Most indulok a tavirózsák közé a hévízi tóra. Ha visszaérek szerencsésen majd mesélek!
Az is lehet nem itt, hanem a barsonysex.blogspot.hu oldalamon, mert oda kívánkozik! :)
2013. szeptember 15., vasárnap
2013. szeptember 14., szombat
Én egy kicsit bogaras vagyok, illetve nem kicsit!
Az igazi vágyautóm a MAZDA6.
Azért ezt is elfogadnám, hiszen német autó! :)
Ha megnyerem a lottón 3 milliárdot ebbe rakom!
Íme az új Trabant
Búcsút mondhatunk viszont a jellegzetes hangnak, mert a környezetvédelem érdekében egy 47 kW (64 LE) teljesítményű villanymotor található benne, melyel 130 km/órás végsebességet és 160 kilométes hatótávolságot érhetünk el. Húszezer euró lesz az ára.
Kelet-Európa Minije lehetne a Trabant nT, de nem ártana bele egy jó erős turbómotor.
A Herpa játékgyár által építtetett prototípus tökéletesen hozza a klasszikus Trabi-stílusjegyeket: a kerek lámpák, a jellegzetes vigyorgó hűtőmaszk, a gótikus katedrálisok ablakait idéző hátsó lámpaforma, a tető fémkerete épp úgy megvan, mint az eredeti Trabant Kombin, de a rövid farrésztől az összkép még vagányabb, sportosabb. Kérdés nélkül elhinnénk, ha azt mondanák, hogy 180 lovas, turbómotoros kisautó lesz, a Mini vetélytársa, és egy percig sem kételkednénk az üzleti sikerben.
A kilincsváltót és az egyetlen, kerek műszert is átmentették
A tanulmány alkotói azonban nem így gondolják. Inkább az elektromos
hajtásban látnak fantáziát, ami egyelőre finoman szólva bizonytalan
fejlesztési irány: bár a kormányok és a nagyobb gyártók is igen
lelkesek, nemigen látszik, hogy a vásárlók is készen állnak a lassú,
rövid hatótávolságú és törvénytelenül drága járművek elfogadására. A
Herpa mindenesetre villamos Trabit igér, 65 lóerős elektromos motorral,
Li-ion akkukkal, 130 km/h-s végsebességgel, 160 kilométeres
hatótávolsággal, napcellás tetővel, 20 ezer euró körüli áron. Az nT
prototípus sokkal nagyobb, mint az eredeti
Trabi volt: 3,95 méter hosszú, 1,69 méter széles és 1,5 méter magas, a
tengelytávja pedig 2,45 méter, azaz nagyjából akkora, mint manapság egy
szokványos városi kisautó, és 1050 kilogrammos tömegével nem is
nehezebb. Négy felnőtt és egy gyerek számára állítólag még kényelmes is
lenne a belső tér. 
Ami még a gyártónak is hiányzik, az egy
megfelelően bőkezű befektető: 30 millió euró kéne, hogy a gyártás
beindulhasson, ahogy tervezik. Egyelőre még senki nem jelentkezett,
akinek volna ennyi felesleges pénze, hogy egy villanymotoros kiskocsi
fejlesztésébe ölje, úgy, hogy csak a múltidéző forma miatt van rá esély,
hogy a végterméket bárki megveszi majd. Pedig a Trabi feltámasztásában
szerintünk is van fantázia, csak máshogy kellene hozzáfogni.
Időközben Frankfurtba küldött különítményünk is
küldött néhány képet az új Trabi prototípusáról. Azt mondják,
egyértelműen felfedezhető, hogy az autót alkotó alkatrészek
zöme Volkswagen eredetű. A tervezők még arra is figyeltek, hogy a
Trabant-nosztalgia alapkövei megmaradjanak: a kilincsváltó, a
kesztyűtartót helyettesítő polc, illetve a végletesen egyszerű
körműszer.
2013. szeptember 13., péntek
Péntek 13. :)
 |
| Alkotói válságba kerültem. Sehol sámli amit meg tudtam volna ma veletek osztani, hiszen minden halad a maga jól bevált rutinos módján. Délelőtt kezelések, délután séta, pihi, szuszi. Ja, összeismerkedtünk egy párral. Náluk voltunk este lakás szentelőn. Ma Ők jönnek hozzánk! :) Aztán feltűnt a sok schwarcosz macskosz , meg hogy péntek és 13! Ajjaj, hát ezért nem jut az eszembe semmi! |
Hévíz első nap.
Ezt a képsorozatot az első nap készítettem.
Ahogy mentünk fel a szanatóriumhoz megálltunk, illetve leültünk pihenni a tavirózsás szökőkútnál.
