Vivaldi:  Négy évszak Ősz

http://youtu.be/-vZXXCQJvX8

Elhízás oka, szerintem.

Jaj, most megint nagy fába vágom a fejszémet!

A testsúly, a fogyás, az energia szint, a vitalitás, a jó közérzet, a testi lelki egészség, a szexualitás.
Akkora hatalmas téma, nem is tudom, hogy merek belefogni itt. Mindegy! Ádámtól és Évától kezdem.
1960-ban születtem. Ez lehetne akár szitokszó, de dicséret is. Hiszen a háborúban, a forradalomban még nem éltem, de igazi jólétben sem telt a gyerekkorom. Apám 5 éves koromban meghalt, utána szövőnő édesanyám egyedül nevelt minket hármunkat, a bátyáimmal. Sok mindenre nem futotta. A meleg cipő, kabát, vagy tüzelő is hibádzott. Gyakran ettünk zsíros kenyeret, paprikás krumplit, grízes tésztát, dödöllét, vagy akár kályhaplatnin sütött bodagot, ha már csak liszt volt otthon. Húst havonta két hétvégén talán. Ez egyáltalán nem volt ritka, vagy különleges, gondolom én, és beszédtéma sem a gyerekek között. Azért láttam a szememtől, és szégyelltem magam, amikor ebéd befizetés volt az iskolában. Voltak olyan mérnők szülők gyerekei akiknek 8 forint volt a napi 3x étkezése, nekem meg csak 2 forint. És ugyanannyit ettem, mint ők! Ezt a fejemhez is vágta egyik másik, meg azt is, hogy milyen kövér vagyok. Pedig nem voltam! Ha megnézem a gyerekkori képeimet igazi kis vasgyúró, meg dömper, sportos, energia bomba voltam, de nem kövér. Mozogni, labdázni szerettem és tudtam is. Nagyon hamar, meg jól kinőttek a melleim, és ez is azt sugallta, hogy el vagyok hízva. 6 évig kézilabdáztam, de soha nem voltam 70 kiló alatt, sőt!
Először az érettségi előtt fogyókúráztam, mert 77 kilóra felmentem a 160 centiméteres magasságomhoz. Akkor divat volt a tojásos Mayó klinika diétája. Evvel valóban lement 2 hét alatt 7 kiló, igaz évekig nem bírtam elviselni a főtt tojás szagát. Azután 1 hét alatt vissza is jött.
Az első terhességemet 74 kilóval kezdtem, és 10 kilót híztam. Ez szülés után lement, majd a szoptatás 9 hónapja alatt ismét rám rakódott.
Ezt háromszor megismételtem, és a legkisebb gyerek után ott voltam a mázsánál.
Nem tudtok olyan fogyókúrát mondani, amit vagy ne próbáltam volna ki, vagy ne ismerném.
Jártam akupunktúrára, számoltam a kalóriát, pontokat, szétválasztó diéta, 90 napos diéta, este nem eszek, testkontroll, Norbi update, feküdtem a Pados doktor lipid osztályán, lúgosítás, vízhajtás, bélmosás, csodabogyók, undorító zselék, szmötyi takony pelyhek, epe tea, káposzta leves, fingató tea, ami olyan hasgörcsöket csinál, mint a franc, és még a neve sem jut az eszembe, meg egy csomó nagy átverés.
Illetve biztosan van köztük jó. Sőt! Azt mondom mind jó, csak nem nekem!

Ezért amikor szerveztem a fogyi klubbot, nem volt kikötve, ki milyen módszerrel fogyjon le. Mert olyan, hogy fogyókúra az nagy marhaság! Csak az életmód váltás az ami tartós eredményt és sikert hoz.
A tartós fogyásnak az alappillére, ha tetszik, ha nem. Kevesebb energiát kell bevinni, mint amennyit felhasználunk. Ennyi! Ezt sokáig kell ismételni, és meglesz az eredmény!

Igen ám, de mi az elhízásnak az oka? Mert azt látom és tapasztalom, hogy nem mindig és csak azok híznak el, akik sokat esznek és keveset mozognak! Mondhatnám, hogy hormonális okai vannak, és valóban lehetnek azok is. Én is szedek a pajzsmirigy alul működésemre gyógyszert, de mi befolyásolja a hormon termelést? Igen az agy, az agyalapi mirigy. És már hallom, hogy persze minden fejben dől el!
Akkor meg oda lukadunk ki, hogy a kövér ember a hibás, mert nem tud magának parancsolni, meg fegyelmezetlen, folyton zabálna, és rossz szokásokat alakított ki.
Ebben is van igazság, de szerintem még mindig más a probléma gyökere.
Ez nem tudományos megfogalmazás, hanem saját megfigyeléseken alapszik. Ez pedig az energia bevitel.
Mert mi az energia az élőlényeknek? Miből tevődik össze?
A növényeknek a fény az energia, mert ez szükséges ahhoz, hogy klorofilljuk dolgozni tudjon.
Az állatoknak azok a táplálékok amelyeket a szájukon keresztül bevisznek.
De az ember spirituális lény is. Az isteni energiára is szüksége van!
Ady szavaival:
Éhe kenyérnek, éhe a Szónak,
Éhe a Szépnek hajt titeket.
Az éhség érzete mire irányul? Csak a táplálékra? Marhára nem! Hanem a szépre, szeretetre, szóra, szexre!
Érezted már szex után, hogy de jól laktam? Vagy egy öleléstől, érintéstől feltöltődtél?
Megfigyeltem, hogy azok az emberek híznak el akik kis kályhák, (nekem is volt becenevem a középiskolában) árasztják magukból a meleget, jóságot. Altruisták, akik mindig többet adnak, mint egészséges lenne. Az egészségügyben dolgozó nők például szerintem sokkal nagyobb százaléka kórosan kövér, mint a kevésbé önfeláldozó szakmában dolgozóké.
Vagy nézzük meg az élethelyzeteket.
Mikor híznak a nők? Amikor terhesek, amikor szoptatnak, amikor éjszakáznak. Amikor van egy kis vérszívó, egy kis kosztos, aki a tejjel együtt az energiát is kiszívja az anyjából. Ezen lehet sokan felhördülnek, de akkor is így van. Fáradt, kialvatlan. A nő életben akar maradni, energiához akar jutni, és eszik.
A belső, isteni vagy élet energiáját a fizikai tárgyi energiával pótolja.
Ha nem kap elismerő szép szavakat, ha szomorú, eszik egy kis csokit, boldogság hormonként.
Ha nincs szex, jól kell laknia étellel.
Ha leszívja az agyát, elszívja az erejét egy élősködő energia vámpír, eszik.
Ha éjszaka nem alszik, mert beteget, gyereket kell ellátnia, dolgoznia kell, eszik.  
Azt még kifelejtettem, hogy az alsóbb szinteken lévő élőlények táplálékára is szükségünk van természetesen! Ezalatt azt értem, hogy az állatoknak és nekünk is szükségünk van a fényre. A fény energiájára, rezgésére, hiszen az is energia! Gyógyítani képes. D vitaminunk csak általa van.  Mennyivel jobb kedvünk van egy napsütéses, mint egy borongós napon? 
Lehet nem is az éjszakai munkavégzés alatt bevitt plusz kalória az elhízás oka, hanem a nappali alvás, ami sötétben, jó pár lux távollétében történik.

