De mindenről a hold tehet, mert hogy tele volt! Nem aludtam előtte egész éjjel, csak forgolódtam, meg dúdoltam kényszeresen. Amikor azt hittem 2 óra után, hogy talán, talán, akkor a szomszéd szobában valaki vagy elesett, vagy magára rántotta a két ajtós szekrényt, vagy nem tudom mi történt, de olyan cifrát gondoltam, hogy a sárga képű teli pofájú is belepirult! Reggel persze kelni kellet, mert az élet nem állhat meg! Azt hittem majd az iszapban alszok, de nem sikerült a deficitből semmit sem letudni, csak belefájdult a fejem.
Ebéd után lesz ami lesz alapon ledőltem 1 órakor. Fél kettőkor meg megszólalt a süket ember füléhez beállított Feri telefon. Akkor már basz is volt a gondolataim és ajkaim között. Jobbnak látta drágám, ha lemegy egyedül fürödni. majd jössz, ha akarsz felkiáltással. Akartam volna, de bealudtam, végre és csak vacsora előtt nem sokkal ébredtem. Ezért kimaradt egy nap az úszás a tervemből. Nem baj annyira, mert így is izomlázam van, már lassan egy hete.A csodámra járnak itt a vendégek, hogy milyeneket lubickolok. A víz szinén tudok lebegni korlátlan ideig, meg egy kicsit tovább. Pihenek, relaxálok, alszok, ha akarok. Nem jártam úszni tanulni, meg mindig féltem a vízben. Még most sem teszem bele az arcomat, de a múlkor említett olaszországi utazás óta úgy érzem egy vagyok a vízzel.
Akkor úsztam először tengerben, de az leírhatatlan! Csalóka volt a hullám, mert kifelé hozott egy kicsit, de többet be. Ha nem figyelt az ember, hamar messze találta magát a parttól. Hívogatott valami befelé. Ezt én hangnak éltem meg, de nem tudom konkrétan elmondani mi volt. Csábító, hivogató. Gyere gyere közénk! Mintha bálnák, vagy szirének szóltak volna hozzám.Ott tanított meg Piri lebegni. Jó nagy hullámok voltak, felfeküdtünk rájuk, néha betakartak minket, de úgy élveztük, mint taknyos kölykök. Most már forgok is a vízben, mint a torpedo. Előre teszem az egyik kezem, mint szuperman és zsubi. Csavart lehetne velem becsavarni. Szédítem magam rendesen. Mondom jól elszórakoztatom a fürdőzőket, azután kimegyek a vízből és akkor is! Meglátják nem csekély bájaimat, és rám csodálkoznak, hogy nicsak kinőttek a vizitehén lábai! Szerintem egy kiló nem sok annyit sem fogytam az itt tartózkodásom ideje alatt, de hogy bolhát lehetne a fenekemen, meg a hátamon agyonnyomni az biztos. Mondjuk mitől fogynák, amikor mindig éhes vagyok, mint a farkas. Megeszem úszás után az úttörő gombóc pörkölt variáns vacsorát, és beküldök utána 2 szelet sós kenyeret ott az asztalnál.
Na, ez nem tegnap, hanem már ma volt. Nagyon ügyes jó kislány voltam. Haladtam mindennel egy picinykét. Visszavittem a könyveket a könyvtárba, elmentem kozmetikába, kilagoztam a körmeimet, és írtam is két helyre! Ja, meg elhajtottam valakit a halál faszára, de ez nem publikus!
És a lényeg!!! Már csak 5-öt kell itt aludni, és megyünk haza! Csepp magzatjaimhoz, Buksi kutyához, és a Duncan Mc Leod nevű fekete színű gülü szemű aranyhalhoz!