Ezért a sorozatnak a címe: Prímszámok.
7 kép 5 perc alatt. Hővíz a város, ahol az 1 főre jutó úszógumik száma minimum 2..
2013. szeptember 11., szerda
szeptember 11.
Remélem az itteniek nem olvassák amiket irkálok! :) Vagy mégis? Kicsit puhulnak fel a viszonyok.
Ma már minden szép volt, kerek, rózsaszín és heppi. Engem senki nem szúrt le, és a személyzet sem volt egymással ingerült. Az iszappakolásban elaludtam olyan csend és béke honolt körülöttünk.
A szemük járását visszafogták, vagy megszokták a látványomat.
Senki nem esett el és össze a zuhanyban, csak az angyalszárnyak suhogását, meg az euro csengését lehetett hallani.
Mindezt nem akarom arra fogni, hogy béleltem a kezelőlapot, mert akkor kurva rosszindulatúnak állítanám be magam, pedig aki nálam szelídebb az már birka!
Hogy fejlődik a világ! Amikor utoljára voltunk akkor a 200 forintos volt a legkisebb papír pénz, most meg az 500-as. Nem akartam eddig apróval csilingelni, de hallom a svédek meg németek is avval járulnak a perselyhez, és gondolom nem forinttal. Na, jó pap is holtig tanul!
Ígértem a vízben futás receptjét.
Ezt Ráckevén dolgoztam ki nagyon kemény ész munkával!
Amikor még a karommal annyira nem tudtam kapálózni, hogy előre haladjak a vízben akkor a medence mély részénél, kezemmel a falába kapaszkodva lábammal erőteljes futómozdulatokat végeztem. Ennyi volt az én szerepem a találmányban, azután vizibalett edzőnőm továbbfejlesztette.
Azt mondta legyen belőle egy jó kis kardió edzés. Ez abból áll, hogy kell hozzá egy óra, amit nézni kell, és 1 percen keresztül úgy kell futni, mint az őrült! De tényleg nagyon! Emelkedjen meg a pulzus szám legalább 120 ra. Amikor majdnem a tüdőd köpöd ki, akkor telik le az 1 perc.akkor ájulás a vízben, levitáció, és semmit nem csinálsz, csak levegőt veszel, de azt sokszor és mélyet, saját magad miatt is, hogy meg ne fulladj. Ezt is 1 percig. Ez idő alatt visszaáll a pulzus, meg légzésszám a normálisra. Akkor megint uccu neki futás.
Jó, mert messzire nem jutsz, de legalább fáradt leszel, meg éhes!
Ezt annyiszor ismétled ameddig bírod.
Ha szerzel egy kis állóképességet akkor 2:1 arányban is mehet, tehát 2 perc futás 1 perc pihi.
Kérdezhetnétek minek ez a hajcihő a vízzel?
Igazából szabad földön is lehet ugyanezt. Futni, vagy bringázni bárkinek meg akárkinek de....
Az én túlsúlyommal, ha nekiállnék futni gallyra menne mind a térdem, mind a bokám, ha bírnám egyáltalán.
A másik, szarok az útak a környékünkön.Szerencsétlen vagyok, meg ügyetlen szédülős.
Az hiányozna belelépjek gödörbe és ott törne ki előbb a lábam, azután fel a talajvíz.
És ha mindez nem elég akkor a kezdő lépéseknél kivernék a szemeimet a melleim.
Azokat semmilyen melltartóval nem lehet kordában tartani.
Itt a vízben meg elfér. Kicsit jobban csobogok, mint a többiek, de nem baj! :)
Ajjaj, most látom hányadika van!
2001 szeptember 11. Az a nap örök emlék marad számomra!
Akkor voltunk a kórussal Jesolóban és aznap kirándultunk át Velencébe. A szálláshelyről busszal Lajosék vittek el minket. Egy hosszú mólón mentünk be a parkolóba, ahonnan indultak a vaporettók a csatornákhoz.
A parkoló maga egy bazárra emlékeztetett, rengeteg árussal, álarccal, forma 1-es zászlókkal, műanyag Eiffel tornyokkal, szóval giccsekkel.
De ott láttam először hatalmas tengerjáró hajót, az nagy élmény volt! A vaporettós utazást sem adnám oda semmi pénzért, mert az is csodálatos volt! Minden megálló egy képeslap téma!
Ahogy megérkeztünk a szent Márk térre sétálgattunk egy kicsit.
Magyaros hímzett blúzban énekeltünk az árkádok alatt, csak úgy a turistáknak, nagy sikerrel!
Majd szétváltunk, nézelődtünk. Kellemes idő volt, szépen sütött a nap.
A tenger felől hozta a szél a jellegzetes sós illatot, nekem mégis köhöghetnékem támadt a sok galamb tolltól. Rengeteg apró pihe lebegett a levegőben, meg a galambok guanója is érződött szúrós szagával.
Olyan kellemetlen volt az egész! Az eszemmel tudtam, hogy nagyon jó nekem, hogy itt lehetek, a lelkemben mégis iszonyatos félelem, fájdalom volt. Azt hittem azért, mert nincsenek velem a szeretteim!
Ildi megkért, hogy fényképezzem le őket. Odaadta a gépet, a szememhez emeltem és abban a pillanatban rám repült egy galamb! Nagyon megijedtem! Akkorát sikítottam, hogy zengett a Szent Márk tér!
Jót nevettünk az egészen, de később megtudtam, az volt a becsapódás pillanata. A rengeteg akkor meghalt ember ijedtsége, fájdalma ott volt körülöttünk, amit éreztem. Akkor fogadtam meg, hogy nem megyek többet egyedül sehova. Ezt persze fölülírta az élet, de azóta tudom, hogy működik a nagy egységes energia.
A végére csattanó? Ma nincs.
Csak remény, hogy megférnek a bőrükben azok, akik mindenáron bombázni, meg háborúzni akarnak!
Ma már minden szép volt, kerek, rózsaszín és heppi. Engem senki nem szúrt le, és a személyzet sem volt egymással ingerült. Az iszappakolásban elaludtam olyan csend és béke honolt körülöttünk.
A szemük járását visszafogták, vagy megszokták a látványomat.
Senki nem esett el és össze a zuhanyban, csak az angyalszárnyak suhogását, meg az euro csengését lehetett hallani.
Mindezt nem akarom arra fogni, hogy béleltem a kezelőlapot, mert akkor kurva rosszindulatúnak állítanám be magam, pedig aki nálam szelídebb az már birka!
Hogy fejlődik a világ! Amikor utoljára voltunk akkor a 200 forintos volt a legkisebb papír pénz, most meg az 500-as. Nem akartam eddig apróval csilingelni, de hallom a svédek meg németek is avval járulnak a perselyhez, és gondolom nem forinttal. Na, jó pap is holtig tanul!
Ígértem a vízben futás receptjét.
Ezt Ráckevén dolgoztam ki nagyon kemény ész munkával!
Amikor még a karommal annyira nem tudtam kapálózni, hogy előre haladjak a vízben akkor a medence mély részénél, kezemmel a falába kapaszkodva lábammal erőteljes futómozdulatokat végeztem. Ennyi volt az én szerepem a találmányban, azután vizibalett edzőnőm továbbfejlesztette.
Azt mondta legyen belőle egy jó kis kardió edzés. Ez abból áll, hogy kell hozzá egy óra, amit nézni kell, és 1 percen keresztül úgy kell futni, mint az őrült! De tényleg nagyon! Emelkedjen meg a pulzus szám legalább 120 ra. Amikor majdnem a tüdőd köpöd ki, akkor telik le az 1 perc.akkor ájulás a vízben, levitáció, és semmit nem csinálsz, csak levegőt veszel, de azt sokszor és mélyet, saját magad miatt is, hogy meg ne fulladj. Ezt is 1 percig. Ez idő alatt visszaáll a pulzus, meg légzésszám a normálisra. Akkor megint uccu neki futás.
Jó, mert messzire nem jutsz, de legalább fáradt leszel, meg éhes!
Ezt annyiszor ismétled ameddig bírod.
Ha szerzel egy kis állóképességet akkor 2:1 arányban is mehet, tehát 2 perc futás 1 perc pihi.
Kérdezhetnétek minek ez a hajcihő a vízzel?
Igazából szabad földön is lehet ugyanezt. Futni, vagy bringázni bárkinek meg akárkinek de....
Az én túlsúlyommal, ha nekiállnék futni gallyra menne mind a térdem, mind a bokám, ha bírnám egyáltalán.
A másik, szarok az útak a környékünkön.Szerencsétlen vagyok, meg ügyetlen szédülős.
Az hiányozna belelépjek gödörbe és ott törne ki előbb a lábam, azután fel a talajvíz.
És ha mindez nem elég akkor a kezdő lépéseknél kivernék a szemeimet a melleim.
Azokat semmilyen melltartóval nem lehet kordában tartani.
Itt a vízben meg elfér. Kicsit jobban csobogok, mint a többiek, de nem baj! :)
Ajjaj, most látom hányadika van!
2001 szeptember 11. Az a nap örök emlék marad számomra!
Akkor voltunk a kórussal Jesolóban és aznap kirándultunk át Velencébe. A szálláshelyről busszal Lajosék vittek el minket. Egy hosszú mólón mentünk be a parkolóba, ahonnan indultak a vaporettók a csatornákhoz.
A parkoló maga egy bazárra emlékeztetett, rengeteg árussal, álarccal, forma 1-es zászlókkal, műanyag Eiffel tornyokkal, szóval giccsekkel.
De ott láttam először hatalmas tengerjáró hajót, az nagy élmény volt! A vaporettós utazást sem adnám oda semmi pénzért, mert az is csodálatos volt! Minden megálló egy képeslap téma!
Ahogy megérkeztünk a szent Márk térre sétálgattunk egy kicsit.
Magyaros hímzett blúzban énekeltünk az árkádok alatt, csak úgy a turistáknak, nagy sikerrel!
Majd szétváltunk, nézelődtünk. Kellemes idő volt, szépen sütött a nap.
A tenger felől hozta a szél a jellegzetes sós illatot, nekem mégis köhöghetnékem támadt a sok galamb tolltól. Rengeteg apró pihe lebegett a levegőben, meg a galambok guanója is érződött szúrós szagával.
Olyan kellemetlen volt az egész! Az eszemmel tudtam, hogy nagyon jó nekem, hogy itt lehetek, a lelkemben mégis iszonyatos félelem, fájdalom volt. Azt hittem azért, mert nincsenek velem a szeretteim!
Ildi megkért, hogy fényképezzem le őket. Odaadta a gépet, a szememhez emeltem és abban a pillanatban rám repült egy galamb! Nagyon megijedtem! Akkorát sikítottam, hogy zengett a Szent Márk tér!
Jót nevettünk az egészen, de később megtudtam, az volt a becsapódás pillanata. A rengeteg akkor meghalt ember ijedtsége, fájdalma ott volt körülöttünk, amit éreztem. Akkor fogadtam meg, hogy nem megyek többet egyedül sehova. Ezt persze fölülírta az élet, de azóta tudom, hogy működik a nagy egységes energia.
A végére csattanó? Ma nincs.
Csak remény, hogy megférnek a bőrükben azok, akik mindenáron bombázni, meg háborúzni akarnak!
2013. szeptember 10., kedd
szeptember 10.
Persze a könyvem nem haladt, csak a barsonysex blogot vittem egy kicsit előrébb.
Vacsora után a kedves asztal szomszédainkkal beszéltünk meg talit, illetve a hölgy tagját korrepetáltam a facebook használatából.
Ez teljesen új érzés, meg élmény, hogy nem vádló, gúnyos, lekicsinylő pillantásokat és megjegyzéseket kapok, hogy már megint pészbukolsz?
Ma sikerült az első kezelésről 5 percet késnem, mert korábban, és gyorsabban nem tudtam reggelizni.
7.15 helyett 7.20- ra érkeztem. Evvel az ultrahangos kezelő hölgyet olyan lelki állapotba hoztam, hogy azt hittem kilukad a nyakam meg a vállam, úgy nyomta rám a kezelőfejet.
Bejött közben a főnöknője is és felettem beszélgettek. Nem hallgatóztam mégis hallottam, hogy egy kolléganőjük nem jött dolgozni. Valakinek telefonált, valami munkát emlegetett, de nem a főnökének és mivel nem tartotta be a szolgálati utat, ezért ez volt az utolsó húzása.
Azután azt is megtudtam, hogy nem kapnak több ultrahangos gélt, új beszállító van, mással kell megoldaniuk, de a paraffin olaj nem megfelelő.
Ezt máshol is érzékelem, hogy a magyar beteg nem beteg, úgy beszélgetnek a fejünk felett, mintha munkadarabok lennénk, vagy nem értenénk a magyart.
Az iszapnál szintén kitárgyalták, hogy melyik pakolásból nem jött meg a rendelés, meg hogy ez a doki milyen hülyeségeket ír ki, mert egyik üti a másikat. Különben is, ha venné a fáradtságot, és lejönne, látná, hogy milyen körülmények között és mennyit dolgoznak, stb. stb.
A konyha személyzet a dohányzóban szidja a valakit aki nem ad ki elég anyagot, meg össze kell fogniuk ellene, mert, ha hagyják, hogy hülyének nézzék őket akkor...
A gyógytornászok ugyanitt a nyelvpótlékot hiányolják, meg azt hogy ha tolmács nem vezeti körbe az első alkalommal, akkor nem boldogulnak az orosz, svéd kínai paciensekkel.
Ez hol tartozik ránk?
Miért kell a puskaporos levegőt színvonal esésként érzékelnünk?
Ez nem pénz kérdés, mint az étkezés, amit évtizedek óta 550 forint /napból kell kihozni.
Vagy hogy a 190 ágyas szanatóriumnak már csak 70 ágyát foglalhatják el a TB finanszírozottak, a többi fizetős. Azért ilyen nagy a várakozás 3-4-5 év.
Na, a reggeli késés miatt úgy felpörögtem, hogy 11 ig végeztem 4 kezeléssel, úszással, vízben futással.
Ezt majd holnap elmondom mi is! :)
Délután könyvtár. Kivettem gyerekkorom kedvencét Szabó Magda Születésnapját.
Szakadt, lapjai széjjelesve. Móra kiadó Felelős szerkesztő: Janikovszki Éva.
Imádom az öreg dohos papír illatát. Kivittem magammal a délutáni napozáshoz, de ott nem tudtam olvasni, inkább bejöttem, hogy mielőbb nekiláthassak.
A Bill koncertnél azt mondtam öreg vagyok már hozzájuk, most meg nekiállok gyerekkönyvet olvasni?
Úgy látszik visszafelé fejlődök! Ráadásul nem érdekel! :)
Vacsora után a kedves asztal szomszédainkkal beszéltünk meg talit, illetve a hölgy tagját korrepetáltam a facebook használatából.
Ez teljesen új érzés, meg élmény, hogy nem vádló, gúnyos, lekicsinylő pillantásokat és megjegyzéseket kapok, hogy már megint pészbukolsz?
Ma sikerült az első kezelésről 5 percet késnem, mert korábban, és gyorsabban nem tudtam reggelizni.
7.15 helyett 7.20- ra érkeztem. Evvel az ultrahangos kezelő hölgyet olyan lelki állapotba hoztam, hogy azt hittem kilukad a nyakam meg a vállam, úgy nyomta rám a kezelőfejet.
Bejött közben a főnöknője is és felettem beszélgettek. Nem hallgatóztam mégis hallottam, hogy egy kolléganőjük nem jött dolgozni. Valakinek telefonált, valami munkát emlegetett, de nem a főnökének és mivel nem tartotta be a szolgálati utat, ezért ez volt az utolsó húzása.
Azután azt is megtudtam, hogy nem kapnak több ultrahangos gélt, új beszállító van, mással kell megoldaniuk, de a paraffin olaj nem megfelelő.
Ezt máshol is érzékelem, hogy a magyar beteg nem beteg, úgy beszélgetnek a fejünk felett, mintha munkadarabok lennénk, vagy nem értenénk a magyart.
Az iszapnál szintén kitárgyalták, hogy melyik pakolásból nem jött meg a rendelés, meg hogy ez a doki milyen hülyeségeket ír ki, mert egyik üti a másikat. Különben is, ha venné a fáradtságot, és lejönne, látná, hogy milyen körülmények között és mennyit dolgoznak, stb. stb.
A konyha személyzet a dohányzóban szidja a valakit aki nem ad ki elég anyagot, meg össze kell fogniuk ellene, mert, ha hagyják, hogy hülyének nézzék őket akkor...
A gyógytornászok ugyanitt a nyelvpótlékot hiányolják, meg azt hogy ha tolmács nem vezeti körbe az első alkalommal, akkor nem boldogulnak az orosz, svéd kínai paciensekkel.
Ez hol tartozik ránk?
Miért kell a puskaporos levegőt színvonal esésként érzékelnünk?
Ez nem pénz kérdés, mint az étkezés, amit évtizedek óta 550 forint /napból kell kihozni.
Vagy hogy a 190 ágyas szanatóriumnak már csak 70 ágyát foglalhatják el a TB finanszírozottak, a többi fizetős. Azért ilyen nagy a várakozás 3-4-5 év.
Na, a reggeli késés miatt úgy felpörögtem, hogy 11 ig végeztem 4 kezeléssel, úszással, vízben futással.
Ezt majd holnap elmondom mi is! :)
Délután könyvtár. Kivettem gyerekkorom kedvencét Szabó Magda Születésnapját.
Szakadt, lapjai széjjelesve. Móra kiadó Felelős szerkesztő: Janikovszki Éva.
Imádom az öreg dohos papír illatát. Kivittem magammal a délutáni napozáshoz, de ott nem tudtam olvasni, inkább bejöttem, hogy mielőbb nekiláthassak.
A Bill koncertnél azt mondtam öreg vagyok már hozzájuk, most meg nekiállok gyerekkönyvet olvasni?
Úgy látszik visszafelé fejlődök! Ráadásul nem érdekel! :)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)