Ne értsetek félre, nem gondolok a fényevésre, habár.....! Átmenetileg, lehet az lenne a megoldás nekem. :)

Mindenki környezetében van legalább 3 olyan házaspár, ahol apuci csontsovány, anyuci meg nyomja a mázsát. A kedves szomszédok azt mondják rájuk, hogy szegény ember, biztosan eleszi előle a feleség a kaját, közben pedig a nő energiája nélkül, már régen nem lenne sehol sem a férfi!
Bocsánat, ha nőkre hegyeztem ki az indoklást, de nőből vagyok.
Férfiaknál is tapasztalható a jelenség az éjszakai munkavégzés elkezdése után.
A tévé előtti sörözést, tespedést nem tudom lelki dolgokkal magyarázni. Azt tegyék meg ők! :)

szeptember 26.

Tudjátok mi az a három mondat ami elhangzik egy kocsmai verekedés előtt?
Mi van? Mi van? Mi van? :)

Na, mi hazaérkeztünk tegnap Hévízről.
Kiszálltam a kocsiból, jött elém a csepp lányom, és mondott három mondatot.

Az első: -De barna vagy!
A második: -De rövid a hajad!
A harmadik, akkor már fordultam a csomagtartóhoz a táskákért.: - De nagy lett a segged!
- Meg az anyád picsája! Válaszoltam neki.
Akkor már nevetve válaszolt Bogi,
- Hiszen egyről beszélünk!
Ezek után csoda, hogy nem tört ki verekedés?
Így vártak és fogadtak a gyerekeim. Meg egy kis meggyes pitével, meg körbeugrálták apjukat, hogy apa mennyit fogytál!
Csak az anya a biztos, de lehet elcserélték őket pici korukban, mert ennyire nem kéne engem lefikázni!

Úgy mentem le, hogy 3 hét alatt ledobok egy 5-öst. Nem fogok enni kenyeret, meg szénhidrátot, meg sokat fogok úszni, mozogni, sanyarogni, és akkor csak csak sikerül. Persze a nem evésből nem lett semmi, csak az úszásból, mozgásból, sanyargásból. De annyira megéheztem a víztől, hogy nem bírtam ki sárgarépát rágcsálva. Igazából nem tudom hogyan döntöttem volna el, hogy fogytam-e, és mennyit, hiszen több, mint 2 éve nem vagyok hajlandó mérlegre állni, és stresszelni magam! Előtte években fogytam több, mint 30 kilót, amit szerintem klasszul tartottam is, de kimentem Németországba dolgozni. 1 hónapig voltam kinn, és néha nagyon egyedül éreztem magam, kellett egy kis csokika, fagyika, nasika. Szemét ám a mérleg, és nem rögtön mutatja a változást. Csak fázis késéssel, amikor már azt hiszed jaj, de szuper rám nem kötelező érvényűek a fizika törvényei és nem hízok semmitől. Azután kiderül, hogy de, csak addigra már késő! Megint feladtad a nehezen kialakított szokásaidat, és visszatértél egy előzőre. Hiszen olyan kényelmes csak egyfélét készíteni, és ugyanazt enni, mint a család. Még akkor is, ha nekik is egészségesebb lenne a te étrended, ők vannak többen. A sok lúd meg legyőzi a dagadt disznót. :)
Arról a fogyózásomról vezettem naplót, ha valakit érdekel megnézheti a sandorbrigi.dxn.hu /blog oldalon.
Mára sokat változott, mind a felfogásom, mind a véleményem sok mindenről, de az is igaz volt akkor amikor lejegyeztem.

Most írnám a friss megfigyeléseimet, de el vagyok küldve a géptől, ezért holnap folyt. köv. :)

szeptember 23 Sztrapacska ebéd recepttel.

A mai ebédünk sztrapacska volt. Már kitaláltam a mai témát, ami főleg paleo életmód, fogyás, testedzés témáról szólt volna, de az nagyon ciki, ha azután ideteszek egy teljesen hagyományos, paraszt kaját.
Ezért ma megosztom veletek a sztrapacska receptjét.

Ennek a története rendkívül rövid.
Beszélgettem, nyafogtam régi öreg barátomnak, hogy mit főzzek, nincs ötletem. Azt mondta csináljak sztrapacskát.
(Itt az öregért megsimogatná buksi fejemet, a végét meg aprócska kokiban végezné, minimum verbálisan.:))
-Á, mondom avval annyi szöttyölés van, meg körülményes elkészíteni.
Azt válaszolta dehogyis, fél óra alatt megvan! És igaza lett.
Ő arany korában a televízióban tanította főzni az embereket. Majd nyakába vette a világot, és vitte a magyar konyha hírét, hazafelé meg hozott magával egy pár nyelvet. Mára tíz nyelven beszél, plusz az ízlelő bimbókra is hatással tud lenni a mai napig. Ráadásul egy művelt, humanista ember polihisztor.
Na, ha már ennyire körbenyaltam leírom a nevét is, hátha nem haragszik meg érte.
Úgy hívják Olgyai András.
Tehát elmondta körvonalakban az arányokat, én elkészítettem. Bogi lányom akkor 800 km messzeségben élt, és leírtam neki, persze a közös nyelvünkön, hogy meg tudja csinálni.
Ezt a facen 1 éve már megosztottam, de most idemásolom, hátha valakinek segítek.

Bogikám a sztrapacska recept, ha ritkulnak a rózsa csokrok, enni akkor is kell!
Tehát két személyre, és a te kedvedért leírva! 

