mi neveltük a néhány éve szabadon választó korosztályt.
Így azt kell megállapítanom, hogy leszoktatták a generációnkat a gondolkodásról a politizálásról. Arról, hogy beleszólhatunk az ügyeinkbe, és a fiataljainknak is evvel a példával jártunk elől.
Mindig megmondta nekünk felülről valaki, a frankót, hogy mi a helyes.
Hogyan kell élnünk, mit kell gondolnunk, vagy tennünk.
Mit hol és mennyiért vehetünk, hová utazhatunk, mit olvashatunk, mit hallgathatunk, hol dolgozhatunk, hol és mikor pihenhetünk, hol lakhatunk.
A jóságos gondoskodó állambácsi vagy János bácsi majd megoldja minden gondunkat.
Gyerekstátuszban élt kicsi, nagy, öreg, fiatal, elvéve az öngondoskodás jogát és lehetőségét.
Voltak persze akkor is mozgalmárok, abban az egy pártban amelyikben lehettek, meg voltak az "ellenállók".
Megjött a pluralizmus a választás lehetősége, a szabadság maga.
És ott volt a rengeteg meghasonult ember.
Mi van? Akkor amit eddig hittem vagy tettem az mind hazugság volt?
Megégették sokan magukat, illetve lelkileg sérültek.
Vagy köpönyegforgatónak lettek titulálva, vagy behúzódtak a csigaházukba.
Így a valamikor politikailag aktív emberek egy része ezért vonulhatott félre.
Megtörtént az újrafelosztás. Az állami szektort vissza meg szétkapták akik tehették.
Sokukról kiderült, hogy nem tudnak vele mit kezdeni, mert hiányzott a példa, a tudás.
Maradt nyomukban megint egy csalódott réteg.
Akik meg nem jutottak ismét földhöz meg eszközökhöz elégedetlenkedtek, és visszasírták a paternalista, jóságos államot.
Most ismét megkapták! Itt van az újraállamosítás.
Nekik jó a rezsicsökkentés, nekik jó, hogy nem kell fizetni a vizitdíjat, nekik jó, hogy a magánnyugdíjukért cserében biztos lesz még arra a néhány évre saját nyugdíjuk, nekik jó, hogy a"fiatalokat védve" lesötétített üzletekben vehetik meg a dohányukat.
És nem számolnak, nem terveznek, nem tanulnak, nem látnak az orruknál tovább, és nem gondolkodnak.
Mert nem akarnak látni hallani, csak azt amit a Vezér mond. Mert az az igaz, az a valódi az a gondoskodó.
Az egyik probléma a döntésképtelenség.
Az pedig, hogy valaki döntésképtelen egy csomó csomó információ hiány.
Ha a királyi azt mondja, hogy így van, akkor az így van, mert az már csak picivel kevesebb, mint a szentírás. Vagy több. Ha azt mondják jobban élünk akkor úgy van, ha azt mondják jobban teljesítünk akkor az meg pláne. Hiszen ők vannak fenn az okosok!
A másik a félelem.
A ne szólj szám nem fáj fejem a jellemző magyar gondolkodás. Abból nem lehet baj.
Hogyne, hogy színt valljak? Merjem azt mondani amit gondolok?
Meg még meg is védjem az álláspontomat? A fenét!
A langyos masszában lengedezni az pont jó, csak ne hullámozzon!
Ezt már megszoktam, csak soha rosszabb ne legyen!
Mondanám még a lustaságot, de az inkább csalódottság, motiválatlanság.
Jó is ez az echte magyar depressziós virtuskodás!
A megosztottságot, aminek nagymesterei a jelenlegi se nem fiatalok, se nem demokraták.
Mi hát a teendő?
Ajánlanám, hogy szívja fel magát minden bátortalan és tanuljon rengeteget! Járjon utána a dolgoknak. Több forrásból szerezzen információkat. Kérdezzen, gondolkodjon, merjen!
Szabad idézni? Naná!
"Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül!"
Jelen esetben a választás=hatás.
De, hogy magamnak osszam a melót, az tehát a feladatom, hogy bátorítsak minden nem szavazót, és tanítsam legjobb tudásom szerint, pedig nem értek a politikához. :)
Amihez értek, és papírom is van róla az a szex!
Ha az itteni észosztásom nem nyeri el a szimpátiádat gyere át a barsonysex oldalamra.
Ott is ezt fogod kapni, csak nemi szervekre lebontva!
Puszi!
Brigi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése