Remélem az itteniek nem olvassák amiket irkálok! :) Vagy mégis? Kicsit puhulnak fel a viszonyok.
Ma már minden szép volt, kerek, rózsaszín és heppi. Engem senki nem szúrt le, és a személyzet sem volt egymással ingerült. Az iszappakolásban elaludtam olyan csend és béke honolt körülöttünk.
A szemük járását visszafogták, vagy megszokták a látványomat.
Senki nem esett el és össze a zuhanyban, csak az angyalszárnyak suhogását, meg az euro csengését lehetett hallani.
Mindezt nem akarom arra fogni, hogy béleltem a kezelőlapot, mert akkor kurva rosszindulatúnak állítanám be magam, pedig aki nálam szelídebb az már birka!
Hogy fejlődik a világ! Amikor utoljára voltunk akkor a 200 forintos volt a legkisebb papír pénz, most meg az 500-as. Nem akartam eddig apróval csilingelni, de hallom a svédek meg németek is avval járulnak a perselyhez, és gondolom nem forinttal. Na, jó pap is holtig tanul!
Ígértem a vízben futás receptjét.
Ezt Ráckevén dolgoztam ki nagyon kemény ész munkával!
Amikor még a karommal annyira nem tudtam kapálózni, hogy előre haladjak a vízben akkor a medence mély részénél, kezemmel a falába kapaszkodva lábammal erőteljes futómozdulatokat végeztem. Ennyi volt az én szerepem a találmányban, azután vizibalett edzőnőm továbbfejlesztette.
Azt mondta legyen belőle egy jó kis kardió edzés. Ez abból áll, hogy kell hozzá egy óra, amit nézni kell, és 1 percen keresztül úgy kell futni, mint az őrült! De tényleg nagyon! Emelkedjen meg a pulzus szám legalább 120 ra. Amikor majdnem a tüdőd köpöd ki, akkor telik le az 1 perc.akkor ájulás a vízben, levitáció, és semmit nem csinálsz, csak levegőt veszel, de azt sokszor és mélyet, saját magad miatt is, hogy meg ne fulladj. Ezt is 1 percig. Ez idő alatt visszaáll a pulzus, meg légzésszám a normálisra. Akkor megint uccu neki futás.
Jó, mert messzire nem jutsz, de legalább fáradt leszel, meg éhes!
Ezt annyiszor ismétled ameddig bírod.
Ha szerzel egy kis állóképességet akkor 2:1 arányban is mehet, tehát 2 perc futás 1 perc pihi.
Kérdezhetnétek minek ez a hajcihő a vízzel?
Igazából szabad földön is lehet ugyanezt. Futni, vagy bringázni bárkinek meg akárkinek de....
Az én túlsúlyommal, ha nekiállnék futni gallyra menne mind a térdem, mind a bokám, ha bírnám egyáltalán.
A másik, szarok az útak a környékünkön.Szerencsétlen vagyok, meg ügyetlen szédülős.
Az hiányozna belelépjek gödörbe és ott törne ki előbb a lábam, azután fel a talajvíz.
És ha mindez nem elég akkor a kezdő lépéseknél kivernék a szemeimet a melleim.
Azokat semmilyen melltartóval nem lehet kordában tartani.
Itt a vízben meg elfér. Kicsit jobban csobogok, mint a többiek, de nem baj! :)
Ajjaj, most látom hányadika van!
2001 szeptember 11. Az a nap örök emlék marad számomra!
Akkor voltunk a
kórussal Jesolóban és aznap kirándultunk át Velencébe. A szálláshelyről
busszal Lajosék vittek el minket. Egy hosszú mólón mentünk be a
parkolóba, ahonnan indultak a vaporettók a csatornákhoz.
A parkoló maga egy bazárra emlékeztetett, rengeteg árussal, álarccal,
forma 1-es zászlókkal, műanyag Eiffel tornyokkal, szóval giccsekkel.
De ott láttam először hatalmas tengerjáró hajót, az nagy élmény volt!
A vaporettós utazást sem adnám oda semmi pénzért, mert az is csodálatos
volt! Minden megálló egy képeslap téma!
Ahogy megérkeztünk a szent Márk térre sétálgattunk egy kicsit.
Magyaros hímzett blúzban énekeltünk az árkádok alatt, csak úgy a turistáknak, nagy sikerrel!
Majd szétváltunk,
nézelődtünk. Kellemes idő volt, szépen sütött a nap.
A tenger felől hozta a szél a
jellegzetes sós illatot, nekem mégis köhöghetnékem támadt a sok galamb
tolltól. Rengeteg apró pihe lebegett a levegőben, meg a galambok guanója
is érződött szúrós szagával.
Olyan kellemetlen volt az egész! Az
eszemmel tudtam, hogy nagyon jó nekem, hogy itt lehetek, a lelkemben
mégis iszonyatos félelem, fájdalom volt. Azt hittem azért, mert nincsenek velem a szeretteim!
Ildi megkért, hogy fényképezzem le őket. Odaadta a gépet, a szememhez
emeltem és abban a pillanatban rám repült egy galamb! Nagyon megijedtem! Akkorát
sikítottam, hogy zengett a Szent Márk tér!
Jót
nevettünk az egészen, de később megtudtam, az volt a becsapódás pillanata. A rengeteg akkor meghalt
ember ijedtsége, fájdalma ott volt körülöttünk, amit éreztem. Akkor
fogadtam meg, hogy nem megyek többet egyedül sehova. Ezt persze
fölülírta az élet, de azóta tudom, hogy működik a nagy egységes energia.
A végére csattanó? Ma nincs.
Csak remény, hogy megférnek a bőrükben azok, akik mindenáron bombázni, meg háborúzni akarnak!
2013. szeptember 11., szerda
2013. szeptember 10., kedd
szeptember 10.
Persze a könyvem nem haladt, csak a barsonysex blogot vittem egy kicsit előrébb.
Vacsora után a kedves asztal szomszédainkkal beszéltünk meg talit, illetve a hölgy tagját korrepetáltam a facebook használatából.
Ez teljesen új érzés, meg élmény, hogy nem vádló, gúnyos, lekicsinylő pillantásokat és megjegyzéseket kapok, hogy már megint pészbukolsz?
Ma sikerült az első kezelésről 5 percet késnem, mert korábban, és gyorsabban nem tudtam reggelizni.
7.15 helyett 7.20- ra érkeztem. Evvel az ultrahangos kezelő hölgyet olyan lelki állapotba hoztam, hogy azt hittem kilukad a nyakam meg a vállam, úgy nyomta rám a kezelőfejet.
Bejött közben a főnöknője is és felettem beszélgettek. Nem hallgatóztam mégis hallottam, hogy egy kolléganőjük nem jött dolgozni. Valakinek telefonált, valami munkát emlegetett, de nem a főnökének és mivel nem tartotta be a szolgálati utat, ezért ez volt az utolsó húzása.
Azután azt is megtudtam, hogy nem kapnak több ultrahangos gélt, új beszállító van, mással kell megoldaniuk, de a paraffin olaj nem megfelelő.
Ezt máshol is érzékelem, hogy a magyar beteg nem beteg, úgy beszélgetnek a fejünk felett, mintha munkadarabok lennénk, vagy nem értenénk a magyart.
Az iszapnál szintén kitárgyalták, hogy melyik pakolásból nem jött meg a rendelés, meg hogy ez a doki milyen hülyeségeket ír ki, mert egyik üti a másikat. Különben is, ha venné a fáradtságot, és lejönne, látná, hogy milyen körülmények között és mennyit dolgoznak, stb. stb.
A konyha személyzet a dohányzóban szidja a valakit aki nem ad ki elég anyagot, meg össze kell fogniuk ellene, mert, ha hagyják, hogy hülyének nézzék őket akkor...
A gyógytornászok ugyanitt a nyelvpótlékot hiányolják, meg azt hogy ha tolmács nem vezeti körbe az első alkalommal, akkor nem boldogulnak az orosz, svéd kínai paciensekkel.
Ez hol tartozik ránk?
Miért kell a puskaporos levegőt színvonal esésként érzékelnünk?
Ez nem pénz kérdés, mint az étkezés, amit évtizedek óta 550 forint /napból kell kihozni.
Vagy hogy a 190 ágyas szanatóriumnak már csak 70 ágyát foglalhatják el a TB finanszírozottak, a többi fizetős. Azért ilyen nagy a várakozás 3-4-5 év.
Na, a reggeli késés miatt úgy felpörögtem, hogy 11 ig végeztem 4 kezeléssel, úszással, vízben futással.
Ezt majd holnap elmondom mi is! :)
Délután könyvtár. Kivettem gyerekkorom kedvencét Szabó Magda Születésnapját.
Szakadt, lapjai széjjelesve. Móra kiadó Felelős szerkesztő: Janikovszki Éva.
Imádom az öreg dohos papír illatát. Kivittem magammal a délutáni napozáshoz, de ott nem tudtam olvasni, inkább bejöttem, hogy mielőbb nekiláthassak.
A Bill koncertnél azt mondtam öreg vagyok már hozzájuk, most meg nekiállok gyerekkönyvet olvasni?
Úgy látszik visszafelé fejlődök! Ráadásul nem érdekel! :)
Vacsora után a kedves asztal szomszédainkkal beszéltünk meg talit, illetve a hölgy tagját korrepetáltam a facebook használatából.
Ez teljesen új érzés, meg élmény, hogy nem vádló, gúnyos, lekicsinylő pillantásokat és megjegyzéseket kapok, hogy már megint pészbukolsz?
Ma sikerült az első kezelésről 5 percet késnem, mert korábban, és gyorsabban nem tudtam reggelizni.
7.15 helyett 7.20- ra érkeztem. Evvel az ultrahangos kezelő hölgyet olyan lelki állapotba hoztam, hogy azt hittem kilukad a nyakam meg a vállam, úgy nyomta rám a kezelőfejet.
Bejött közben a főnöknője is és felettem beszélgettek. Nem hallgatóztam mégis hallottam, hogy egy kolléganőjük nem jött dolgozni. Valakinek telefonált, valami munkát emlegetett, de nem a főnökének és mivel nem tartotta be a szolgálati utat, ezért ez volt az utolsó húzása.
Azután azt is megtudtam, hogy nem kapnak több ultrahangos gélt, új beszállító van, mással kell megoldaniuk, de a paraffin olaj nem megfelelő.
Ezt máshol is érzékelem, hogy a magyar beteg nem beteg, úgy beszélgetnek a fejünk felett, mintha munkadarabok lennénk, vagy nem értenénk a magyart.
Az iszapnál szintén kitárgyalták, hogy melyik pakolásból nem jött meg a rendelés, meg hogy ez a doki milyen hülyeségeket ír ki, mert egyik üti a másikat. Különben is, ha venné a fáradtságot, és lejönne, látná, hogy milyen körülmények között és mennyit dolgoznak, stb. stb.
A konyha személyzet a dohányzóban szidja a valakit aki nem ad ki elég anyagot, meg össze kell fogniuk ellene, mert, ha hagyják, hogy hülyének nézzék őket akkor...
A gyógytornászok ugyanitt a nyelvpótlékot hiányolják, meg azt hogy ha tolmács nem vezeti körbe az első alkalommal, akkor nem boldogulnak az orosz, svéd kínai paciensekkel.
Ez hol tartozik ránk?
Miért kell a puskaporos levegőt színvonal esésként érzékelnünk?
Ez nem pénz kérdés, mint az étkezés, amit évtizedek óta 550 forint /napból kell kihozni.
Vagy hogy a 190 ágyas szanatóriumnak már csak 70 ágyát foglalhatják el a TB finanszírozottak, a többi fizetős. Azért ilyen nagy a várakozás 3-4-5 év.
Na, a reggeli késés miatt úgy felpörögtem, hogy 11 ig végeztem 4 kezeléssel, úszással, vízben futással.
Ezt majd holnap elmondom mi is! :)
Délután könyvtár. Kivettem gyerekkorom kedvencét Szabó Magda Születésnapját.
Szakadt, lapjai széjjelesve. Móra kiadó Felelős szerkesztő: Janikovszki Éva.
Imádom az öreg dohos papír illatát. Kivittem magammal a délutáni napozáshoz, de ott nem tudtam olvasni, inkább bejöttem, hogy mielőbb nekiláthassak.
A Bill koncertnél azt mondtam öreg vagyok már hozzájuk, most meg nekiállok gyerekkönyvet olvasni?
Úgy látszik visszafelé fejlődök! Ráadásul nem érdekel! :)
2013. szeptember 9., hétfő
Rúzsa Magdi, meg minden más szeptember 8-9
Hol is fejeztem be? Ja a Bill koncertnél, meg hogy vasárnap Rúzsa Magdi lesz!
Délelőtt nem volt kezelős dolgunk, ezért szombat este míg ballagtunk hazafelé megbeszéltük, hogy elmegyünk megnézzük a várost délelőtt a dottoval.
Más is szóba került, például, hogy le kéne csökkentenie a Drágámnak az elszívott cigaretta mennyiséget.
Az ajánlatom napi 4 szál volt, de azt mondta azt nem tudja tartani, akkor inkább semmi! Ennek én tiszta szívből örültem, de azt meg én tudom, hogy azt, biztos nem tudja kivitelezni, legalább is élve nem! Valamelyikünk belehalna, mert néhány nap alatt olyan idegállapotba kerülnénk mindketten, hogy gyilok lenne a vége.
Köztes javaslatként feldobtam az elektromos cigit, amire egy hosszan elnyúló csöndet kaptam, amelybe bármit is bele lehet magyarázni.
Szóval vasárnap reggeli, utána kávé, és természetesen kint a cigi. Nem kísértem el, feljöttem a szobába, olvastam és vártam. Amikor eluntam a várakozást, összemadzagoltam a gépet és nekiálltam megírni a tegnapit.
Mire feljött a dohányzásból természetesen nem volt idő elmenni vonatozni. Ebéd után meg én mentem napozni úszni, azt is természetesen egyedül.
A fák alatt kiolvastam a Popper könyvemet.
Nagyon ajánlom mindenkinek, illetve azoknak akiket érint. Ne menj a romok közé a címe, az alcíme pedig a megszakadt kapcsolatok tragikuma. Nem csak a kapcsolatokról, hanem sokkal fontosabb dolgokról is szól, mint például a betegség, az öregedés és a halál gondolatának elviselése. Érezhetően nagyon foglalkoztatta a téma, bár a halála előtt 4 évvel írta. Azt szeretem benne, hogy Ő nem a megmondó ember! Nem dönget senkit a betonba, hogy meri vagy nem meri! Kérdéseket fogalmaz meg, és nem kész válaszokat hanem alternatívákat mutat, példákon keresztül. A tájékozottsága pedig lenyűgöző! Volt! Sajnos!
Így valamikor délután 5-kor futottunk össze ismét a szobában, és már nem kellett sokat egymáshoz szólnunk. Ő már minden fontosat elmesélt a cigis társainak, én meg mindent kiírtam magamból ami nem fért el bennem.
Lementem fél nyolckor megnézni Rúzsa Magdit, és hál Istennek nem csalatkoztam benne. Tanulva a tegnapiból féltávon helyezkedtem el.
Bogi kiosztott tegnap, minek kell előre furakodnom, ott a kemény mag van mindig, akik nem normálisak. :) Itt is hallottam mindent, látni ugyan nem láttam. Most esett le, hogy miért is videóznak olyan sokan. Én is csak így láttam, hogy felemeltem a telomat és videóztam. Lehet valamit majd iderakok, de nem biztos, hogy fel tudom tölteni. Majd ügyeskedem!
Nehezen aludtam el.fél kettőkor még az órám lestem, pedig korán kellett kelnem. Ma reggel pontosan 7 kor már reggeliznem kellett, mert 7.25 kor már a hátam masszírozták. Rögtön utána gyógytorna.
Ez is érdekes, mert olyan ketrecekben vagyunk, mint a disznók elletéskor. Mindkét karomat felkötözte a gyógytornász egy hevederrel, tehermentesítve az ízületet, hogy csak a vállam dolgozzon. Aranyos fiatal Kriszti a gyógytornász, de nekem mégis az otthoni Csilla marad a szívem csücske.
Azután megint iszap pakolás. Új fiúkkal. Kicsit udvariasabbak, de érzem a kocsányon lógó szemüket.
Biztos csak bebeszélem magamnak, hiszen százával látnak naponta nőket meztelenül, de nem engem!
Mellettem már betakarva Feri új cigis barátnője. Nem tudtam Ő az, mert arcára is kért feketeséget.
Amikor letelt az ideje elment fürödni. Később a szomszéd helyiségből hallom, hogy elhaló hangon valaki halózik. (Mennyi hal van az előző mondatban akvárium meg egy sem!:) ) Szólt vagy ötször mire odajött az egyik fürdőmester fiú. Hát ez a nő elájult a fürdőben. De nagyon! Se kép, se hang. Hamar odakiabálta a társát, és kihúzták ketten a zuhanyzóból. Ráborították arccal az ágyra, közben úgy megijedtek, mint állat!
Én meg mellettük becsavarva, mint a pólyásbaba. Felmértem a helyzetet és átvettem az irányítást. Észre sem vették, de azt tették amit mondtam. Nem bontakoztam ki, de arra is sor került volna, ha az a szükséges. A fektetés után jobban lett a nő. Elküldték vérnyomás mérésre. Megkérték mondja azt az orvosnak, hogy a szaunában lett rosszul. Ezt nem értem, minek belemenni ilyen helyzetbe. Semmi rosszat vagy szabálytalant nem tettek! Na mindegy, az ő dolguk.
Addig örüljenek, míg nem én dobom el magam, mert engem nem tudnának kihúzni sem!
Maximum rám nyitnák a hideg zuhanyt!
Mindjárt megyek úszni, a napozásnak lőttek, mert esik az eső, és délután megint tudok foglalkozni a barsonysex blogommal, meg a készülő könyvemmel. :)
Délelőtt nem volt kezelős dolgunk, ezért szombat este míg ballagtunk hazafelé megbeszéltük, hogy elmegyünk megnézzük a várost délelőtt a dottoval.
Más is szóba került, például, hogy le kéne csökkentenie a Drágámnak az elszívott cigaretta mennyiséget.
Az ajánlatom napi 4 szál volt, de azt mondta azt nem tudja tartani, akkor inkább semmi! Ennek én tiszta szívből örültem, de azt meg én tudom, hogy azt, biztos nem tudja kivitelezni, legalább is élve nem! Valamelyikünk belehalna, mert néhány nap alatt olyan idegállapotba kerülnénk mindketten, hogy gyilok lenne a vége.
Köztes javaslatként feldobtam az elektromos cigit, amire egy hosszan elnyúló csöndet kaptam, amelybe bármit is bele lehet magyarázni.
Szóval vasárnap reggeli, utána kávé, és természetesen kint a cigi. Nem kísértem el, feljöttem a szobába, olvastam és vártam. Amikor eluntam a várakozást, összemadzagoltam a gépet és nekiálltam megírni a tegnapit.
Mire feljött a dohányzásból természetesen nem volt idő elmenni vonatozni. Ebéd után meg én mentem napozni úszni, azt is természetesen egyedül.
A fák alatt kiolvastam a Popper könyvemet.
Nagyon ajánlom mindenkinek, illetve azoknak akiket érint. Ne menj a romok közé a címe, az alcíme pedig a megszakadt kapcsolatok tragikuma. Nem csak a kapcsolatokról, hanem sokkal fontosabb dolgokról is szól, mint például a betegség, az öregedés és a halál gondolatának elviselése. Érezhetően nagyon foglalkoztatta a téma, bár a halála előtt 4 évvel írta. Azt szeretem benne, hogy Ő nem a megmondó ember! Nem dönget senkit a betonba, hogy meri vagy nem meri! Kérdéseket fogalmaz meg, és nem kész válaszokat hanem alternatívákat mutat, példákon keresztül. A tájékozottsága pedig lenyűgöző! Volt! Sajnos!
Így valamikor délután 5-kor futottunk össze ismét a szobában, és már nem kellett sokat egymáshoz szólnunk. Ő már minden fontosat elmesélt a cigis társainak, én meg mindent kiírtam magamból ami nem fért el bennem.
Lementem fél nyolckor megnézni Rúzsa Magdit, és hál Istennek nem csalatkoztam benne. Tanulva a tegnapiból féltávon helyezkedtem el.
Bogi kiosztott tegnap, minek kell előre furakodnom, ott a kemény mag van mindig, akik nem normálisak. :) Itt is hallottam mindent, látni ugyan nem láttam. Most esett le, hogy miért is videóznak olyan sokan. Én is csak így láttam, hogy felemeltem a telomat és videóztam. Lehet valamit majd iderakok, de nem biztos, hogy fel tudom tölteni. Majd ügyeskedem!
Nehezen aludtam el.fél kettőkor még az órám lestem, pedig korán kellett kelnem. Ma reggel pontosan 7 kor már reggeliznem kellett, mert 7.25 kor már a hátam masszírozták. Rögtön utána gyógytorna.
Ez is érdekes, mert olyan ketrecekben vagyunk, mint a disznók elletéskor. Mindkét karomat felkötözte a gyógytornász egy hevederrel, tehermentesítve az ízületet, hogy csak a vállam dolgozzon. Aranyos fiatal Kriszti a gyógytornász, de nekem mégis az otthoni Csilla marad a szívem csücske.
Azután megint iszap pakolás. Új fiúkkal. Kicsit udvariasabbak, de érzem a kocsányon lógó szemüket.
Biztos csak bebeszélem magamnak, hiszen százával látnak naponta nőket meztelenül, de nem engem!
Mellettem már betakarva Feri új cigis barátnője. Nem tudtam Ő az, mert arcára is kért feketeséget.
Amikor letelt az ideje elment fürödni. Később a szomszéd helyiségből hallom, hogy elhaló hangon valaki halózik. (Mennyi hal van az előző mondatban akvárium meg egy sem!:) ) Szólt vagy ötször mire odajött az egyik fürdőmester fiú. Hát ez a nő elájult a fürdőben. De nagyon! Se kép, se hang. Hamar odakiabálta a társát, és kihúzták ketten a zuhanyzóból. Ráborították arccal az ágyra, közben úgy megijedtek, mint állat!
Én meg mellettük becsavarva, mint a pólyásbaba. Felmértem a helyzetet és átvettem az irányítást. Észre sem vették, de azt tették amit mondtam. Nem bontakoztam ki, de arra is sor került volna, ha az a szükséges. A fektetés után jobban lett a nő. Elküldték vérnyomás mérésre. Megkérték mondja azt az orvosnak, hogy a szaunában lett rosszul. Ezt nem értem, minek belemenni ilyen helyzetbe. Semmi rosszat vagy szabálytalant nem tettek! Na mindegy, az ő dolguk.
Addig örüljenek, míg nem én dobom el magam, mert engem nem tudnának kihúzni sem!
Maximum rám nyitnák a hideg zuhanyt!
Mindjárt megyek úszni, a napozásnak lőttek, mert esik az eső, és délután megint tudok foglalkozni a barsonysex blogommal, meg a készülő könyvemmel. :)
2013. szeptember 8., vasárnap
szept. 7 Bill koncert.
Érdekesek a szeptemberi éjszakák, meg nappalok. Vasárnap reggel van és varjúkárogásra ébredtem.
Az ablakunk egész éjjel nyitva, így fél hétkor még jól esett visszabújni a takaró alá.
Lesz még meleg napközben, úgy ahogy tegnap is.
Szombat lévén kezelés nem volt, így megint tudtam kinn napozni.
Akkor azt éreztem nyár van, és el sem múlik soha!
Mennyi mindennel van így az ember! Akár jó, akár rossz, azt feltételezi örök és halhatatlan.
Délelőtt mostam, meg bementünk az oxigén szobába, délután napozás fürdés, úszás, vizitorna, vízben futás, és készültünk a koncertre.
Deák Bill Band játszott a nagy parkolóban a magyar dal napja alkalmából. (Ma Rúzsa Magdi lesz!)
Nagyon szeretem Deák Bill Gyula zenéjét, de koncertjén még sosem voltam. Korát tekintve a generációm, fiatalságom jut róla eszembe. Igaz akkor lázadónak majdnem üldözöttnek számítottak. Lemezem sem volt tőlük, és lehet inkább Hobó az aki miatt szimpatikussá vált a muzsikájuk. A blues, mint műfaj, nagyon bejön. Néhány pohár ital elfogyasztása után, vagy egy szomorú élethelyzetben rendesen haza tudja vágni az ember lelkét meg könny csatornáit.
Szép volt, jó volt, de nem leszek a törzsközönségük.
Kedvesemmel negyed nyolc körül indultunk el a szanatóriumból. Normál körülmények között 15 perc séta az út. Szerintem 19. 50-re érkeztünk a parkoló elejére, ahol le tudott ülni. Ez nagy szó, mert egy végtében mentünk le, sehol nem kellett megállni, leülni, megpihenni. Ott viszont gyorsan hamar. Leizzadt, és nem tudtuk mitől a fizikai munkától, vagy hipozik, ezért elmentem fagyit venni.
Ott hagytam a fagyijával és bementem a sűrűjébe, csápolni egészen a rácsokig.
Majdnem az első sorban álltam.
A színpad már, és még üres volt, illetve berendezve nekik.
A hangfalakból barátságos hangerővel szólt a zenéjük.
Elérkezett a 8 óra, a tömeg már énekelte a cd-vel együtt a nótát. A színpad mellett oldalt feltűntek a zenészek. Ezt nem sokan láthatták, csak az a néhány ember, aki körülöttem állt.
A sziluettből jól beazonosítható volt Bill, meg az is, milyen jó szívűek egymáshoz.
Vagy szegények, nem futja nekik külön cigire?
A sötétben felparázslott a cigaretta fénye.
Körbejárt egy szál, kettőt szívtak belőle, és adták tovább.
Igazán megható milyen szolidárisok egymással!
Feljöttek, belecsaptak a húrokba, Bill kiengedte a hangját, és onnan vagyok megsüketülve.
Annyira hangos volt, remegtek még a belső szerveim is, így 4 számot bírtam ki azon a helyen, ha nem akartam, hogy leszakadjon a májam a helyéről.
Közben körülöttem jöttek mentek különböző tudatállapotú emberek. Hol a nyakamba borították a sört, hol a lábamra. A cigi tilalom ellenére hol jobbról, hol balról fújták a képembe a füstöt, olyan kendős fekete ruhás alakok akiknek nem volt kedvem szóvá tenni, hogy ez engem zavar, kérem ne tegye!
Kétszer végig simogatott egy erősen ittas, magának helyet kereső rajongó, akinek sikerült is közvetlenül az első sorba jutnia. Ezt tette akkora közvetlenséggel, hogy amikor hozzáért a vállamhoz megfordultam, mert annyira ismerősnek tűnt, mind a helyzet, mind az illat, hogy nem tételeztem fel, hogy idegen így hozzám merjen érni.Nagyon érdekes élmény volt. Furcsa, hogy nem kellemetlen.
Bill nyomta a koncertet, mérhetetlenül profin, teljes beleéléssel, mégis mindent tudott csinálni közben.
Az óráját megnézte, ahogy az első hangot énekelte. Majd levette a vastag keresztesláncot a nyakából és hátra adta a mögötte álló nem zenésznek, hanem a személyi titkárának. Akkor az vette a nyakába. Utána lecsatolta az óráját, később vissza, és rendszeresen megnézte mennyi az idő. Nem feledkezett meg a közönséget megdicsérni, majd bemutatni a zenekari tagokat, a dobos kivételével.
Majd megnézem a neten ha érdekel!
Azt nagyon szerette, ha a közönség azt kiabálta BILL A KIRÁLY, és mindezt ütemesen, hozzá kezüket rázva.
Na, mondom az a fél órácska elég volt amit ott töltöttem abban a miliőben ahhoz, hogy beérjem ezután a youtubos Bill hallgatással és szeretettel.
Ez lehet már a kor? Elképzelhető, de vállalom.
Visszafelé nem volt annyira sima az út, mert 3 helyen is meg kellett pihenni, hogy visszaérjünk, ráadásul hűvös is volt pólóban, meg ingben.
Ma veszünk fel kardigánt, de az is lehet, csak egyedül megyek le Rúzsa Magdit meghallgatni..
Most viszont irány az uszoda, meg a vízben futás! :)
Az ablakunk egész éjjel nyitva, így fél hétkor még jól esett visszabújni a takaró alá.
Lesz még meleg napközben, úgy ahogy tegnap is.
Szombat lévén kezelés nem volt, így megint tudtam kinn napozni.
Akkor azt éreztem nyár van, és el sem múlik soha!
Mennyi mindennel van így az ember! Akár jó, akár rossz, azt feltételezi örök és halhatatlan.
Délelőtt mostam, meg bementünk az oxigén szobába, délután napozás fürdés, úszás, vizitorna, vízben futás, és készültünk a koncertre.
Deák Bill Band játszott a nagy parkolóban a magyar dal napja alkalmából. (Ma Rúzsa Magdi lesz!)
Nagyon szeretem Deák Bill Gyula zenéjét, de koncertjén még sosem voltam. Korát tekintve a generációm, fiatalságom jut róla eszembe. Igaz akkor lázadónak majdnem üldözöttnek számítottak. Lemezem sem volt tőlük, és lehet inkább Hobó az aki miatt szimpatikussá vált a muzsikájuk. A blues, mint műfaj, nagyon bejön. Néhány pohár ital elfogyasztása után, vagy egy szomorú élethelyzetben rendesen haza tudja vágni az ember lelkét meg könny csatornáit.
Szép volt, jó volt, de nem leszek a törzsközönségük.
Kedvesemmel negyed nyolc körül indultunk el a szanatóriumból. Normál körülmények között 15 perc séta az út. Szerintem 19. 50-re érkeztünk a parkoló elejére, ahol le tudott ülni. Ez nagy szó, mert egy végtében mentünk le, sehol nem kellett megállni, leülni, megpihenni. Ott viszont gyorsan hamar. Leizzadt, és nem tudtuk mitől a fizikai munkától, vagy hipozik, ezért elmentem fagyit venni.
Ott hagytam a fagyijával és bementem a sűrűjébe, csápolni egészen a rácsokig.
Majdnem az első sorban álltam.
A színpad már, és még üres volt, illetve berendezve nekik.
A hangfalakból barátságos hangerővel szólt a zenéjük.
Elérkezett a 8 óra, a tömeg már énekelte a cd-vel együtt a nótát. A színpad mellett oldalt feltűntek a zenészek. Ezt nem sokan láthatták, csak az a néhány ember, aki körülöttem állt.
A sziluettből jól beazonosítható volt Bill, meg az is, milyen jó szívűek egymáshoz.
Vagy szegények, nem futja nekik külön cigire?
A sötétben felparázslott a cigaretta fénye.
Körbejárt egy szál, kettőt szívtak belőle, és adták tovább.
Igazán megható milyen szolidárisok egymással!
Feljöttek, belecsaptak a húrokba, Bill kiengedte a hangját, és onnan vagyok megsüketülve.
Annyira hangos volt, remegtek még a belső szerveim is, így 4 számot bírtam ki azon a helyen, ha nem akartam, hogy leszakadjon a májam a helyéről.
Közben körülöttem jöttek mentek különböző tudatállapotú emberek. Hol a nyakamba borították a sört, hol a lábamra. A cigi tilalom ellenére hol jobbról, hol balról fújták a képembe a füstöt, olyan kendős fekete ruhás alakok akiknek nem volt kedvem szóvá tenni, hogy ez engem zavar, kérem ne tegye!
Kétszer végig simogatott egy erősen ittas, magának helyet kereső rajongó, akinek sikerült is közvetlenül az első sorba jutnia. Ezt tette akkora közvetlenséggel, hogy amikor hozzáért a vállamhoz megfordultam, mert annyira ismerősnek tűnt, mind a helyzet, mind az illat, hogy nem tételeztem fel, hogy idegen így hozzám merjen érni.Nagyon érdekes élmény volt. Furcsa, hogy nem kellemetlen.
Bill nyomta a koncertet, mérhetetlenül profin, teljes beleéléssel, mégis mindent tudott csinálni közben.
Az óráját megnézte, ahogy az első hangot énekelte. Majd levette a vastag keresztesláncot a nyakából és hátra adta a mögötte álló nem zenésznek, hanem a személyi titkárának. Akkor az vette a nyakába. Utána lecsatolta az óráját, később vissza, és rendszeresen megnézte mennyi az idő. Nem feledkezett meg a közönséget megdicsérni, majd bemutatni a zenekari tagokat, a dobos kivételével.
Majd megnézem a neten ha érdekel!
Azt nagyon szerette, ha a közönség azt kiabálta BILL A KIRÁLY, és mindezt ütemesen, hozzá kezüket rázva.
Na, mondom az a fél órácska elég volt amit ott töltöttem abban a miliőben ahhoz, hogy beérjem ezután a youtubos Bill hallgatással és szeretettel.
Ez lehet már a kor? Elképzelhető, de vállalom.
Visszafelé nem volt annyira sima az út, mert 3 helyen is meg kellett pihenni, hogy visszaérjünk, ráadásul hűvös is volt pólóban, meg ingben.
Ma veszünk fel kardigánt, de az is lehet, csak egyedül megyek le Rúzsa Magdit meghallgatni..
Most viszont irány az uszoda, meg a vízben futás! :)
2013. szeptember 7., szombat
Ez most egy igazi blog Hévízről.
Útban Hévíz felé. Gyönyörű napsütés, pont jó hőmérséklet, szép táj, előöszi színek, és wifi a buszon.
szeptember 6.
Tegnap
"csak" orvosi vizsgálat, két úszás, vízben futás, és a levitáció volt
dolgom. Ma viszont belecsapok a lecsóba. Megyek, sarat dobálnak rám és
jól el is kenik rajtam. Azután becsavarnak mindenféle takarókba, azt
hagyják hadd főjek saját levemben!
Hú
ez nagyon ott volt! Minden úgy történt, ahogy megjósoltam, csak
elfeledkeztek rólam! Körülöttem cserélődtek a népek meg nemzetek, én meg
csak lapítottam, múmiáskodtam, azon el nem itélhető egyszerű oknál
fogva, hogy azt akartam sokáig legyen jó! Meglett! Már a térdeimet is megmászatták a hangyákkal. Folyt köv. ebéd után
Hát ez az iszappakolás!!! Már elfelejtettem milyen zavarba hozó is a körülmény ahogy felteszik. Meztelenül kell közlekedni a férfi fürdő vagy masszázs mesterek között, de ráadásnak még minden be is van tükrözve! Mintha nem lenne elég az embernek a maga baja, még folyamatosan szembesül is vele.
A hölgy aki elvette a kezelőlapomat mondta, feküdjek a 4-es ágyra. Megtörtént. Anyaszült meztelenül hanyatt feküdtem az ágyon és igyekeztem láthatatlanná lenni. Annyira nem sikerült! Jöttek a férfiak tolták a nehéz meleg iszapot, valami tartályban. Amikor az ágyamhoz ért az ember, végig mért és azt mondta:
Sitzen sie bitte! Mondom magyar vagyok. Ja, akkor fel kéne ülni! Felültem, de forrongtam, hogy a kurva életbe akkor már nekem nem jár a kérem? Rákente a gerincemre az iszapot, és visszafeküdhettem.
Ezután a vállaim, a térdeim és a bokám következett. Azt kérdi jó? Mondom legyen szíves a könyökömre is. Akkor le kéne tenni a karját! Letettem, majd oda is és a csuklómra is kent. Most jött a jó rész, amikor betakartak. Jó sokáig tudtam az erőmet gyűjtögetni, mert ott felejtettek a dunsztban. és amikor visszajött a csávó a hideg anyagért, akkor direkt beszélgetésbe elegyedtem vele, csak hogy leplezzem a zavaromat.
Ebéd
után vízalatti masszázs meg másik pakolás. Aztán egy tök új free bio
naturális szolariumot teszteltem.
Magyarul kifeküdtem napozni. :) Kis idő múlva mellém telepedett egy német nő. Egy darabig nem tudtam, hogy az, csak azt láttam, akkora hasa van, mint nekem mégis kétrészes ruhában süttette a hurkáit. Ahogy belenézett a napba tüsszentenie kellett, és megszólalt az alsó fertály is. Alig bírtam nevetés nélkül! Azután a szó fosás is elkapta volna, de nem hagytam magam! Megkérdezte
-Sprechen sie deutsh?
-Nein!
Mondtam neki villámgyorsan olyan nemzeti öntudattal, mint eddig még soha! :)
Na, megsajnáltam azután szóbaálltunk és azt hazudtam neki, hogy egy kicsit beszélek németül, de csak nem akartam megérteni mit mond!
Lehet a következő húzása ennek volt következménye, mert megfordult, hogy másképp érje a nap, de akkor meg az orrom alá eregette a beleinek minden gáz tartalmát. Így inkább mentem a medencébe.
Később gyógyvízben levitáció, és
tényleg inkvizícióhoz hasonlatosan sírásig csavargattam a vállam a vízben.
Ott már teljes a funkciója úgy érzem. Ki tudom teljesen nyújtani, és hátra is megy, ha húzom a másikkal, igaz majd beszarok közben, de hátha megnyúlnak még egyszer rendesen az inak izmok. Még mindig 5 centivel vastagabb a törött karom, meg lóg a vállam, de idegen nem vesz észre semmit.
2013. augusztus 17., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)