Végy 2 db a közepesnél egy kicsit nagyobb, de a nagytól kicsit kisebb krumplit. Lehet, hogy 2 darabot nem adnak a boltban, így kénytelen leszel 1 egész kilót megvenni. Pucold meg. Héját vékonyan, ha nincs zöldség pucolód akkor kis kés is megfelelő, csak rövid pengés legyen! Tegyél fel vizet a gázra, sót is rakjál a vízbe gyújts alá! Reszeld le a krumplikat a sárga tálba, tudod stelázsi polc középsőjén szokott lenni. A hatoldalú reszelő balról második oldalán. Olyan, lukacsos mint a szita, de rücskös. Ujjadra vigyázz! Amikor nagyon kicsi a krumpli akkor kapd be edd meg, ne kínlódj vele, mert csúnyán mutat a vércsík a tésztában Ha megvan, akkor két gerezd fokhagymát is reszelj bele. Hármat pucolj meg, mert egy úgyis a reszelőben marad. Tegyél bele egy tojást, héja nélkül, egy kis őrölt borsot,(szagold meg, nehogy kömény legyen!) sót, és lisztet. Amennyit kíván, felvesz, stb. kb. 35,5 dkg-ot. Keverjed addig amíg híg gitt állagú nem lesz! Remélem tudod mi a gitt! Közben még nem forr a vized, ez még csak gyöngyözik. Addig vágjad össze kockákra a szalonnát, Azt a fajtát amiben nincsenek hús csíkok, hanem amit szalonna sütéskor szoktunk botra húzni. Tudom, hogy nem szereted, csak a zsíros kenyeret alóla, de jusson eszedbe, hogy nem csak magadnak főzöl! Na amikor már jó nagy füst van a konyhában attól a nyűves égő szalonnától addigra már forr a víz, és nokkedli szaggatóról bele szaggathatod a tésztát. Tudod, kerek, fehér, lukas, rámegy pont a fazékra, és nem az a kicsi, amivel mindig beletenyereltem a lobogó vízbe. Akkor van megfőve, ha feljön a víz tetejére a noki. Akkor szedd ki tészta szűrővel. (lukacsos fém sisak, nyéllel!) és tedd a szalonnára meg a zsírjára. Keverd össze, és tedd rá a túrót, és megint keverd meg! A tejfölt mindenki már magának tegye a tányéron rá a saját kanalával, vagy ígérd meg, hogy nem nyalod le minden bemártásnál a kanalat! 
Jó étvágyat! 
Anyád az a jó édes!





 Ez a végtermék. Természetesen a séf úr ezt is lefikázta, egészen addig, míg nem tudta, hogy az ő receptje alapján saját magam készítettem, mind az ételt, mind a képet. :)

Ma  sétálni voltam. Nem tudtam otthagyni!

 Nem bánom, hogy ez a kép így sikerült, mert a sziluettből nekem Háry János jutott eszembe.
Még szerencse, hogy odaírták, a legnagyobb magyar!







 Az önkormányzat előtti téren egy Széchenyi és egy Kossuth szobor között az általános iskolával közvetlenül a katolikus templommal sréviza szemben, pucsít ez az egyébként nagyon mutatós bögyös faros meztelen menyecske. Hát nem lehet Hévízre fogni, hogy vaskalaposak, vagy prűdek!





 Ilyen szép ciciket, csak szobrász, vagy plasztikai sebész tud csinálni.


Körbejártam sehol cím, vagy készítő.


 Csak guggol és folyik alóla a víz.
A kútba nincs pénz dobálva. Akkor nem a Maneken Pis alteregója, vagy de? :)




Ennek a templomnak a színét egész eddig nem tudtam bevenni a kegyelmembe. 
Csak most amikor az ég színeit látom benne ismétlődni.






Ami Ráckevének János vitéz, az Hévíznek a tavi rózsa.

szeptember 20.

Na a tegnapi napomért senki nem adott volna egy lyukas két fillérest sem!

De mindenről a hold tehet, mert hogy tele volt! Nem aludtam előtte egész éjjel, csak forgolódtam, meg dúdoltam kényszeresen. Amikor azt hittem 2 óra után, hogy talán, talán, akkor a szomszéd szobában valaki vagy elesett, vagy magára rántotta a két ajtós szekrényt, vagy nem tudom mi történt, de olyan cifrát gondoltam, hogy a sárga képű teli pofájú is belepirult! Reggel persze kelni kellet, mert az élet nem állhat meg! Azt hittem majd az iszapban alszok, de nem sikerült a deficitből semmit sem letudni, csak belefájdult a fejem.
Ebéd után lesz ami lesz alapon ledőltem 1 órakor. Fél kettőkor meg megszólalt a süket ember füléhez beállított Feri telefon. Akkor már basz is volt a gondolataim és ajkaim között. Jobbnak látta drágám, ha lemegy egyedül fürödni. majd jössz, ha akarsz felkiáltással. Akartam volna, de bealudtam, végre és csak vacsora előtt nem sokkal ébredtem. Ezért kimaradt egy nap az úszás a tervemből. Nem baj annyira, mert így is izomlázam van, már lassan egy hete.A csodámra járnak itt a vendégek, hogy milyeneket lubickolok. A víz szinén tudok lebegni korlátlan ideig, meg egy kicsit tovább. Pihenek, relaxálok, alszok, ha akarok. Nem jártam úszni tanulni, meg mindig féltem a vízben. Még most sem teszem bele az arcomat, de a múlkor említett olaszországi utazás óta úgy érzem egy vagyok a vízzel.
Akkor úsztam először tengerben, de az leírhatatlan! Csalóka volt a hullám, mert kifelé hozott egy kicsit, de többet be. Ha nem figyelt az ember, hamar messze találta magát a parttól. Hívogatott valami befelé. Ezt én hangnak éltem meg, de nem tudom konkrétan elmondani mi volt. Csábító, hivogató. Gyere gyere közénk! Mintha bálnák, vagy szirének szóltak volna hozzám.Ott tanított meg Piri lebegni. Jó nagy hullámok voltak, felfeküdtünk rájuk, néha betakartak minket, de úgy élveztük, mint taknyos kölykök. Most már forgok is a vízben, mint a torpedo. Előre teszem az egyik kezem, mint szuperman és zsubi. Csavart lehetne velem becsavarni. Szédítem magam rendesen. Mondom jól elszórakoztatom a fürdőzőket, azután kimegyek a vízből és akkor is! Meglátják nem csekély bájaimat, és rám csodálkoznak, hogy nicsak kinőttek a vizitehén lábai! Szerintem egy kiló nem sok annyit sem fogytam az itt tartózkodásom ideje alatt, de hogy bolhát lehetne a fenekemen, meg a hátamon agyonnyomni az biztos. Mondjuk mitől fogynák, amikor mindig éhes vagyok, mint a farkas. Megeszem úszás után az úttörő gombóc pörkölt variáns vacsorát, és beküldök utána 2 szelet sós kenyeret ott az asztalnál.
Na, ez nem tegnap, hanem már ma volt. Nagyon ügyes jó kislány voltam. Haladtam mindennel egy picinykét. Visszavittem a könyveket a könyvtárba, elmentem kozmetikába, kilagoztam a körmeimet, és írtam is két helyre! Ja, meg elhajtottam valakit a halál faszára, de ez nem publikus!
És a lényeg!!! Már csak 5-öt kell itt aludni, és megyünk haza! Csepp magzatjaimhoz, Buksi kutyához, és a Duncan Mc Leod nevű fekete színű gülü szemű aranyhalhoz!

Szeptember 18, de inkább emlékek egy mosás kapcsán.

Ez már egyszerűen borzasztó!
Semmire nincs időm! Kezelésekre járok délelőttönként, azután folyton enni kell menni, meg úszni. Társasági életet élek a beutaltakkal. Beszélgetünk, röhögünk, iszunk, (persze csak ásványvizet meg kávét, végül is kórházban vagyunk, vagy mi fene!:)) kártyázunk, olvasok. Manikür, pedikür nekem semmi, csak a kedvesemnek. Hiába vetettem meg a körömlakk lemosót, meg hordom a zsebemben a vatta korongokat, hogy ma már tuti, meg biztos, hogy leszedem a lakkot, és újat húzok fel! Netezek is persze, de nem haladok sem a barsonysexxel, sem a könyvemmel, sem evvel a bloggal. Közbeszólt egy születésnap, meg annyit levelezek privátban, hogy nem marad időm a drága közönségemre! :)
Na ennek vége, és felállítom (nem, azt nem most!), hanem a fontossági sorrendet!

Ezt tegnap mosás közben gondoltam így ki, ahogy a lavór fölé hajolva azon sopánkodtam, hogy a mosónők milyen korán halnak!
Engem a fizikai munka közben találnak meg a világ megváltó ötletek, meg az emlékek.
Mintha a mosószer habjából emelkedne ki Afroditéhoz hasonlóan egy múzsa, és csókolna úgy homlokon, hogy a fal adja a másikat!

De tényleg! Gyerek és fiatal korom mosásai jutottak eszembe, itt a z 5 literes tálban, meg csapban mosás közben.

Mert mi van manapság? Minden családban hideg meleg víz, fürdőszoba, automata mosógép, sok helyen szárítógép, esetleg humán segítség a vasaláshoz, a bejárónő személyében. A mai gyerekek vagy fiatalok (ide behelyettesíthető némely helyeken a férj szó is!) egy bugyit vagy zoknit nem tudnak kimosni a kezük között. Sokuknak az megterhelő, hogy a levetett szennyesüket a szennyes tárolóba dobják a padló helyett. Ha valamit mégis sürgősen tisztának akarnak és nincs otthon segítség, akkor a mosógépet nagy kínok, és telefonálgatás után sikerül beindítani, de vagy egy szál pulóver a mosógép tartalma, vagy bekerül orvul egy piros pántlika, amitől minden szép rózsaszínű lesz, vagy 60 fokba a kötött pulóver, és onnantól nincs gond hogy milyen rongy kerüljön a kutya alá.

És milyen volt nálunk, gyerekkoromban Újpesten a mosás?
Egy szobánk volt, egy 5x4-es. Ez barátok között is 20 négyzetméter, amiben változó létszámban élt 4-7 ember. Konyha az udvarban másik bejárattal, budi kinn pottyantós, szenes román  kályha fűtés,  vízcsap az udvaron. A vizet zománcos vödörben hordtuk be a szobába, iváshoz, főzéshez, mosdáshoz, mosáshoz.
Egy nagy fém lavórunk volt, aminek lepattogzott egy helyen a zománca. A helyére, és a formájára is emlékszem. Volt egy horganyzott nagy fazék, amiben melegítettük a vizet, vagy a kályhán, vagy egy 1 lapos villany rezsón. Mosógépünk körtárcsás volt ugyan, de azt csak az ágyneműkhöz használta anyukám, tekintettel, hogy hordani, melegíteni abba is kellett a vizet. Az öblítést kinn az udvaron végeztük. Télen nyáron a csapnál vödörben. Engedtük a ruhára a vizet és nyomkodtuk, gyömöszöltük, csavartuk. Teregetni télen is kinn igyekezett anyukám, még ha megfagyott fél órán belül akkor is, mert a szobában nem tudott kicsöpögni, hiszen centrifugánk sem volt. De magát a kézi mosást mégis szerettem. Volt amikor csak mosószappant reszelt anyukám a lavórba, de ha jól ment akkor Ultra mosókrém is került. Ennek is volt technikája. Mennyi ruhát és melyik részét tartsa a bal kezében, mennyit a jobban, és hogy dörzsölje az ember. A lavórban félre kellett tolni az ázó ruhát, helyet csinálva magának a mosásnak. Ritmusa volt, és hangulata. A nyakat, kézelőket, bugyi közepét kitüntetett figyelemmel. A zoknikat a bal kézre ráhúzva, szappannal bekenve esetleg körömkefével is súrolva. Élveztem, hogy a mosás közben is nőtt a hab a lavór másik oldalán. És egyáltalán örömmel töltött el, hogy a kezem nyomán valami megtisztul, jobbá válik.

Manapság már ez is személytelen. Berakom a gépbe a ruhát. Ha tudom valahol van folt, oda löttyintek valami  nedűt, vagy gélt. Azután megvárom, míg lejár a gép. Kiveszem, látom semmit nem változott, mert akármennyi oxigént tesznek is bele a csoda folttisztítóba, nem találja meg a foltot, még ha ráöntöm sem. Akkor jöhet elő a szappan, meg a körömkefe, meg a körmöm, meg a bőröm, és meglátjuk ki a makacsabb!

Na elég lesz mára ennyi filozófia! Megyek és a gyakorlatban bizonyítok! Már áznak a gönceink! :)

Hévízi tavirózsák

Jaj, de csodálatos volt!

Nem tudtam bevinni a fényképezőt, de higgyétek el nagyon szép, lila és ciklámen tavirózsák között úszkáltam 33, 37, fokos vízben.

A legigazibb az lenne, ha ki is próbálnátok!

szeptember 15

Most indulok a tavirózsák közé a hévízi tóra. Ha visszaérek szerencsésen majd mesélek!
Az is lehet nem itt, hanem a barsonysex.blogspot.hu oldalamon, mert oda kívánkozik! :)

Én egy kicsit bogaras vagyok, illetve nem kicsit!

 Az igazi vágyautóm a MAZDA6. 

Azért ezt is elfogadnám, hiszen német autó! :)

Ha megnyerem a lottón 3 milliárdot ebbe rakom!

 

Íme az új Trabant

Búcsút mondhatunk viszont a jellegzetes hangnak, mert a környezetvédelem érdekében egy 47 kW (64 LE) teljesítményű villanymotor található benne, melyel 130 km/órás végsebességet és 160 kilométes hatótávolságot érhetünk el. Húszezer euró lesz az ára.

Kelet-Európa Minije lehetne a Trabant nT, de nem ártana bele egy jó erős turbómotor.

A Herpa játékgyár által építtetett prototípus tökéletesen hozza a klasszikus Trabi-stílusjegyeket: a kerek lámpák, a jellegzetes vigyorgó hűtőmaszk, a gótikus katedrálisok ablakait idéző hátsó lámpaforma, a tető fémkerete épp úgy megvan, mint az eredeti Trabant Kombin, de a rövid farrésztől az összkép még vagányabb, sportosabb. Kérdés nélkül elhinnénk, ha azt mondanák, hogy 180 lovas, turbómotoros kisautó lesz, a Mini vetélytársa, és egy percig sem kételkednénk az üzleti sikerben.

A kilincsváltót és az egyetlen, kerek műszert is átmentették

A tanulmány alkotói azonban nem így gondolják. Inkább az elektromos hajtásban látnak fantáziát, ami egyelőre finoman szólva bizonytalan fejlesztési irány: bár a kormányok és a nagyobb gyártók is igen lelkesek, nemigen látszik, hogy a vásárlók is készen állnak a lassú, rövid hatótávolságú és törvénytelenül drága járművek elfogadására. A Herpa mindenesetre villamos Trabit igér, 65 lóerős elektromos motorral, Li-ion akkukkal, 130 km/h-s végsebességgel, 160 kilométeres hatótávolsággal, napcellás tetővel, 20 ezer euró körüli áron. Az nT prototípus sokkal nagyobb, mint az eredeti Trabi volt: 3,95 méter hosszú, 1,69 méter széles és 1,5 méter magas, a tengelytávja pedig 2,45 méter, azaz nagyjából akkora, mint manapság egy szokványos városi kisautó, és 1050 kilogrammos tömegével nem is nehezebb. Négy felnőtt és egy gyerek számára állítólag még kényelmes is lenne a belső tér.

Ami még a gyártónak is hiányzik, az egy megfelelően bőkezű befektető: 30 millió euró kéne, hogy a gyártás beindulhasson, ahogy tervezik. Egyelőre még senki nem jelentkezett, akinek volna ennyi felesleges pénze, hogy egy villanymotoros kiskocsi fejlesztésébe ölje, úgy, hogy csak a múltidéző forma miatt van rá esély, hogy a végterméket bárki megveszi majd. Pedig a Trabi feltámasztásában szerintünk is van fantázia, csak máshogy kellene hozzáfogni.

Időközben Frankfurtba küldött különítményünk is küldött néhány képet az új Trabi prototípusáról. Azt mondják, egyértelműen felfedezhető, hogy az autót alkotó alkatrészek zöme Volkswagen eredetű. A tervezők még arra is figyeltek, hogy a Trabant-nosztalgia alapkövei megmaradjanak: a kilincsváltó, a kesztyűtartót helyettesítő polc, illetve a végletesen egyszerű körműszer.

Péntek 13. :)

Alkotói válságba kerültem. Sehol sámli amit meg tudtam volna ma veletek osztani, hiszen minden halad a maga jól bevált rutinos módján. Délelőtt kezelések, délután séta, pihi, szuszi. Ja, összeismerkedtünk egy párral. Náluk voltunk este lakás szentelőn. Ma Ők jönnek hozzánk! :) Aztán feltűnt a sok schwarcosz macskosz , meg hogy péntek és 13! Ajjaj, hát ezért nem jut az eszembe semmi!

Hévíz első nap.

Ezt a képsorozatot az első nap készítettem.
Ahogy mentünk fel a szanatóriumhoz megálltunk, illetve leültünk pihenni a tavirózsás szökőkútnál.
Ezért a sorozatnak a címe: Prímszámok.
7 kép 5 perc alatt. Hővíz a város, ahol az 1 főre jutó úszógumik száma minimum 2..

szeptember 11.

Remélem az itteniek nem olvassák amiket irkálok! :) Vagy mégis? Kicsit puhulnak fel a viszonyok.
Ma már minden szép volt, kerek, rózsaszín és heppi.  Engem senki nem szúrt le, és a személyzet sem volt egymással ingerült. Az iszappakolásban elaludtam olyan csend és béke honolt körülöttünk.
A szemük járását visszafogták, vagy megszokták a látványomat.
Senki nem esett el és össze a zuhanyban, csak az angyalszárnyak suhogását, meg az euro csengését lehetett hallani.
Mindezt nem akarom arra fogni, hogy béleltem a kezelőlapot, mert akkor kurva rosszindulatúnak állítanám be magam, pedig aki nálam szelídebb az már birka!
Hogy fejlődik a világ! Amikor utoljára voltunk akkor a 200 forintos volt a legkisebb papír pénz, most meg az 500-as. Nem akartam eddig apróval csilingelni, de hallom a svédek meg németek is avval járulnak a perselyhez, és gondolom nem forinttal. Na, jó pap is holtig tanul!

Ígértem a vízben futás receptjét.
Ezt Ráckevén dolgoztam ki nagyon kemény ész munkával!
Amikor még a karommal annyira nem tudtam kapálózni, hogy előre haladjak a vízben akkor a medence mély részénél, kezemmel a falába kapaszkodva lábammal erőteljes futómozdulatokat végeztem. Ennyi volt az én szerepem a találmányban, azután vizibalett edzőnőm továbbfejlesztette.
Azt mondta legyen belőle egy jó kis kardió edzés. Ez abból áll, hogy kell hozzá egy óra, amit nézni kell, és 1 percen keresztül úgy kell futni, mint az őrült! De tényleg nagyon! Emelkedjen meg a pulzus szám legalább 120 ra. Amikor majdnem a tüdőd köpöd ki, akkor telik le az 1 perc.akkor ájulás a vízben, levitáció, és semmit nem csinálsz, csak levegőt veszel, de azt sokszor és mélyet, saját magad miatt is, hogy meg ne fulladj. Ezt is 1 percig. Ez idő alatt visszaáll a pulzus, meg légzésszám a normálisra. Akkor megint uccu neki futás.
Jó, mert messzire nem jutsz, de legalább fáradt leszel, meg éhes!
Ezt annyiszor ismétled ameddig bírod.
Ha szerzel egy kis állóképességet akkor 2:1 arányban is mehet, tehát 2 perc futás 1 perc pihi.
Kérdezhetnétek minek ez a hajcihő a vízzel?
Igazából szabad földön is lehet ugyanezt. Futni, vagy bringázni bárkinek meg akárkinek de....
Az én túlsúlyommal, ha nekiállnék futni gallyra menne mind a térdem, mind a bokám, ha bírnám egyáltalán.
A másik, szarok az útak a környékünkön.Szerencsétlen vagyok, meg ügyetlen szédülős.
Az hiányozna belelépjek gödörbe és ott törne ki előbb a lábam, azután fel a talajvíz.
És ha mindez nem elég akkor a kezdő lépéseknél kivernék a szemeimet a melleim.
Azokat semmilyen melltartóval nem lehet kordában tartani.
Itt a vízben meg elfér. Kicsit jobban csobogok, mint a többiek, de nem baj! :)

Ajjaj, most látom hányadika van!
2001 szeptember 11. Az a nap örök emlék marad számomra!
Akkor voltunk a kórussal Jesolóban és aznap kirándultunk át Velencébe. A szálláshelyről busszal Lajosék vittek el minket. Egy hosszú mólón mentünk be a parkolóba, ahonnan indultak a vaporettók a csatornákhoz.
A parkoló maga egy bazárra emlékeztetett, rengeteg árussal, álarccal, forma 1-es zászlókkal, műanyag Eiffel tornyokkal, szóval giccsekkel.
De ott láttam először hatalmas tengerjáró hajót, az nagy élmény volt! A vaporettós utazást sem adnám oda semmi pénzért, mert az is csodálatos volt! Minden megálló egy képeslap téma!

Ahogy megérkeztünk a szent Márk térre sétálgattunk egy kicsit.
Magyaros hímzett blúzban énekeltünk az árkádok alatt, csak úgy a turistáknak, nagy sikerrel!
Majd szétváltunk, nézelődtünk. Kellemes idő volt, szépen sütött a nap.
A tenger felől hozta a szél a jellegzetes sós illatot, nekem mégis köhöghetnékem támadt a sok galamb tolltól. Rengeteg apró pihe lebegett a levegőben, meg a galambok guanója is érződött szúrós szagával.
Olyan kellemetlen volt az egész! Az eszemmel tudtam, hogy nagyon jó nekem, hogy itt lehetek, a lelkemben mégis iszonyatos félelem, fájdalom volt. Azt hittem azért, mert nincsenek velem a szeretteim!
Ildi megkért, hogy fényképezzem le őket. Odaadta a gépet, a szememhez emeltem és abban a pillanatban rám repült egy galamb! Nagyon megijedtem! Akkorát sikítottam, hogy zengett a Szent Márk tér! 
Jót nevettünk az egészen, de később megtudtam, az volt a becsapódás pillanata. A rengeteg akkor meghalt ember ijedtsége, fájdalma ott volt körülöttünk, amit éreztem. Akkor fogadtam meg, hogy nem megyek többet egyedül sehova. Ezt persze fölülírta az élet, de azóta tudom, hogy működik a nagy egységes energia.

A végére csattanó? Ma nincs.
Csak remény, hogy megférnek a bőrükben azok, akik mindenáron bombázni, meg háborúzni akarnak!

szeptember 10.

Persze a könyvem nem haladt, csak a barsonysex  blogot vittem egy kicsit előrébb.
Vacsora után a kedves asztal szomszédainkkal beszéltünk meg talit, illetve a hölgy tagját korrepetáltam a facebook használatából.
Ez teljesen új érzés, meg élmény, hogy nem vádló, gúnyos, lekicsinylő pillantásokat és megjegyzéseket kapok, hogy már megint pészbukolsz?

Ma sikerült az első kezelésről 5 percet késnem, mert korábban, és gyorsabban nem tudtam reggelizni.
7.15 helyett 7.20- ra érkeztem. Evvel az ultrahangos kezelő hölgyet olyan lelki állapotba hoztam, hogy azt hittem kilukad a nyakam meg a vállam, úgy nyomta rám a kezelőfejet.
Bejött közben a főnöknője is és felettem beszélgettek. Nem hallgatóztam mégis hallottam, hogy egy kolléganőjük nem jött dolgozni. Valakinek telefonált, valami munkát emlegetett, de nem a főnökének és mivel nem tartotta be a szolgálati utat, ezért ez volt az utolsó húzása.
Azután azt is megtudtam, hogy nem kapnak több ultrahangos gélt, új beszállító van, mással kell megoldaniuk, de a paraffin olaj nem megfelelő.
Ezt máshol is érzékelem, hogy a magyar beteg nem beteg, úgy beszélgetnek a fejünk felett, mintha munkadarabok lennénk, vagy nem értenénk a magyart.
Az iszapnál szintén kitárgyalták, hogy melyik pakolásból nem jött meg a rendelés, meg hogy ez a doki milyen hülyeségeket ír ki, mert egyik üti a másikat. Különben is, ha venné a fáradtságot, és lejönne, látná, hogy milyen körülmények között és mennyit dolgoznak, stb. stb.
A konyha személyzet a dohányzóban szidja a valakit aki nem ad ki elég anyagot, meg össze kell fogniuk ellene, mert, ha hagyják, hogy hülyének nézzék őket akkor...
A gyógytornászok ugyanitt a nyelvpótlékot hiányolják, meg azt hogy ha  tolmács nem vezeti körbe az első alkalommal, akkor nem boldogulnak az orosz, svéd kínai paciensekkel.
Ez hol tartozik ránk?
Miért kell a puskaporos levegőt színvonal esésként érzékelnünk?
Ez nem pénz kérdés, mint az étkezés, amit évtizedek óta 550 forint /napból kell kihozni.
Vagy hogy a 190 ágyas szanatóriumnak már csak 70 ágyát foglalhatják el a TB finanszírozottak, a többi fizetős. Azért ilyen nagy a várakozás 3-4-5 év.

Na, a reggeli késés miatt úgy felpörögtem, hogy 11 ig végeztem 4 kezeléssel, úszással, vízben futással.
Ezt majd holnap elmondom mi is! :)
Délután könyvtár. Kivettem gyerekkorom kedvencét Szabó Magda Születésnapját.
Szakadt, lapjai széjjelesve. Móra kiadó Felelős szerkesztő: Janikovszki Éva.
Imádom az öreg dohos papír illatát. Kivittem magammal a délutáni napozáshoz, de ott nem tudtam olvasni, inkább bejöttem, hogy mielőbb nekiláthassak.
A Bill koncertnél azt mondtam öreg vagyok már hozzájuk, most meg nekiállok gyerekkönyvet olvasni?
Úgy látszik visszafelé fejlődök! Ráadásul nem érdekel! :)

http://www.youtube.com/watch?v=ppIylU4jJYw
Ez egy rövid utazás Ezt is énekelte tegnap! :)

Rúzsa Magdi, meg minden más szeptember 8-9

Hol is fejeztem be? Ja a Bill koncertnél, meg hogy vasárnap Rúzsa Magdi lesz!

Délelőtt nem volt kezelős dolgunk, ezért szombat este míg ballagtunk hazafelé megbeszéltük, hogy  elmegyünk megnézzük a várost délelőtt a dottoval.
Más is szóba került, például, hogy le kéne csökkentenie a Drágámnak az elszívott cigaretta mennyiséget.
Az ajánlatom napi 4 szál volt, de azt mondta azt nem tudja tartani, akkor inkább semmi! Ennek én tiszta szívből örültem, de azt meg én tudom, hogy azt, biztos nem tudja kivitelezni, legalább is élve nem! Valamelyikünk belehalna, mert néhány nap alatt olyan idegállapotba kerülnénk mindketten, hogy gyilok lenne a vége.
Köztes javaslatként feldobtam az elektromos cigit, amire egy hosszan elnyúló csöndet kaptam, amelybe bármit is bele lehet magyarázni.

Szóval vasárnap reggeli, utána kávé, és természetesen kint a cigi. Nem kísértem el, feljöttem a szobába, olvastam és  vártam. Amikor eluntam a várakozást, összemadzagoltam a gépet és nekiálltam megírni a tegnapit.
Mire feljött a dohányzásból természetesen nem volt idő elmenni vonatozni. Ebéd után meg én mentem napozni úszni, azt is természetesen egyedül.
A fák alatt kiolvastam a Popper könyvemet.
Nagyon ajánlom mindenkinek, illetve azoknak akiket érint. Ne menj a romok közé a címe, az alcíme pedig a megszakadt kapcsolatok tragikuma. Nem csak a kapcsolatokról, hanem sokkal fontosabb dolgokról is szól, mint például a betegség, az öregedés és a halál gondolatának elviselése. Érezhetően nagyon foglalkoztatta a téma, bár a halála előtt 4 évvel írta. Azt szeretem benne, hogy Ő nem a megmondó ember! Nem dönget senkit a betonba, hogy meri vagy nem meri! Kérdéseket fogalmaz meg, és nem kész válaszokat hanem alternatívákat mutat, példákon keresztül. A tájékozottsága pedig lenyűgöző! Volt! Sajnos!

Így valamikor délután 5-kor futottunk össze ismét a szobában, és már nem kellett sokat egymáshoz szólnunk. Ő már minden fontosat elmesélt a cigis társainak, én meg mindent kiírtam magamból ami nem fért el bennem.

Lementem fél nyolckor megnézni Rúzsa Magdit, és hál Istennek nem csalatkoztam benne. Tanulva a tegnapiból féltávon helyezkedtem el.
Bogi kiosztott tegnap, minek kell előre furakodnom, ott a kemény mag van mindig, akik nem normálisak. :) Itt is hallottam mindent, látni ugyan nem láttam. Most esett le, hogy miért is videóznak olyan sokan. Én is csak így láttam, hogy felemeltem a telomat és videóztam. Lehet valamit majd iderakok, de nem biztos, hogy fel tudom tölteni. Majd ügyeskedem!

Nehezen aludtam el.fél kettőkor még az órám lestem, pedig korán kellett kelnem. Ma reggel pontosan 7 kor már reggeliznem kellett, mert 7.25 kor már a hátam masszírozták. Rögtön utána gyógytorna.
Ez is érdekes, mert olyan ketrecekben vagyunk, mint a disznók elletéskor. Mindkét karomat felkötözte a gyógytornász egy hevederrel, tehermentesítve az ízületet, hogy csak a vállam dolgozzon. Aranyos fiatal Kriszti a gyógytornász, de nekem mégis az otthoni Csilla marad a szívem csücske.

Azután megint iszap pakolás. Új fiúkkal. Kicsit udvariasabbak, de érzem a kocsányon lógó szemüket.
Biztos csak bebeszélem magamnak, hiszen százával látnak naponta nőket meztelenül, de nem engem!
Mellettem már betakarva Feri új cigis barátnője. Nem tudtam Ő az, mert arcára is kért feketeséget.
Amikor letelt az ideje elment fürödni. Később a szomszéd helyiségből hallom, hogy elhaló hangon valaki halózik. (Mennyi hal van az előző mondatban akvárium meg egy sem!:) ) Szólt vagy ötször mire odajött az egyik fürdőmester fiú. Hát ez a nő elájult a fürdőben. De nagyon! Se kép, se hang. Hamar odakiabálta a társát, és kihúzták ketten a zuhanyzóból. Ráborították arccal az ágyra, közben úgy megijedtek, mint állat!
Én meg mellettük becsavarva, mint a pólyásbaba. Felmértem a helyzetet és átvettem az irányítást. Észre sem vették, de azt tették amit mondtam. Nem bontakoztam ki, de arra is sor került volna, ha az a szükséges. A fektetés után jobban lett a nő. Elküldték vérnyomás mérésre. Megkérték mondja azt az orvosnak, hogy a szaunában lett rosszul. Ezt nem értem, minek belemenni ilyen helyzetbe. Semmi rosszat vagy szabálytalant nem tettek! Na mindegy, az ő dolguk.
Addig örüljenek, míg nem én dobom el magam, mert engem nem tudnának kihúzni sem!
Maximum rám nyitnák a hideg zuhanyt!

Mindjárt megyek úszni, a napozásnak lőttek, mert esik az eső, és délután megint tudok foglalkozni a barsonysex blogommal, meg a készülő könyvemmel. :)

szept. 7 Bill koncert.

Érdekesek a szeptemberi éjszakák, meg nappalok. Vasárnap reggel van és varjúkárogásra ébredtem.
Az ablakunk egész éjjel nyitva, így fél hétkor még jól esett visszabújni a takaró alá.
Lesz még meleg napközben, úgy ahogy tegnap is.
Szombat lévén kezelés nem volt, így megint tudtam kinn napozni.
Akkor azt éreztem nyár van, és el sem múlik soha!
Mennyi mindennel van így az ember! Akár jó, akár rossz, azt feltételezi örök és halhatatlan.

Délelőtt mostam, meg bementünk az oxigén szobába, délután napozás fürdés, úszás, vizitorna, vízben futás, és készültünk a koncertre.

Deák Bill Band játszott a nagy parkolóban a magyar dal napja alkalmából. (Ma Rúzsa Magdi lesz!)
Nagyon szeretem Deák Bill Gyula zenéjét, de koncertjén még sosem voltam. Korát tekintve a generációm, fiatalságom jut róla eszembe. Igaz akkor lázadónak majdnem üldözöttnek számítottak. Lemezem sem volt tőlük, és lehet inkább Hobó az aki miatt szimpatikussá vált a muzsikájuk. A blues, mint műfaj, nagyon bejön. Néhány pohár ital elfogyasztása után, vagy egy szomorú élethelyzetben rendesen haza tudja vágni az ember lelkét meg könny csatornáit.

Szép volt, jó volt, de nem leszek a törzsközönségük.
Kedvesemmel negyed nyolc körül indultunk el a szanatóriumból. Normál körülmények között 15 perc séta az út. Szerintem 19. 50-re érkeztünk a parkoló elejére, ahol le tudott ülni. Ez nagy szó, mert egy végtében mentünk le, sehol nem kellett megállni, leülni, megpihenni. Ott viszont gyorsan hamar. Leizzadt, és nem tudtuk mitől a fizikai munkától, vagy hipozik, ezért elmentem fagyit venni.
Ott hagytam a fagyijával és bementem a sűrűjébe, csápolni egészen a rácsokig.
Majdnem az első sorban álltam.
A színpad már, és még üres volt, illetve  berendezve nekik.
A hangfalakból barátságos hangerővel szólt a zenéjük.
Elérkezett a 8 óra, a tömeg már énekelte a cd-vel együtt a nótát. A színpad mellett oldalt feltűntek a zenészek. Ezt nem sokan láthatták, csak az a néhány ember, aki körülöttem állt.
A sziluettből jól beazonosítható volt Bill, meg az is, milyen jó szívűek egymáshoz.
Vagy szegények, nem futja nekik külön cigire?
 A sötétben felparázslott a cigaretta fénye.
Körbejárt egy szál, kettőt szívtak belőle, és adták tovább.
Igazán megható milyen szolidárisok egymással!
Feljöttek, belecsaptak a húrokba, Bill kiengedte a hangját, és onnan vagyok megsüketülve.
Annyira hangos volt, remegtek még a belső szerveim is, így 4 számot bírtam ki azon a helyen, ha nem akartam, hogy leszakadjon a májam a helyéről.
Közben körülöttem jöttek mentek különböző tudatállapotú emberek. Hol a nyakamba borították a sört, hol a lábamra. A cigi tilalom ellenére hol jobbról, hol balról fújták a képembe a füstöt, olyan kendős fekete ruhás alakok akiknek nem volt kedvem szóvá tenni, hogy ez engem zavar, kérem ne tegye!
Kétszer végig simogatott egy erősen ittas, magának helyet kereső rajongó, akinek sikerült is közvetlenül az első sorba jutnia. Ezt tette akkora közvetlenséggel, hogy amikor hozzáért a vállamhoz megfordultam, mert annyira ismerősnek tűnt, mind a helyzet, mind az illat, hogy nem tételeztem fel, hogy idegen így hozzám merjen érni.Nagyon érdekes élmény volt. Furcsa, hogy nem kellemetlen.

Bill nyomta a koncertet, mérhetetlenül profin, teljes beleéléssel, mégis mindent tudott csinálni közben.
Az óráját megnézte, ahogy az első hangot énekelte. Majd levette a vastag keresztesláncot a nyakából és hátra adta a mögötte álló nem zenésznek, hanem a személyi titkárának. Akkor az vette a nyakába. Utána lecsatolta az óráját, később vissza, és rendszeresen megnézte mennyi az idő. Nem feledkezett meg a közönséget megdicsérni, majd bemutatni a zenekari tagokat, a dobos kivételével.
Majd megnézem a neten ha érdekel!
Azt nagyon szerette, ha a közönség azt kiabálta BILL A KIRÁLY, és mindezt ütemesen, hozzá kezüket rázva.
Na, mondom az a fél órácska elég volt amit ott töltöttem abban a miliőben ahhoz, hogy beérjem ezután a youtubos Bill hallgatással és szeretettel.
Ez lehet már a kor? Elképzelhető, de vállalom.

Visszafelé nem volt annyira sima az út, mert 3 helyen is meg kellett pihenni, hogy visszaérjünk, ráadásul hűvös is volt pólóban, meg ingben.
Ma veszünk fel kardigánt, de az is lehet, csak egyedül megyek le Rúzsa Magdit meghallgatni..

Most viszont irány az uszoda, meg a vízben futás! :)

Ez most egy igazi blog Hévízről.

szeptember 4.,

Útban Hévíz felé. Gyönyörű napsütés, pont jó hőmérséklet, szép táj, előöszi színek, és wifi a buszon. 

szeptember 6.

Tegnap "csak" orvosi vizsgálat, két úszás, vízben futás, és a levitáció volt dolgom. Ma viszont belecsapok a lecsóba. Megyek, sarat dobálnak rám és jól el is kenik rajtam. Azután becsavarnak mindenféle takarókba, azt hagyják hadd főjek saját levemben!

Hú ez nagyon ott volt! Minden úgy történt, ahogy megjósoltam, csak elfeledkeztek rólam! Körülöttem cserélődtek a népek meg nemzetek, én meg csak lapítottam, múmiáskodtam, azon el nem itélhető egyszerű oknál fogva, hogy azt akartam sokáig legyen jó! Meglett! Már a térdeimet is megmászatták a hangyákkal. Folyt köv. ebéd után 

Hát ez az iszappakolás!!! Már elfelejtettem milyen zavarba hozó is a körülmény ahogy felteszik. Meztelenül kell közlekedni a férfi fürdő vagy masszázs mesterek között, de ráadásnak még minden be is van tükrözve! Mintha nem lenne elég az embernek a maga baja, még folyamatosan szembesül is vele.

A hölgy aki elvette a kezelőlapomat mondta, feküdjek a 4-es ágyra. Megtörtént. Anyaszült meztelenül hanyatt feküdtem az ágyon és igyekeztem láthatatlanná lenni. Annyira nem sikerült! Jöttek a férfiak tolták a nehéz meleg iszapot, valami tartályban. Amikor az ágyamhoz ért az ember, végig mért és azt mondta:

Sitzen sie bitte! Mondom magyar vagyok. Ja, akkor fel kéne ülni! Felültem, de forrongtam, hogy a kurva életbe akkor már nekem nem jár a kérem? Rákente a gerincemre az iszapot, és visszafeküdhettem.

Ezután a vállaim, a térdeim és a bokám következett. Azt kérdi jó? Mondom legyen szíves a könyökömre is. Akkor le kéne tenni a karját! Letettem, majd oda is és a csuklómra is kent. Most jött a jó rész, amikor betakartak. Jó sokáig tudtam az erőmet gyűjtögetni, mert ott felejtettek a dunsztban. és amikor visszajött a csávó a hideg anyagért, akkor direkt beszélgetésbe elegyedtem vele, csak hogy leplezzem a zavaromat.

Ebéd után vízalatti masszázs meg másik pakolás. Aztán egy tök új free bio naturális szolariumot teszteltem. 

Magyarul kifeküdtem napozni. :) Kis idő múlva mellém telepedett egy német nő. Egy darabig nem tudtam, hogy az, csak azt láttam, akkora hasa van, mint nekem mégis kétrészes ruhában süttette a hurkáit. Ahogy belenézett a napba tüsszentenie kellett, és megszólalt az alsó fertály is. Alig bírtam nevetés nélkül! Azután a szó fosás is elkapta volna, de nem hagytam magam! Megkérdezte

-Sprechen sie deutsh? 

-Nein! 

Mondtam neki villámgyorsan olyan nemzeti öntudattal, mint eddig még soha! :)

Na, megsajnáltam azután szóbaálltunk és azt hazudtam neki, hogy egy kicsit beszélek németül, de csak nem akartam megérteni mit mond!

Lehet a következő húzása ennek volt következménye, mert megfordult, hogy másképp érje a nap, de akkor meg az orrom alá eregette a beleinek minden gáz tartalmát. Így inkább mentem a medencébe.

Később gyógyvízben levitáció, és tényleg inkvizícióhoz hasonlatosan sírásig csavargattam a vállam a vízben.

Ott már teljes a funkciója úgy érzem. Ki tudom teljesen nyújtani, és hátra is megy, ha húzom a másikkal, igaz majd beszarok közben, de hátha megnyúlnak még egyszer rendesen az inak izmok. Még mindig 5 centivel vastagabb a törött karom, meg lóg a vállam, de idegen nem vesz észre semmit.